Mire hivatkoznak azok az anyukák akik túlsúlyosak, nem igényes ruhában járnak, hogy miért hagyják el így magukat?

A Túlsúlyosság egy dolog.Szerintem lehet egy nő igényes és szép 50,és 100 kg-an is.Én 30 kilót híztam a terhességem alatt,igyekeztem leadni amint tudtam.Már csak 2 kg választ el a kezdősúlyomtól.

Az igénytelenségre viszont nincsen mentség: ruha,smink: ezeket fillérekből ki lehet hozni,turiban szuper jó ruhákat ki lehet fogni,elég az apukát,vagy a nagymamát megkérni egy óra psztrálásra szombat délelőtt,és és lehet menni.Még olcsó is,de vannak üzletek amikben az új ruha sem drága.Néhány ruha nem fog senkit sem a földhöz vágni!Smink dettó,3000 Ft-ból kompletten megvan a mindennapokhoz szükséges szett.

Normálisan felöltözni,egy lightos smink max 10 perc a napból.

Szóval nekem az idő,meg a pénz az mind kifogás.Mondjuk amitől a plafonon vagyok,ami a legrosszabb,mikor ezek a nők "elfelejtenek" szőrteleníteni,és egy fél méteres hónaljkutya kandikál ki a póló alól,illetve mikor fiúsra vágatják a hajukat,mert anyaként az a praktikus!Pfff...

Én szülés előtt se voltam vékony.Alul működik a pajzsmirigyem és ez miatt sokat híztam.Aztán sikerült lefogynom kb 10 kg-ot akkor se voltam modell alkat.Így ismert meg a férjem.Terhességem alatt híztam 11 kg-ot.Sajnos maradt rajtam.Szeretném minél előbb leadni,de szerencsére a férjemet nem zavarja.Magamra mindig adtam.Nyilván szülés előtt jobban.Most hogy megvan a kislányom,nincs annyi időm se meg a pénz is kevesebb.De azért nem szakadt melegítőben járok.

DE miért csak egy anyuka lehet igénytelen és túlsúlyos?

Aki még nem anyuka az nem lehet?

Sose ítélj látszat szerint. Én tényleg tiszta roncs lettem a terhességtől: toxikémia miatt plusz 30 kg terhesen, utána trombózis, a vérhígítótól elkezdtem kopaszodni, és tök depressziós voltam... Sok időbe került, majd másfél évbe, mire újra elértem a "színvonalam".

Mindannyian mások vagyunk, biztos van, akinek tényleg nincs érzéke vagy pénze rendesen öltözni vagy neki ez tetszik vagy nem érdekli vagy pont rossz passzban van. (Nem csak az anyukák között látok erre egyébként példát az utcán, így nem értem, miért őket kell kipécézni mindig.) De ugyanakkor szerintem sokan vannak, akik meg úgy készülnek a homokozóba, mintha fellépésük lenne - na ez is túlzás. Róluk meg azt lehetne gondolni, hogy túl sok időt töltenek a tükör előtt és biztos keveset a gyerekkel ;)

Én túlsúlyos vagyok, világ életemben az voltam, gyerek előtt és után is. Mindig sportoltam, mióta megvan a gyerkőc, azóta is járok hetente 3-szor tornázni, mégis kövér vagyok.

A férjemnek így tetszem, lánykoromban is válogathattam a pasik közül, szóval mire irigykedjem?! Persze fogyózom én is, mert kell a gyerek mellé az energia, és minél idősebb leszek, annál nehezebb lesz a túlsúlyt cipelni, de tisztában vagyok vele, hogy vékony maximum egy kemoterápia után lennék, azt meg, kösz, inkább nem!

Semmi bajom nem volt a terhesség alatt sem, most is rendben van a vérnyomásom, a cukrom is. Városon beül csak gyalog és kerékpárral közlekedem, nem járok kinyúlt, sátorszerű holmikban. Sőt! Mint egy pár éve kiderült, több nő azután mert színesebb ruhákra váltani, ahogy mi ideköltöztünk a férjemmel és nekem a "kötelező alkalmi feketén" kívül nincs is más ilyen színű holmim.