Miért nevelnek olyan sok hazugságot a gyerekek fejébe?

Szia!

A mesék igazak, csak tudni kell őket áthelyezni a valóságba.

Van igaz szerelem, csak kell hozzá két szerelmes ember. Vannak jó tündérek, csak nem ismerjük fel őket minden nap. Vannak varázslatos, és csodálatos életet élő emberek, vannak gyógyítók, életet adók, és bizony hősök is, csak nem ismered fel őket. Pont ezért kell gyerekként a sok mese, hogy majd felnőtt korukban ráismerjenek a csodákra, a csodálatos emberekre, és ők is hősök akarjanak lenni.

34 éves vagyok, és a felnőtt életemből ismerek hőst, varázslót, gyógyítót, történt velem csoda, tapasztaltam mérhetetlen boldogságot, éreztem igaz szerelmet, kaptam sugárzó életerőt. Persze találkoztam a gonosszal is, ért igazságtalanság, és biztos hogy történnek még rossz dolgok velem az életben, de hiszem hogy jók is. Szóval igen, az eddigiek alapján hiszek a mesékben, és a gyermekeim is hinni fognak, és felismerik a szépet, a jót az életben.

Igazából nem is értem a kérdés...hogy jut valakinek ilyen egyáltalán az eszébe, hogy a gyerekeket a valósággal traktáljuk? Uram atyám. Neked nem olvastak gyerekkorodban? Bocsi, de kiivánkozott. És már leírták előttem, hogy az egészséges személyiségfejlődésben nélkülözhetetlenek a mesék.Olvass el néhány gyermekfejlődéslélektan tankönyvet(lehet kapni boltokban is)

Bár az is igaz, hogy egyre kevesebb párt ismerek akik mesélnek gyermeküknek.( a mostani 50-60 évesek akik bevallják, h nem olvastak a gyerekeiknek azokon esküszöm látszik, hogy a primitívebb fajtából származnak, de komolyan)És ezt úgy mondom, hogy a bátyám és élettársa sem olvas a gyerekeiknek SOHA, na ők is elég primitívek, de nem az olvasás hiánya miatt, hanem úgy általában, ez csak egy melléktermék. Sajna efelé megy a világ.

Nem a kérdező az egyetlen, akinek ez eszébe jutott-sajnos.

Emlékezetes maradt, amikor olvastam a "nagyrabecsült" Vekerdy Tamás egyik cikkét, amelyben hasonló nézeteket fejt ki a fenti témával kapcsolatban. Ő pl. soha nem mondta a gyerekeinek hogy a Mikulás vagy a Télapó hozza az ajándékot, hanem közölte velük, hogy azt bizony a szülei veszik nekik. Szerinte nem jó ha a gyerek "hazugságban" nő fel.

Na, ekkora baromságot nem hallottam még ( hacsak nem azt, hogy a Csipkerózsika egy horrormese:DD).

Ugyan nem vagyok pszichológus, de tanultam pár évig, olvastam könyveket a témában, és gyerekekkel is foglalkoztam. Mindezek alapján és legfőképpen A JÓZAN PARASZTI ESZEM ALAPJÁN azt mondom: a gyermeknek szüksége van a mesékre. Ő nem úgy gondolkodik, mint a felnőttek, és ahhoz hogy a világot meg lehessen vele ismertetni, olyan nyelven kell megszólítani, ami által érthetővé válik az számára. Ugyanez igaz a cselekvésekre is ( pl. ha egy másfél éves kisgyerek a legóvárat lerombolja, az nem azért van, mert elvetemült, hanem mert így ismerkedik a tárgyak természetével).

A JÓ mese fejleszti a gyermek képzeletét, gondolkodását, alakítja az értékrendjét, hozzájárul ahhoz hogy a világ törvényszerűségeit, a benne szereplő eseményeket, cselekvéseket, kapcsolatokat, okokat, okozatokat stb. az ő szintjének megfelelően közelebb hozzuk.

A legkiválóbb eszközök erre a népmesék ( sok más mellett természetesen).