Miért van a gyermekgondozási táppénz, ha igazából nincs lehetősége kivenni a szülőnek, mert akkor az állásával játszik?

Még ha vissza is tud menni a régi helyére az anyuka, nem nézik jó szemmel, ha ő sokszor táppénzre meg a gyerek betegsége miatt. De hát ezen túl kell esni. De attól anyuka a fennmaradó időben 100%-os munkaerő és ha akad olyan munkáltató, aki ezeket a nehéz helyzeteket meg tudja oldani, abban biztos lehet, hogy az anyuka hűséges lesz és nem fogja soha sz...ban hagyni.

Persze én értem, hogy a munkáltatónak is rossz, hogy hol van anyuka, hol nem bent a munkahelyen, de miért nem lehet valami megoldást találni erre? Hogy az anyuka is nyugodtan elmehessen a gyerekével táppénzre és a munka se álljon meg, torlódjon fel. Miért nem oldja meg az állam ezt valahogy? Pl ilyenkor nagyon kedvező feltételekkel alkalmazhasson valakit a munkáltató beugrósnak, vagy ilyesmi. Vagy aki helyettesíti az anyukát, illetve a saját munkáján felül elvégzi az ő munkáját is, az kaphasson többet, vagy valami ellenszolgáltatást érte. Persze a munkatársakat is meg lehet érteni, hiszen fizethetnek akármennyit, ha állandóan bent kell lenni a másik helyett. De akkor miért nem lehet erre valami megoldást találni? Hogy mindeki jól járjon? Hiszen anyuka nem szórakozásból ment vissza dolgozni és adta be a gyermekét, viszont arról sem tehet ha a gyerek beteg, vagy betegesebb. Más hogy oldja meg ezt? Ha nincs segítség? Éhenhalnak otthon, mert képtelenség dolgozni ha a gyerek kéthetente beteg, vagy mi? Találjon már ezekre a dolgokra valaki valami megoldást!

Ja és még arról nem is beszélek, hogy aki új munkahelyen kezd, annak alapjában választania kell, hogy a gyereke és a munka között. Mert ha beteg akkor másra kell bízni, ha van kire, de akkor is iszonyat érzés, mikor 40fokos lázzal más van vele, nem az anyukája. Vagy nem dolgozik, de akkor kikötnek mindent és éhenhalnak. A gyerek is.

Van erre megoldás? Hogy lehet ezt túlélni?

Tehát úgy gondolom, hogy a gyermekápolási táppénz nagy kamu. De a feltételeket nem teremtik meg hogy anyukát ne lehessen ez miatt kirúgni. Illetve utána se, még próbaidő alatt sem. Hiszen mindig azon sír az állam hogy az anyukák nem akarnak visszamenni dolgozni, kivárják a három évet. De közben meg aki vissza akar menni 2 éves korába, vagy előbb, annak nagyon keményen meg kell küzdenie a gyerek és a munkahely között. Ahelyett, hogy a gyermekápolási táppénz idejére találnának valami megoldást, hogy az anyukának is biztos helye legyen, a munkája is el legyen végezve addig, de ne úgy hogy másik kolléga a saját feladatán kívül plusz teherként kapja meg minden alkalommal és ezzel kiutáltatva legyen a kismama.

Remélem van aki megért engem és amiket ide leírtam. Én nagyon szomorú vagyok.

Ha van valakinek valami jó ötlete írja le, és aki a tűz közelében van tegyen valamit, hogy az aki dolgozni akar, de a gyereke beteges annak is legyen kiút, remény, ne a reménytelenség, a pénztelenség. Hiszen dolgozni akar, előbb mint három év lejárta.