Rossz anya vagyok, mert rosszul vagyok Bartos Erika bugyuta meséitől és nem veszem meg?
Őszintén ostoba, bugyuta mesének tartom Bartos Erika összes szegényes szerzeményét. Szegényes szókincsű, önismétlő szösszenetek. Bár jól bejött neki, már a bábkönyvtől elkezdve a társasjátékokon át a ruhákig mindent piacra dobott, gondolom jól keres vele. Éppen ezért sem a könyveit nem vagyok hajlandó megvenni, sem a meséket nem nézheti a gyerekem. Bár hozzá kell tegyem egyéb maci szerzők cukormázas meséit sem szeretem, pl Panka és Csiribí és rém.
Az óvodai anyukák elhűlve értesültek arról, hogy az én lányom ezeket nem ismeri. Igyekszem neki klasszikus irodalmat, gyerekkori kedvenceimet olvasni neki.
Ez akkora baj lenne?
Természetesen kritizálom a könyvet, amit a nagyanyja hozott, mert ha mesét olvasok a hófehér bőrű, ébenfekete hajú Hófehérkéről, akkor ne legyen már a könyvbe szőke kislány rajzolva, mert ez az igénytelen szenny ismérve és természetesen a könyv ment a papírszemét közé.
Nem gondolom magam önzőnek. Ha mindent hagynék csak mert őérte naná, hogy kötelező akkor a lányom egész nap csokit meg cukrot enne, megállás nélkül a Tv előtt ülne és mínusz 10 fokban is szoknyában menne oviba. Szülőként úgy gondolom nekem kell megválogatni azt, hogy milyen minőségű irodalmat kap a lányom és nem pedig neki. Igényesen is lehet mesélni egy 2-3 éves gyerek szintjén. Én sok Grimm-mesét és népmesét olvasok az ő szintjére átköltve és esténként apával együtt mese közben sokat beszélgetünk, elképzelünk dolgokat. Szerintem az az önzőség, hogy felolvasok egy pongyola mesét és jóéjt.
Nem vagy rossz anya, mert nem veszed meg neki, mint ahogy az sem az aki megveszi.
A jó vagy rossz anyaság iszonyatosan nem azon múlik, hogy olvasol-e neki Bogyó és Babócát vagy Anna Peti Gergőt.
Egyébként az Anna Petit én sem szeretem a Bogyó és Babócát már inkább, a lányaim viszont szeretik (5 és 2 éves) így néha olvasom nekik.
Nálunk a nagyszülőktől kapta meg a fiam az Anna, Peti és Gergő pár darabját. A gyerek valamiért imádja, így persze én olvasom neki ah kéri. Ez van, neki ez kell.
De bevallom engem nagyon-nagyon irritál az egész. Egyrészt igénytelen szöveg, tele szóismétlésekkel. Másrészt ők annyira, de annyira tökéletesek, hogy az nekem már irritáló. Kedvenc mondatom: "Annácska már az első napon nagyon sok barátot szerzett az óvodában, de a legkedvesebb játszótársa természetesen Petike maradt."
Én meg napi öt gyilkossági kísérletet akadályozok meg, amit a két és fél éves fiam próbál elkövetni a négy hónapos lányom ellen. Szóval nálunk kicsit máshogy néz ki a "való világ".
Nem magasabb színvonalú csak más, mondjuk nálam a kisvakond a nyúl szülésével vagy a kisvakond álmodikkal simán kiverte a biztosítékot.
Mások vagyunk és nem érzem, hogy érzelmileg satnya lennék én vagy a gyerekem, mert a polcon megtalálható ez a mesekönyv is. De az sem az akinél meg csak ez található meg. A lényeg, hogy a gyerek megszeresse az olvasást és együtt legyen a szülővel, ha ehhez Bogyó és Babóca kell akkor az, ha meg a Brémai muzsikusok akkor meg az.
Egyik gyerek sem lesz se több se kevesebb ha ezt hallja vagy ha kimarad neki.
A Kis Vakond miért magasabb színvonalú mese? Amikor a vakond meg sem szólal csak annyit mond, hogy gyé, meg gyű...félreértés ne essék aranyos és a lányaim szeretik is (bár én nem), de nem értem, hogy akkor hol kell meghúzni a színvonal határát?
Könnyen lehet, hogy majd a gyerekeinknek a Bogyó és Babóca olyan klasszikus lesz, mint pl a Boribon és majd az akkori modern meséket fogják meredeknek tartani.
Ha valakinek nem tetszik akkor ne vegye meg ettől nem lesz rossz anya, miért is lenne? Nem is értem a kérdést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!