Hogy vegyem rá a férjem a második babára?

Szerintem beszélgess el a férjeddel arról, miért nem akar második gyereket. Vagy ez nyilvánvaló számodra?

Ha tudod az okokat, akkor lehet elgondolkodni azon, hogyan lehetne esetleg megváltoztatni a véleményét.

Persze én alapból azt gondolom, hogy ilyet nem szabad senkire ráerőszakolni, mert rossz vége lehet.

Hogy neked pillanatnyi fellángolás-e, azt nem tudom, csak te tudod, hogy vágysz-e még gyerekre. Segíthet, ha belegondolsz abba az állapotba, hogy egy tesónál már nem tudsz olyan nyugiban foglalkozni a kicsivel majd, nem tudsz annyit sem pihenni, mint az elsőnél, és egyéb „nyalánkságok”, és ezek sem rémisztenek el, akkor nyilván nagyon eltökélten szeretnél még egy gyereket. :)

Nálam nem pillanatnyi dolog volt!-mondjuk a mi ismerőseink körében nem voltak "sorozatos szülések",én csak ismét át akartam élni a terhességgel járó dolgokat,az élet csodáját! Az első gyermek születésével felébredt bennem az Ősanya :-)

A második gyermekünk úgy születhetett meg,hogy volt egy becsúszott terhesség az 1. lányunk 1 éves szülinapjára,de az nem sokkal utána spontánnal végződött. A pozitív tesztet látván mondta amit gondolt,de amikor spontán lett a vége,láttam rajta,hogy már Ő is szerette volna. Akkor amikor megnyugodtam,azt mondtam,hogy 1 év múlva nyáron szeretnék nagy pocakkal járni. Látta,hogy nekem ez egy ments vár,így nem tiltakozott,1 év múlva,nyáron megszületett Ketteske.

A harmadik gyermekre rá kellett beszélni,én szégyen szemre az anyagiakat tudtam felhozni- lejár a gyed-em,ha csak a gyest kapom is ezt az életszínvonalat tudjuk tartani,+ a családi is több lesz. Ennél több érvet,amit Ő el tudott fogadni,nem tudtam felhozni.Szerencsére nem is kellett :-)

Az az alapvető probléma a férfiakkal-ezt általánosságban írom!- hogy nem tudnak beszélni az érzéseikről. Egy kérdést letudnak azzal a válasszal,hogy "Nem kell és kész!!" Nálunk az is elhangzott,hogy "Még a meglévők is sok!!" és a jól ismert "Fel is kell ezeket nevelni!!" (megjegyzem imádja a gyerekeit!!)

Aztán ráfogják valamire hogy miért nem akarnak,és hallani sem akarnak többet a témáról- aztán pár hét után talán enyhülnek egy kicsit.

Ezzel most nem azt akarom mondani,hogy felesleges lenne leülni megbeszélni a dolgot,EGY PRÓBÁT MINDENKÉPPEN MEGÉR!!! De ha nem tudsz meg semmit,akkor ne bánkódj,ez a férfiak sajátossága. Egy a nagyon fontos,ahogy az első is írta: ne próbálj meg semmit ráerőszakolni a Párodra!!! Hallgasd végig csendben,ha kérdésed van,akkor nyugodt hangnemben kérdezz. Értékelni fogja,ha így teszel!! Majd kérd meg,hogy hallgassa meg,hogy Te hogy gondolod,mit szeretnél,és kérd,hogy gondolja végig. Milyen jó egy kicsi baba,annyira aranyos- gondoljuk mi.

A pasik: Ő már nagy,Vele már nincs gond! Egy anya szemével a kicsivel sincs,de az apukák máshogy működnek! Ezt meg kell próbálnod megérteni!

Sok sikert!! Majd írj,hogy sikerült e rávenni a Párod egy második csemetére!! Drukkolok!!

Üdv: 3 lányos,9hkm