Mi a fene van a mai szülőkkel?

Elég sokan vannak így, és két csoportra lehet őket osztani. Az egyik csoport, akik valóban rosszul bánnak a gyerekkel, a másik pedig, akiknek valami problémájuk van, és nehezen oldják meg/dolgozzák fel.

Nem láthatsz be az életükbe, lehet, hogy az anyuka amúgy teljesen jó szülő, de valami miatt elfogyott a türelme aznapra, és így jött ki rajta. Ő is ember. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor képes vagyok hülyén viselkedni a gyerekkel, utána bocsánatot kérek, és elmagyarázom, mi volt az oka. Nem hiszem, hogy ártanék azzal a gyerekemnek, ha tudná, hogy én sem vagyok tévedhetetlen, és mindenkivel előfordulhat, hogy hibázik, hogy hülyén viselkedik, hogy elront dolgokat.

Én is megfogadtam, hogy soha nem leszek vele ilyen, de emberből vagyok - így igenis elő szokott fordulni, hogy rossz napom van. Ezt előre elhatározni nem lehet.

Jogos és érdekes kérdés.

Nekem van egy másfél éves kislányom. Egyszerűen képtelen vagyok nem beszélgetni vele, legyünk bárhol. Olyan érdeklődő és kíváncsi és leginkább az én feladatom, hogy segítsek neki megismerni a világot. Azért is szerettem jobban a csatos hordozót a babkocsinál, mert ott adta magát, hogy beszélgetünk és mindent mutogatok, magyarázok neki. A kocsiban van hogy nem is hallom mit kérdez, mond, olyan hangos a forgalom..

Nagyon ritkán előfordul, hogy annyira kiborít, hogy kiabálok vele, de eddig minden egyes ilyen alkalomkor kiderült, hogy oka volt a "rosszaságnak" és iszonyat rosszul érzem magam utána.

Ha nagyobb lesz és én meg újra dolgozom, akkor sem hiszem, hogy őt "takarítanám el az útból" mert lefáradtam.

Persze, tény, hogy a kicsi nem ezt érdemli, de az nem biztos, hogy mindig ilyen az, aki letorkolja a kicsit.

Csak azért írtam, amit írtam, hogy a másik oldalt is megvilágítsam, mert pl. én nem vagyok tökéletes, és bár rengeteget beszélgetek a fiammal, nálam is van, hogy elszakad a cérna, annyira feszegeti a határokat. És olyankor mondom is neki, hogy itt az ideje, hogy befogja a száját, különben olyat teszek, hogy magam is megbánom.

Pedig nem is szoktam elverni:) De a gyerekek feszegetik a határokat mindig, és néha vissza kell őket fogni.

Abban viszont egyetértek veled, hogy az undorral szólok a gyerekhez más kategória, az az anyuka egyáltalán nem viselkedett szépen, akármi is volt az oka.

Nem tudhatjuk, hogy mi lehetett az oka, de ettől még nyilván gyerekhez nem szólunk undorral, nem verjük stb. Lehet nem is a saját lánya, hanem nevelt stb

Nálam is van, hogy elszakad a cérna és indokolatlanul letorkolom a gyereket (sajnos). Én azt látom, hogy az emberek alapvetően sokkal idegesebbek gyerektől függetlenül, mint régen és részben ezt az anyagi bizonytalanság okozza.

Ha valami igencsak kellemetlen dolog ért (pl váratlan nagy összegű kiadás) én is igencsak morcos tudok lenni és olyankor sokkal türelmetlenebb vagyok. Nem tudom, hogy ez kívülről egy idegennek hogy jön le. Viszont imádom a lányaimat és soha nem bántom őket.

Nekem anyukám mindig azt mondta, hogy kívülről sokkal könnyebb az adott szituációt kezelni, mint amikor benne van az ember. Ennyiből tényleg nem tudhatjuk, hogy az anyuka hogy érez a gyereke iránt...

Persze van ilyen,de nem tudhatod mi az oka,van aki tipikusan ilyen de abból kevés van.Egy anyuka ugyanolyan ember,mint más.

Amúgy én inkább olyan szülőkkel találkozom akik olyanok,mint az olvadt vaj,szét lehet kenni a kenyéren,semmi nevelés,semmi büntetés,semmi rend,semmi korlát,minden meg van engedve.Az ellentéte ugyanúgy nem jó.

Ne alkoss senkiről véleményt amíg nem ismered.Én is mondtam már ezta fiamnak,de ő nem beszélt hanem hisztizett,üvöltött egésznap mindenért,semmi baja nem volt,csak nem tetszett neki,hogy nem az van amit Ő akar,napok óta ezt csinálta elveszítettem a türelmem ami annyira nincs sok.

Pár perc, vagy egy fél óra volt max,amit az egész napjukból láttál. Ennyiből nem lehet elítélni senkit. Honnan tudod, hogy nem épp aznap rakták ki az anyukát a munkahelyéről, vagy épp válófélben van, lehet ezek szélsőséges példák de nem tudhatod, vagy csak egyszerűen rossz napja volt.

2 gyerkőcöm van egy 4 éves és egy másfél éves! Hát mit ne mondja nem könnyű velük az élet, pláne hogy senkire nem számíthatok, rokonok messze laknak, apa reggel hattól este 8-9-ig melóban, minden az én nyakamba szakad.

Igen igazad van, a gyerek nem ezt érdemli, de sajnos nálam is van, hogy szakad a cérna. Egész nap a kicsi fiam nyomában vagyok, mert reggeltől estig életveszélyes dolgokat képes művelni, közben a nagy megállás nélkül kérdez, vagy az öccsét piszkálja aki sír, és ha még pluszba ehhez jön valami, ami engem érint és nem éppen jó hír, hát bizony én is mondom a lányomnak, hogy na most már elég, csendet, a kicsinek bedugom a szájába a cumit, én meg csap alá tartom a fejemet. :))

Akinek nincs gyereke el sem tudja milyen az, amikor non stpo vele vagy. Más az amikor még nincs, esetleg van a barátnődnek és jaj de cuki, ja de édes, de azt a pár órát vele vagy és mész a dolgodra. Egy gyerek 24 órás munka, és bizony nagyon fárasztó. Az ember ugye még a munkahelyén is elfárad, ott is kiakad néha, egy anyuka is csak ember, csak neki non stop a munkája hétfő 0 órától vasárnap éjfélig szünet nélkül, éjjel nappali ügyelet ha tetszik ha nem. Nagyon ritka aki ezt úgy tudja csinálni, hogy néha ne akadjon ki és mindig végtelenül kedves és végtelenül türelmes legyen a gyerekével.

Teljesen egyetértek az előttem szólóval. Azért a napokban én is belefutottam egy érdekes szituációba. Mentünk a védőnőmhöz egy éves szűrésre a babámmal. Volt előttünk egy anyuka egy 4 év körüli kisfiúval és egy 13 hóssal. Én a kislányomat odaengedtem a játékokhoz, a nagyobbik fiúcska egy játékasztalnál üldögélt, de felállt ő is keresett magának másik játékot. A pici fenn üllt a pelenkázón, dobálta le a játékokat amiket az anyukája odaadott neki. Nem voltak olyan nagyon rosszak, inkább a nagyobbon látszódott, hogy már unja a várakozást. Az anyuka pedig egyfolytában rászólt valamelyikre: hagyd már azt békén, tedd vissza, a kicsinek ne dobálj! Tőmondatokban és durván. Az én babóm is pakolt, de ott voltam mellette, segítettem visszarakni, magyaráztam neki. Erre egy pár perc múlva elkezdett olyan mézes-mázosan beszélni a nő a gyerekeivel, mintha agymosáson ment volna át.

Még egyszer mondom teljesen egyetértek az előttem szólóval, nálam is szakad néha a cérna, pedig még csak egy éves és nincs tesója, de nem igazán értettem a csajszit. Mi is csak egy fél órát láttunk az életükből, inkább csak azért volt furcsa mert olyan éles volt a váltás a viselkedésében. Ő valószínűlg elszégyellte magát.