Azoktól kérdeznék, akiknek nincs senkijük (se szülők, se barátok). Hogyan oldjátok meg a mindennapokat?

Nekem sincs senki csládtagom jó 100km-es körzetben. Ez bizony ilyen, neked kell mindenütt ott lenned, és mindenre figyelni. És ugye miután elindul...

Nekem nem tűnt ennyire vészesnek, mint ahogyan te leírod, én könnyebben viseltem, pedig elég eleven, és akaratos lányom van, aki már 2,5 éves.

16 hós a kisfiam, szintén nagyszülők nélkül, egyedül oldom meg a dolgokat ( párom dolgozik).

Én "gyerekbiztos" helyiségeket alakítottam ki a lakásban, ahol bátran szabadjára merem engedni.

Ha felmászik az ágyra, pl. teszek elé egy nagy szivacsot, így ha leesik, nem üti meg magát, stb.

Az általa elérhető dolgok mind játékok, amiket pakolhat.

Így sokkal kevésbé nyűgös, és én is gyorsabban tudok haladni a dolgaimmal.

Tornázni én sem tudok tőle, így jobb híján sokat sétálunk meg megyek a játszótérre vele. Később biztos jobb lesz a helyzet:)

Az alvásprobléma valszleg a fogak miatt van. Mi Dentinox gélt használunk, éjszakára pedig, ha nagyon fáj neki, akkor adok egy kis Nurofent. Ez eddig bevált.

Csak biztatni tudlak, hogy később jobb lesz a helyzet.