Már gyerekes párok, terhességmegszakítás után is együtt maradtatok?

Sajnos a piszkos anyagiak, és hogy nem teljesen harmonikus a kpacsolatunk, amiben megint nagy szerepe van a pénztelenségnek. Mikor belevágtunk a lakáshitelbe, derült ki, h babát várok, de nem érdekelt semmi, fejemben meg sem fordult, hogy nem tartom meg a kislányom. Őt bevállaltuk, tudva, hogy így sokkal nehezebb lesz a minimálbérünkből fenntartani magunkat és a hitel(ek)re megvásárolt rozoga házat, és jöttek az átíratási költségről (nem csak pár tizezer ft-os), hitelfolyósításról szóló csekkek. A ház nyelte, nyeli a pénzt, de már jó pár év után azért könnyebb, mint az elején. A másodikat ezért nem válalltuk, mert mégegyszer nem szeretnék azon idegeskedni, hogy mikor jönnek kikapcsolni a gázt, küldik a felszólításokat, vagy kellemetlenül érezni magam, ha az oviban hó közben kell pénzt befizetni, mert mennek kirándulni vagy nem tom hova a kislánnyal stb.

Másik ok is van igazából, amit szégyellek bevallani: félek a szülés utáni pszichózistól, ami a kislányomnál is rányomta a bélyegét az első pár hónapra...

Igen. Én főiskolásként, fogamzásgátló+antibiotikum miatt lettem terhes. Nehéz döntés volt, de nem igazán számíthattam senkire, nem volt pénzünk, egzisztenciánk, segítségünk, semmi. Kollégiumban laktunk.

Most viszont már van egy csodaszép kislányunk, és még mindig együtt vagyunk, szeretjük egymást, és mindkettőnknek munkája, céljai vannak.

A kapcsolatunk megváltozott, szorosabb lett. Együtt próbáltuk meg átvészelni azt az időszakot. Ma már nem mondom, hogy akkor jó döntést hoztunk. Sokszor felmerül bennem, mi lett volna, ha...

De ott, akkor, 19 évesen valahogy az tűnt az egyetlen és helyes megoldásnak.