Számított abban, hogy hány gyereket vállaltál az, hogy mennyire támaszkodhatsz a családod segítségére?

Szerintem fontos a család támogatása, akárhány gyerekről van szó. Nem csak akkor kell nagyszülőnek lenni, ha dicsekedni kell vagy ilyesmi. Nálunk sajnos erről van szó.

1 lányunk van, de 5 emeletet nem képesek anyósomék lecsoszogni.. már nem is kérem, nem is fárasztom magam ezzel kapcsolatban. Alig várom, hogy elköltözzünk jó pár száz km-rel arrébb. Na, akkor majd mondogathatják, hogy nem látják az unokájukat.. hát ez van, volt idejük rá... akkor se érdekelték a lányom!

Nem mondom, néha jó lenne egy kis "magány", kikapcsolódás akár a férjemmel kettesben vagy egyedül.. esetleg a csajokkal, de nincs jelenleg kire bízni.

Igaz, én úgy vagyok ezzel a kérdéssel, hogy a gyermeket magamnak szültem és a páromnak, nem másnak. Nekem kell megoldanom a dolgokat.

Biztos könnyebb akinek van segítség!Talán előbb is vállalnak többet...

Nálunk sincs segítség, 2 gyerekem van,egy 25 hónapos lány és egy 3 hetes kisfiú,többet biztos nem vállalnék egyelőre,max. 10 év múlva egyet,de addigra már nem hiszem hogy lesz kedvem még egyszer szülni :D

Szerintem számítania kéne főleg atekintetben hogy kis korkülönbséggel vállaljon e babát , manapság ez nagyon jellemző ( a munkahelyről való rövidebb kiesés miatt gondolom) de nagyon megterhelő is.

Nekem 3 kicsim van, a harmadik védekezés mellett lett, megtartottuk. De semmi segítségem és nagyon szeretnék mindent tökéletesen és jól csinálni körülöttük főleg mivel mind3 kicsi még és nagyon rám vannak még utalva. És hát sokszor érzem azt hogy nem vagyok elég jó, fáradt vagyok és kialvatlan és gyakran imádkozom csak fél óra nyugalomért amikor egyszerre alszanak pl.

Számolom a hónapokat előre felé (mikor megy közösségbe a középső pl) hogy könnyebb legyen, ahelyett hogy élvezném hogy picik.

Na bocsi hogy elkanyarodtam, de ha van segítség nagyszülők tekintetében akiknél látod hogy érdek nélkül, valóban szeretik a gyerekedet és a gyereked is szeret náluk-velük lenni akkor úgy megnyugszol, érzed hogy jó helyen vannak és így könnyebb a dolgod.

Barátnőmnek anyukája és anyósa is felváltva segít most várják a harmadik babát hát mit ne mondjak sokkal könnyebb a dolga és ők ezért is vállalták így tervezetten a 3 kicsit.

Nálunk 0 a segítség. Egyik oldalról egyáltalán nem foglalkoznak velünk/unokákkal, el sem ismerik, hogy van, após új életet kezdett a fiatal nőjével.

Én anyukám pedig öregnek érzi magát az unokázáshoz, így havonta 1x átjön, elmondja, hogy neki milyen rossz az élete, majd elmegy.

A 3. babát várjuk. Én hozzászoktam ehhez, így alakítom és fogadom el a mindennapokat.

A 3,5 éves fiam nem ovis, így a 1,5 évessel és én kismamaként csinálunk együtt mindent.

Az orvoshoz menés nehéz, mert fél óra buszút és ekkor kérem a párom segítségét, hogy legalább ő legyen a buszon a babakocsival én pedig a fiamra vigyázok.

Párom 7kor megy és 20 után jön. Ált. hétvégén itthon van.

3 lányom van,most várjuk a 4. babót. Nálunk akik helyben laknak családtagok,akikre számítani lehet,az a 76 éves Dédi (Párom mamája) és Apósom. Előbbire a kora miatt nem hagynék 3 gyereket,utóbbi pedig igen érdekes ember... Hol lehet Rá számítani,hol nem. Pl: nagy segítség volt,amikor télen a kicsivel-aki még fél éves sem volt- nem kellett a nagyon hideg,szeles,havas időben kimennem,boltba ment helyettem,a nagyobbért is elment oviba. De vannak esetek,amikor rájön a "hoppáré",és ilyenkor napokig ki sem jön a házából,a telefonját kikapcsolja. Úgy volt,hogy a lányokat viszem a következő uh-ra,de ma előbukkant,így megkértem,hogy holnap vigyázzon a gyerekekre.

Sokszor könnyebb,ha Após átjön,és vigyáz a gyerekekre amikor nekem mennem kell,de ugyan akkor képes úgy hátra mozdítani,hogy azt nem is gondolnák az ismerősök sem! Néha olyan tudálékos tud lenni... De ettől eltekintve örülök,hogy van,hogy itt van,és néha tud segíteni.

A kérdés már csak az,hogy amikor eljön az idő,be lesz e kapcsolva a telefonja? Ha haza jövünk a kórházból,azt sem érkel,ha hetekig begubózik- na persze ez nem így van,mert kaját ilyenkor is szoktunk vinni- elvagyok én a lányokkal,megcsinálom amit nagyon muszáj,meg amit nagyon megakarok csinálni-még a kórházból hazaérve is (volt már rá precedens)!

Mi nem gondolkoztunk azon soha,hogy majd ki pesztrálja a gyerekeket (kivéve a szülés utáni kórházban töltött időszak),én úgy vagyok ezzel,hogy míg nem dolgozom,azért vagyok,hogy a gyerekekkel/gyerekeknek legyek. Ha a nagyok át akarnak menni a nagyapjukhoz,akkor majd megzavarodok az alatt a pár óra alatt,hiányoznak,hiányzik a hangzavar,amit csinálni szoktak :-)

Olyan meg nem lesz,hogy én dolgozzam,mert a régi munkahelyem felszámolás alatt,a papírját senkinek nem rendezik, és hát őszintén,hova vennének fel 4 gyerekkel?? Majd ha beindul a vállalkozás,és letelik minden,akkor a Párom lesz a főnököm :-) Mert hát nem vagyok én ingyen élő,lusta,munkától megijedő nőci!!!

Üdv: 3 lányos,11hkm

Ja,mi 2 hetente látjuk Apát.Tehát egyedül álló anyaként nevelem a gyerekeket-sokan vannak így az Országban- de papír szerint mégsem vagyok egyedül álló.

Nekünk szerencsére helyben van az orvos. Szerencsére vagyok annyira talpra esett,hogy nem zuhanok össze mindenfélére. Volt egy hétvége,amikor : a nagy csütörtök reggelre belázasodott. Pénteken reggelre már én is,péntek estére a középső is,szombat reggelre a legkisebb is. Jó volt,hogy akkor sem lehetett elérni Apósomat,így fogtuk magunkat,és pénteken elmentünk nekem lázcsillapítóért,mert csak a lányoknak volt itthon. Hazajöttünk,bekaptam egy szemet,és csináltam a dolgom-vágtam,hordtam be fát,főztem,takarítottam,a nagy lázát is figyelgettem,meg persze a sajátomat is.

Anyám amikor a 3. babát vártuk,kértem,hogy utazzon el,vigyázzon a gyerekekre,mert Após akkoriban is kiszámíthatatlan volt. Bár nagyon szeret minket Anyukám,mégsem tette meg,hogy eljöjjön pár napra...

Üdv: 3 lányos,11hkm

nanáhogyszámít

a Föld népességének robbanása akkor következett be kb 20.000 éve,amikor az emberi életkor kitolódott annyira, hogy az emberek nemcsak a gyerekeiket tudták felnevelni,de az unokák

születését is megérték,sőt,aktívan részt tudtak venni a gyereknevelésben