Többgyerekes anyukák: nem féltek, hogy történik a férjetekkel valami?

Szerintem ettöl mindenki fél.

De felesleges ilyenen nagyon gondolkodni, élni kell most az életet. Mi lesz ha veled történik valami....

Amit érdemes már az elsö gyerkenél megtenni, jó életbiztosítást kötni és nem ezt a spórolost, hanem igazit. Férjem kötött életére, munkavégzésére, és még dolgokra. Ami le´nyeg ha kirugják, ha lesérül (akár 2 hétre), ha meghal vagy tartosan beteg lenne akkor kapjuk az életjáradékot ami szintén elég magas. Ennek kedvezményezettje én lettem, hogy ne kelljen gyámügyet bele venni. reméljük soha nem kell egyiket sem igénybe venni, de minimum anyagi részére tudtok gondolni, habár elég magas kiadás.

èrzelmileg nem akarok bele gondolni, fizikailag meg szerintem semmit nem jelent az érzelmi mellett.

Nekünk csak egy kislányunk van, de tőle függetlenül is borzasztóan féltem a férjem.

Tudom, hogy bármikor, bárkivel történhet bármi, de ő napi szinten úton van autóval. Havonta egyszer külföldre is megy autóval, ilyenkor mégjobban rettegek, nem mintha itt az utcában nem érhetné baj. Hálát adok a jó Istennek, hogy mindig épségben hazahozza őt nekünk.

Még belegondolni sem merek mi lenne velünk nélküle, és leginkább ezt az érzelmi részére mondom, úgy, hogy anyagilag szinte teljesen ő tartja fenn a családot, főleg így, hogy már a gyed-em is lejárt.

Valahogy meg kell próbálni nem ilyeneken agyalni..........

Én egyfolytában rettegek, féltem nagyon. Sokat van távol, sokat van úton, sokat éjszakázik, sokat van külföldön háborús övezetben, .....

Ha nincs mellettem egyfolytában azon agyalok, hogy minden oké-e vele.

2 gyerekünk van, tervezzük a 3. babát.

Én is féltem, folyton úton van, építkezéseket vezet, rengeteget dolgozik, keveset alszik. De nem gondolok rá. Vagyis ha rossz érzés fog el próbálom elhessegetni a gondolatot és egyből hívom.

De én is amondó vagyok, mint a 2. válaszoló. Mi is kötöttünk életbiztosítást, mindenki (a gyerekeket is beleértve) oda vissza vannak biztosítva, ha bárkivel bármi történik legalább anyagilag ne kerüljön az ember teljesen padlóra, bőven elég ha tönkre megy az élete. Plusz mi a hitelre is biztosítást kötöttünk, ha valamelyikünk meghal, a biztosító kifizeti a maradék tartozást.

Én is azt mondom hogy ilyenen nem szabad spórolni, és ha meg nem történik semmi, miért is történne, fő az optimizmus, akkor a biztosítás lejárta után szép kis összeget lehet bekasszírozni, ha jól köt az ember.

Időnként nekem is átfut az agyamon ilyesmi - gondolom, ezzel mindenki így van - de nem hagyom, hogy rám telepedjen. Sajnos akadnak az életben tragédiák, amiket túl kell élni és kész. Az ember reméli, hogy nem az ő családjában történik meg, de ha beüt a ménkű, hát meg kell oldani.

Nálunk egyébként ezért (is) van pl. életbiztosítása a férjemnek (kettő is), így ha ne adj'Isten egyedül maradnék a három gyerekkel, a szerencsére minimális és forint alapú lakáshitelünkkel nem is kéne törődnöm, azt kifizetné a bizotsító, illetve a másik életbiztosítása elég lenne akár megélni is egy ideig, hiszen 4 éves, 22 hónapos és újszülött baba mellől az ember lánya nem tud azonnal dolgozni rohanni. Van olyan nyugdíjmegtakarítása is a férjemnek, ami örökölhető, tehát szintén megkapnám, plusz az egyéb befektetésekből származó pénzek. Nálunk tehát nem anyagi, "csak" érzelmi tragédia lenne - remélem, soha nem kell azon gondolkodnom, mint mondjak a gyerekeknek, apa miért nem jön haza....