Gyermek nevelésnél számít, hogy milyen mintát hoztunk magunkal?

De igazából, ha ennyire nem foglalkoztak veletek, akkor lehettetek volna rosszabb emberek is, így úgy amúgy. De igazából nem lettetek. Igazából nagyon jó az hogy nem kellett időben otthon lennetek, lehet megbíztak bennetek. meg amúgy néha a szülőknek annyi gondjuk van, hogy mire észbekapnak felnő a gyerek és visszaforgatni az idő kerekét nem lehet.

Amúgy jó ha kicsit hagyod a gyereket a saját medrében, ösztönösen felnőni. Csak bizonyos pontokon vagy ott és mutatsz helyes irányt. De lehet hiába is fegyelmezed állandóan a gyereket, szónokolsz neki akkor is rossz ember lesz. Ez annyi mindentől függ. Az élete során élt dolgoktól. Ami nem csak otthon éri őt. Persze az is számít.

Tehát valahol jó, hogy hagyod a gyereket a maga útján, mint a szüleitek, mert valahol önálló lesz. Viszont ahogy írod, hogy jár ide oda, így látni azt hogy foglalkozol vele. Tehát mégsem vagy olyan. Néha meg olyan vagy, és akkor? Van épp elég gondod. Amúgy meg jó néha a gyereknek is ha látja hogy most nem úgy vannak a dolgok, mert megtanulja hogy nem fenékig tejfel az élet és vannak nehéz időszakok, anyának is van rosszabb napja, időszaka stb. stb.

Igazából ezt nem tudod meg. Talán ha felnő. Meg aztán sok minden függ majd, hogy kamaszkorban, hogy fogja majd fel a saját eszével, saját szubjektív gondolataival a dolgokat.

Ha meg nem mesélsz minden nap, mi van akkor? Nálam is előfordul. Megtanulja a gyerek, hogy nem mindig az van amit ő akar, anya is tud nagyon fáradt és erőtlen lenni. Ezzel megtanulja hogy ne követelje, megértse a másikat.

Az meg hogy majd minden nap te rendet raksz, meg csili vilire csinálsz, szép álom. Nálam nem működött. A kosz nem evett meg, de néha jó volt kicsit lusti napot tartani, néha jobb volt elmenni rokonokhoz inkább, néha jobb volt csak a kicsivel lenni. persze evés, tisztába tevés, tisztálkodás megvolt, mert muszáj, de a többi volt hogy csúszott. És ettől szerintem nem azt tanulja a gyerek hogy nem kell takarítani, csak azt, hogy nem megy mindig minden mint a katonaságnál. Épp elég lesz, meg elég az anyukának, hogy a munkahelyén minden nap meg kell felelnie stb. stb. így legalább a későbbiekben nem lesz lelkiismeretfurdalása ha nem takarított pár napig, viszont áteshet a ló túloldalára is. De ez megint nem azért lesz, mert tőlem ezt látta.

Most eszembe jutott, hogy a koliba, fősulin, pláne fiúknál olyan kosz volt, hogy hányni lehetett volna bent a szobájukban. Közben meg elit emberkék voltak, gazdagabbak mint bárki, tisztább otthoni környezettel mint bárki. Érdekes ez! pedig otthon nem erre tanították őket. De amint elmúlt a szigor, elmúlt a tisztaság is. Jó persze ez csak egy időszak, családapaként lehet teljesen más lesz.

De még nagyon sok mindent lehetne írni.

Úgyhogy ne aggódjatok ezen. Valahol kell olyannak is lenni mint a szüleitek, valahol kell foglalakozóbbnak is lenni, de egy biztos: idő kell míg megtanulja a szülő mitől is lesz jó szülője a gyereknek. igazából míg felnő a gyerek addig tanulja újra és újra. Sőt ha felnőtt és saját családja lesz, újra tanulnia kell a helyes viselkedést a gyerekével szemben. Lehet hogy ha ti lazábban veszitek a dolgokat, akkor felnőttként sokkal jobb kapcsolatotok lesz a gyerekkel, mint másnak, de mint írtad lehet szorongást, bizonytalanságot okoz a túlzottság ebben is. Nagyon nehéz ez.

Ja és még annyi jutott eszembe, hogy ezekről a dolgokról, amiket ide leírtál, beszéltél már a szüleiddel? A párod? mert lehet sok mindenre választ kapnátok, így ennyi idő elteltével, lehet már ők is rájöttek, vagy épp még nem, mert így tartották helyesnek, vagy így jött össze a napi robot mellett, de ha beszélnétek erről, nekik is jobb lenne, meg nektek is, és talán ez a bizonytalanság is elmúlna a saját gyerekeitek nevelésében.

Úgyhogy valahol számít mit hozunk magunkkal, de lehet mi már csak azért is teljesen másképp fogjuk a gyerekeinket nevelni, van akinek sikerül mindig, más néha beleesik a szülei hibájába. De lehet ha nem tudnánk hogy a szülőknek nem ez volt a hibája nevelésünkben, lehet nem is merülne fel bennünk ez a kérdés. Elfogadnánk, hogy jó most ez valahogy nem jól működik váltsunk, nem a szülők bírálása jutna eszünkbe. Nem a legjobb szó a bírálás, inkább, a szülők nevelésének hibája és annak következménye, vagy nem tudom hogy írjam le. Remélem értitek!

Úgyhogy valahol számít, de tök ellentétes is lehet.