Szülőkkel vagy albérlet?

szerintem 3 szobás lakás nagyon kicsi 3 generációnak.

van 2 háló meg egy nappali, szóval akkor nincs is üres szoba :) mondjuk ez persze igény kérdése is.

mi régen 1,5 szobában laktunk, elég is volt meg szűkös is volt, megszűntettük az étkezőt, hogy legyen a kicsinek játszósarka... most apukámmal lakunk 200nm-en, azért így is vannak konfliktusok, de mégse ugyanaz mint ha 60nm-en zsúfolódnánk össze, azt én biztos nem vállalnám :S

de ezt nektek kell tudnotok, mi az amire vágytok, 30nm-en is elélnek szépen családok.. ;)

Én a helyetekben egyenlőre nem mennék albérletbe, meglátnám hogy alakul a helyzet a szülőkkel és a picivel.

Mi anyósékkal lakunk együtt, teljesen külön lakrészünk van a házban. Nincs semmi gond, és nekem ez nagyon kényelmes, mert bármi van nem kell a gyereke sehová vinnem ahhoz, hogy legyen valaki, aki vigyáz rá.

Szerintem maradjatok. Sokkal könnyebb szülőkkel lakni, anyagilag is, és mindig ott vannak, ha el szeretnétek menni a pároddal, van kire bízni a babát.

Nekem semmi segítségem, Bem tudunk kettesben elmenni sehová, mert nem tudom kire hagyni a gyereket.

Anyagilag is könyebb ha együtt főztök, együtt fizetitek a rezsit.

Ha jól kiköttök a szülőkkel, szerintem nem is kérdés, hogy maradjatok-e.

Vágyik az ember saját lakásra, de ha meglesz a baba, kevesebb lesz a bevétel, több a kiadás. Így meg hogy a babának saját szobája lehetne, szerintem szuper!

Albérlet!

Mondjuk én akkor sem vállaltam volna úgy babát, ha családi házban laknánk a szülőkkel.

Akkor inkább kispórolnék egy albérletet. Én nem gondolom,hogy több generációnak egészséges hosszabb távon együttélni.

Én szülökkel nem laknék,mert annak előbb-utóbb jó vége nem lesz.Tudom,hogy így könnyebb s lehet,hogy az albérletbe egy filléretek se marad,de hidd el jobb és feltaláljátok magatokat minden nehéz helyzetbe,

4 gyerkőc anyukája

Szerintem úgy gondolkodjatok, ha pár éven belül szeretnétek egy önálló saját lakást, maradjatok. Igy tudtok erre legtöbbet félretenni.

Ha nem fontos, h saját lakásotok legyen, menjetek albérletbe.

A párom még otthon lakik. A húga a gyerekét folyton a nyakára akasztja, vagy a szüleire, ő meg járkál ide-oda (egyedül neveli a gyerekét).

Persze biztos jól jön néha a segítség, de az legyen, hogy ott van nagymama, akasszuk a nyakába, mi meg menjünk mozizni meg sétafikálni. Engem kikészít a barátom húga, mindig felrúgja a napi tervünket...ezért menekülünk júliusban albérletbe!

Szerintem menjetek albérletbe. Ez az élősködés a szülők nyakán sosem volt ínyemre (látva barátom húgának példáját), főleg, hogy már lassan én is elég akadálynak érzem magam 22 évesen.