Mire hivatkoznak azok az anyukák akik túlsúlyosak, nem igényes ruhában járnak, hogy miért hagyják el így magukat?

A túlsúly az lehet hormonzavar, vagy simán "fajta". Hiába fogyózna, nem lenne soha karcsú. Az igénytelen ruha meg mindenkinek mást jelent. Én ki nem tenném a lábam melegítőben a lakásból, más meg abban érzi jól magát. És igen, sokszor pénz kérdés is.

Irigykedni meg miért irigykednének?

Sokszor nincs rá pénz, ami az öltözködést, sminket illeti. És sokaknak érzékük sincs, hogy a szekrényből mit vegyenek fel. Amúgy én sem tudok már magamnak sok új, divatos ruhát venni, mert inkább a gyerekre költöm, de szerencsés vagyok, mert terhesség előtt rengeteget vásároltam és tele van a szekrényem szinte új ruhákkal... Sminkelni meg nem mindenki szeret. Én nem is szoktam, csak nagyon ritkán. Túlsúlyosnak vagyok mondható, de nem kövérnek, sajnos hormonprobléma miatt lettem xs-ből xl-es nagyon rövid idő alatt. Hiába próbáltam fogyózni, tornázni, max 2-3 kiló ment le. :( Szóval a túlsúly nem mindig elhanyagoltság kérdése...

Irigykedni meg szerintem sem irigykednek. Ha irigykednének, akkor ők is próbálnának "sportosak, csinosak, fittek" lenni.

Túlsúlyos voltam terhesség előtt és után is. Ezzel küzdök kamaszkorom óta. Régebben diétáztam, sportoltam, hol több kiló voltam, hol kevesebb, de sovány sosem. Igenis van olyan, hogy ilyen alkat, számít a genetika. Barátnőm pl. este 10-kor is pizzát eszik csokival, nem sportol, és vékony.

Nyilván szeretnék vékony lenni, de kimondottan irigy nem vagyok senkire, az előbb említett barátnőmre sem. Férjem így ismert meg, így szeret. (Amikor férjhez mentem a soványabb kolléganőim viszont irigyek voltak, egyszer véletlenül meghallottam egy beszélgetést, hogy nem igazság az, hogy én a dagi, férjhez megyek, ők meg mennyivel különbek nálam, mégsem találnak párt)

Az igényes öltözködésről meg annyit, hogy ducin is lehet igényesen öltözködni, és soványan is lehet igénytelenül.

De ismerek olyat is, akinek aztán tényleg nincs ideje semmire, mert olyan a gyereke, hogy örül ha a wc-re ki tud menni mellette. (Hogy hogyan alakult ez ki, azt nem tudom)

Én hol lefogyok, hol meghízok. Terhesség előtt pont lefogytam 20 kg-ot, feljött 30. Szülés után lement 20, de mikor elkezdte a gyerek azt enni amit mi, elszaladt velem a ló, felszedtem még 10 kg-ot. Szeretek sütni főzni, heti 2x süti, ha a derék azt mondja palacsintát, gofrit, tortát mér megsütöm, ő eszik egy szeletet, a többit én és a férjem, bár ő tartja a súlyát.

Mindig azt mondom majd holnaptól fogyózom, de ez mindig holnapra tolódik...

Ennek ellenére divatosan öltözködöm, minden szezonban újítok.

Ahogy előttem írták, az anyagiak végett nem

Futja sokaknak ruházkodásra. Sok olyat ismerek, aki csinos, mégis slamposan öltözködik, mert nem telik ruhára!!!

Ez szerintem nem azon múlik hogy valaki sovány, vagy kövér, hanem a pénztárcán!

Valamint még egy dolog, az üzletekntöbbsége L méterig gyárt ruhákat, nagyon nehéz egy 70-80 kilós nőnek normálisan felöltöznie, mert a Mayoban, vagy a tallyeweilben nem kap ruhát!

Pont úgy vagyok, ahogy a 2.!

Amúgy pont ma vettem magamnak egy új ruhát! :))

Nem értem, ennek mi köze ahhoz hogy valaki anyuka vagy nem. MINDENKI aki (még?) nem anyuka az csinos, vonzó, vékony, szexis, igényes, imád és tud sminkelni és öltözködni?

Nálam pont fordítva volt. Amíg dolgoztam sem időm, sem energiám nem volt kozmetikushoz meg fodrászhoz futkosni, tornászni lusta voltam az étkezéssel nem foglalkoztam. Amikor terhes voltam férjemet előléptették ami egyrészt több pénzzel jár, másrészt bizonyos alkalmakkor meg kell jelennem vele kapcsolatokat építeni. Így van pénzünk mindenre, megvan a motiváció is. Ráadásul most be tudok jelentkezni hétköznap délelőtt is kozmetikushoz, nem az van mint amikor dolgoztam este 7-8ig és a hétvégémet kellett (volna) beáldoznom.

Irigység: aki túlsúlyos de nem anyuka (bár ilyen persze nem létezik), az nem irigykedhet?

A lényeg: semmi összefüggést nem látok az anyaság és a kérdésed lényege között. Egy anyuka is lehet fitt, csinos, sportos és egy nem-anyuka is lehet lusta, igénytelen.