Gyermek nevelésnél számít, hogy milyen mintát hoztunk magunkal?

Szamit, hiszen otthonrol azt hoztad, az a termeszetes neked. Nem tudod, hogy mi lenne a jo.

Vagyis elmeletben tudod, de gyakorlatban nem, hiszen gyakorlatban nalatok mashogy mukodott a dolog. Akit szigoruan neveltek, biztos o is szigoru lesz a gyerekeihez.

A legjobb talan az, amikor keveredik a ketto otthon. Anya engedekeny, apa szigorubb.

És így is jó emberek lettetek nem? Akkor meg minek kéne szigorúnak lenni szegény gyerekhez? :) Inkább valamiféle erkölcsöket neveljetek belé, hogy ha időre nem is jön haza, de ne azért, mert épp be volt szívva, vagy lopott.. A szigor nem vezet semmi jóra.

Egy gyerek

Elsönek üzenem, az én szüleim egy aljas állatok voltak, egyik a másikat gyilkolta egész gyerekkorom alatt, tölem méga levegöt is sajnálták és végül mindenüket elveszítették!!

Én mégsem lettem ilyen!!

Semmit nem számít az hogy mit hoztál magaddal, az akkor volt most meg most van amit leírtál egyáltalán nem lényeges dolgok!!

Nem ez a nevelés, a gyereket kezeld önállóan, és partnerként!! Mindíg vedd komolyan, és vedd figyelembe az ö szintjét, és ha nem tudsz még vele valamiröl öszintén beszélni akkor Ne hazudj neki valami gyerekmesét, hanem inkább tereld el a figyelmét arróla dologról, és majd ha már fejlettebb lesz akkor térj vissza erre!!

Neveld emberként a gyereket ne mint valami kiskutyát, és akkor emberként fog veled viselkedni ha felnö!!

Az a nevelés ha müveled a gyerekedet!

Ha rábízol dolgokat ami az ö szintjének megfelel, hogy önállóan oldja meg!

Történelmi dolgokról mesélsz neki, vagy magyar népmeséket nézetsz vele szigoruan videón,

Mesélsz neki az állatokról a virágfajtákról, a gy9mölcsökröl a fákról!!

Muzeumokba viszed, rajzolni tanítod, vagy énekelni!

Véletlenül sem engeded a Tv elé 16 éves koráig utánna már ugysem fogja érdekelni!

Nem felejted el megölelni és megpuszilni a gyerekedet!

Soha ne verd meg, és ne ordíts vele!

Semmi sem ciki amit egy gyerek csinál! Nem ciki ha hangosan beszél az orvosi vároban, nem ciki a gyerekzsivaj!

Kérdezz is töle, érdekes és tanulságos lesz látnod hogy hogyan gondolkodik egy kisgyerek, híven adja vissza a külvilágot és felnagyítva!

Foglalkozni kell vele és minnél több dologra játszva megtanítani, mert ha te nem neveled akkor majd neveli a Média, meg a környezet, akkor pedig ne számíts semmi jóra ha felnö!!

V.Zoli.

Tökeletesen rossz pelda az hogy az anya engedékenyebb az apa meg szigorubb!!

Ezzel csak azt lehet elérni hogy a gyerek manipulálni fogja az anyját az apja ellen! Az lesz majd, hogy az anya bezzeg megengedte, te meg nem, akkor te már nem is szeretsz! Aztán ebböl a helyzetböl miylen hazugságok árán lehet kijönni?!! Egy gyerek kb így mukodik!!

A szigor helyett inkább türelmesnek kell lenni, és oda kell figyelni, törödni vele!

És mindkettötöknek egyformán kell vele foglalkozni!!!

A párod is más más dolgokra tanitsa meg és te is, és akkor ki lehet kérdezni hogy na mit mutatott az apa neked tegnap? Vagy mit mutatott az anya neked legutobb?

Bizonyos dolgokat meg kell engedni bizonyos dolgokról pedig elmagyarázni hogy miért nem engedjük meg, miért veszélyes az neki!!

Egy gyerek olyan mint egy tiszta üres rajzlap!

Mi döntjök el a rajzlap birtoklói, hogy kit engedünk rá rajzolni, vagy hogy mi mit rajzolunk rá!!

Soha ne hagyjátok hogy a nagyszülö felülbírálja a döntéseteket a gyerek elött!! Ha mégis megteszi akkor kerüljétek a társaságát a gyerekkel!!

Külön beszéljétek meg vele a dolgokat és egymás dolgait is külön beszéljétek meg a gyerektöl!!

Soha ne érezze meg a gyerek hacsak ti nem akarjátok neki elmondani ha problémáitok vannak az élet valamely területén!

Még vmi, ha te alárendeltként neveled fel a gyereket, hogy parancsra engedelmeskedik és ha rosszat csinál megbönteted akkor az életben is ugyanilyen rabszolgát fognak belöle csinálni!

Sosem lesz önálló épp egészséges vezetö szellemiségü ember, csak egy cseléddé válik!

Tanitsd meg szocializálódni is a többi gyerekkel!

V.Zoli

Szia, már írtak előttem nagyon jó válaszokat, de megpróbálok én is hozzátenni valamit. Kicsit hasonló problémával küszködöm, mint Te, "csak" annyi a különbség, hogy nekünk még nincs gyerekünk, de nagyon várjuk már. Ezért eldöntöttem, hogy egy pár következetes szabályt akkor is betartok, ha éppen nehezemre esik. Pl evés csak az étkezőben, szépen megterítve (nem állva habzsolva a konyhában). Vagy: rendrakás minden nap (ha van kedvem, ha nincs).

Nem tudom, ezzel segítettem-e valamennyit, mert tudom, kisgyerekkel sokkal nehezebb lesz, hiszen az érzelmi minták mjd akkor fognak élesben aktiválódni. Remélem, ezzel a szabályozósdival (pl. fürdés minden nap 8-kor, utána mese, stb) fog működni a dolog, illetve fontosnak tartom még az állandó önmonitorozást is. Ha látom, hogy úgy viselkedek a párommal mint anyám apámmal (nagyon gáz a házasságuk...), akkor próbálok változtatni, s mi egymásnk is szólunk, ha valamit a másik nem jól csinál (főleg én sajnos, a páromnak marha jó gyerekkori családja volt).