Ki tud a mai világban 4,5,6 gyereket vállalni? Szinte elhűlve olvastam az egyik fórumon, hogy a negyedik gyerekét 9 hónapja szült kismama újra várandós.

Szia!

Nekem is 4 gyerekem van. Nem mondom, hogy mindent meg tudunk venni, de nem is nélkülözünk. Minden évben nyaralni is megyünk. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek nagyon szeretik egymást, s mindig mondják, hogy milyen jó, hogy ennyien vannak.

Ha előröl kezdeném, akkor sem csinálnám másképp!

Szia!

Én személy szerint nem tudnám elképzelni, hogy egynél több gyerekem legyen. Sosem volt igényem 2 vagy több gyerekre. És ebben a mai világban egyet is nagyon nehéz tisztességesen felnevelni nem hogy 4-et. Mi 3-an vagyunk testvérek. A nővérem 36 a bátyám 29 én pedig 20 éves vagyok. Minket is nagyon nehezen tudtak felnevelni a szüleink, pedig akkor még másabb világ volt. Ismertünk olyan családot ahol 1 fizetésből vígan eléldegéltek 2 gyerekkel. Most 2 fizetés is kevés. Nekünk most jön az első baba (utolsó is) a párom 6 éve egyfolytában egy cégnél dolgozik, egyre nehezebb helyzetben vannak, új vezetés van, kevesebb a fizetés, több a munka, minden nap hulla fáradtan és idegesen jön haza. Én is dolgoztam a terhesség előtt, nagyon nehéz volt állást találni, pedig 2 szakmám is van és fiatal vagyok, mégsem kellettem sehova. Nem volt más választásom el kellett vállalnom gyári munkát is. Nem mondom, hogy éhezünk, de bizony volt már nem egyszer olyan eset, hogy erősen gondolkodnom kellett, hogy mi a bánatot főzzek hétvégére 500 Ft-ból... Mert csak ennyi maradt... A hónap végére legtöbbször nagyon kevés pénzünk marad, félre tenni egyáltalán nem tudunk. A gyerek még meg sem született, de már most rengeteg pénzt elvisz. Fogadott orvosom van, mert komplikált a terhességem, gondolhatod, hogy ez sem 2 Ft-ba kerül havonta. Nem vagyok nagy igényű, nincsenek extra kívánságaim, a legolcsóbb helyeken vásárolok, a baba ágyat is ismerőstől vettük, kis ruhákat egytől egyig a kínaiban vettem. Ilyen szempontól szerencsém van, mert a bátyám gyerekeiről szép kis ruhák maradtak meg, amiket még mi is tudunk használni. Babakocsira eddig még nem jutott, de azt is kéz alól fogunk venni, mert nem rég nézegettem az árakat és kicsit meg is lepődtem, hogy mi kerül egy egyszerű kocsin 40 ezer Ft-ba. Sajnos nekünk erre nincs pénzünk. Fogalmam sincs mit fogok csinálni a gyes után, egy gyerekkel még nehezebb lesz elhelyezkedni mint előtte. Remélem addig javulni fog valamelyest a helyzetünk.

Én úgy gondolom a mai világban luxusnak számít 2 vagy több gyereket bevállalni. Aki bevállalja az vagy nagyon gazdag vagy nem tud felnőtt ember módjára gondolkodni, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem lesz képes ennyi gyereket rendesen ellátni. Én biztos, hogy nem szülnék többet akkor sem ha javulna az anyagi helyzetünk.

Minden jót nektek.

37+6 hetes kismama

Nem is értem miért gondoljátok azt, hogy felelőtlenség több gyereket vállalni! Mint már az előzőekben írtam, mi sem vagyunk gazdagok, de azért nem jelentett túl nagy gondot beszerezni a most 5 hónapos, 4. gyerekemnek a ruhákat, ágyat, babakocsit stb. Pedig mi nem kaptunk senkitől, s nagyoké már nem volt meg, mivel a 3. gyerekem is már 10 éves múlt.

Nekem is van állásom a négy gyerek mellett is, s vissza is fogok menni fél állásba dolgozni, ha a pici 1,5 éves lesz. Mondjuk ez nekem heti 9 óra csak (pedagógusként), így azt a pár órát a mamival lesz a fiam.

Tehát én tapasztalatból tudom, hogy simán meg lehet élni négy gyerekkel is teljesen átlag fizetésből is! S én biztos nem szeretném, ha a gyerekem egyke lenne!

1-ső válaszoló

Na hát én is azok táboába tartozom akinek egy gyereke van egyenlőre, másikat félünk bevállalni. Talán szeretnék, talán nem. Nemtudom. Majd idővel elválik. De biztos nem két év lesz köztük. Hanem több jóval.

Most az egynél is nagyon kell gondolkodni hogy mit hogy, mikor hozzak ki pár forintból kaját a gyereknek meg nekünk. Amíg dolgoztam nem volt baj, amikor megjött a gyerek akkor is sok ruhát, kiságyat, pelenkázó szekrényt stb-t kaptunk, így hál Istennek erre nem volt gondunk. Ami még kellett egy két dolog 10e körüli összegből kihoztuk. A babakocsit azt az én rokonaim vették meg. Így utólag nézve hál Istennek ezekkel nem volt gond. Meg hát jó gyedem is volt. De most nem tudok elmenni dolgozni gyerek mellett mert beteges és a gyes nem elég semmire sem. Előtte dolgoztam 2,5 évet ha nem többet. Úgyhogy gázos most nekünk. Ha egyszer úgy állunk én lehet fogok még egyet szülni, de a mi helyzetünkben a saját családunkra nézve nekünk is luxus lenne több gyerek. Arról nem is beszélve, hogy jó kicsiként hordják egymás ruháit stb, na de mikor felnőnek, arra is gondolni kell. Akkor már nem akármiben megy iskolába, azért amennyire lehet normális ruhát vesz neki az ember, nem fogják egymásét hordani mert akkor kinézik őket a suliból, pláne ha ugyanabba járnak stb. stb. Meg ha családalapítás előtt állnak nem ártana nekik segíteni házvásárlásban, hogy legalább ők, ő ne szenvedjen annyit mint mi. Én úgy gondolom sokan nem gondolnak erre míg kicsi a gyerek. Persze aranyosak, szépek hogy sokan vannak, meg jó nekik hogy van tesójuk akire számíthatnak majd, de akkor mind adósodjon el egész életére mert én szülök 5-öt, míg lehet ha 3-at szülök akkor aránylag tudok mindnek segíteni házvásárlásban, továbbtanulásban? Szóval értitek mire gondolok? De mondom ez az én elgondolásom, és ezért mi ránk nézve én úgy gondolom, hogy egy még talán majd négy öt év múlva belefér, ha belefér, de több biztos nem.

Amúgy pedig ha van aki be meri vállalni és felnőttként is ott tud lenni mindegyik gyerekénél segítséget adva amikor élete kezdetén áll akkor vállaljon amennyit csak szeretne. De nehogy az legyen hogy egyiknek segítek a másiknak már nem tudok annyit, a harmadiknak még annyit se, aztán mire az ötödikhez érek neki már nem jut semmi. Öt gyereknek meg saját családostul mégsem tudom azt mondani, pláne ha kis parasztházam van, hogy költözzetek ide, aztán majd kikupálódtok és majd alakulnak a dolgok saját otthon felé. Szóval én ezt gondolom és így érzem. De amúgy mindenkinek akárhány gyereke is van kívánok sok kitartást és sok egészséget, és sok pénzt hogy mindent meg tudjon adni a gyerekének amikor majd élete kezdetén áll és nem tud kihez fordulni segítségért, csak a szüleihez. Pl házfedezet stb stb. hogy tudja élni a saját életét a saját családjával.

Amúgy olvastam itt egy válaszolót, hogy részmunkaidőben dolgozik pedagógusként és amíg ő dolgozik a nagymama tud vigyázni a kicsikre. Ő szerencsés. Tud részmunkaidőben dolgozni, közben lehet a gyerekeivel is és nagyon szerencsés hogy van egy nagymama akihez viheti. Ha nyugdíjas és azért akkor még jobb, de ha dolgozik de szívesen vigyáz a gyerekekre és össze lehet egyeztetni akkor azért. Bárcsak mindekinek lehetne ilyen lehetősége. Akkor én sem aggódnék, ha lenne egy nagymama aki szívesen vigyáz a gyermekemre, vagy többre, míg én dolgozok és olyan nagymama ahol tudom hogy jó helyen van ráadásul. Ha meg még egy részmunkaidős állást is sikerülne találni maga lenne a menyország.

Én örülök, hogy ennek a válaszolónak ilyen szerencséje van. Erre el is hiszem hogy van özbizalma, jövőbe vetett hite, kitartása. Kívánom neki hogy sokáig így legyen és boldogságban, egészségben teljen az élete a gyerekeivel, párjával, anyukájával, nagymamákkal.

Második vagyok.

Mennyit keres egy pedagógus? Mert biztos nem 75 ezer Ft-tal és 4 ezer Ft-os sodexo-s utalvánnyal megy haza mint az én párom... Nekünk igen is nagy megterhelés volt kiadni ennyi pénzt a baba érkezése miatt. 14 éves korom óta dolgozom, tudom értékelni a pénzt, mert mindig is meg kell szenvednem minden egyes Ft-ért és sosem szórtam szét felesleges dolgokra. Tavaly nyáron állandó éjszakásba jártam egy savanyító üzembe dolgozni, este 6-tól reggel 6-ig. Délután fél 4kor indultam otthonról és másnap reggel 9-re értem haza, hulla fáradtan, mellette elláttam a háztartást, a párommal csak vasárnap találkoztunk (2 hetente szombaton is amikor nem dolgozott) mert mire ő hazajött délután 5-re munkából én már a munkás buszon ültem, reggel meg mire én hazaértem ő már a munkahelyén volt. Rettentően ki voltunk a sok melótól. Én napi 4000 Ft-ot kaptam, a párom havonta 75-öt, egy szobás kis lakásban éltünk, szerencsénk volt, hogy alacsony volt a rezsi így akkor még tudtunk félre tenni. Októberben teherbe estem, az összes félre tett pénzünk arra ment el, hogy orvostól-orvosig szaladoztunk, hogy ki tudjam hordani a terhességet és se én se a baba nem haljunk bele. 2 hetente Budapestre jártam egy nagyon jó nőgyógyászhoz magánrendelésre, ez egy hónapban 30 ezer Ft volt. A terhességem miatt ott kellett hagynom a savanyító üzemet, mert nagyon megterhelő volt az állandó 12 óra és a sok utazás, nem volt más választás elmentem közmunkára veszélyeztetett terhesen, hogy tudjuk miből fizetni az orvos költségeket. Minimálbért kaptam, nem szakadtam meg, de azért ott sem volt egy leány álom dolgozni. Közben árultuk a lakásunkat, a párom örökölt a nagyszüleitől egy régi családi házat falun. Nagy nehezen fél áron el tudtuk adni a kis lakásunkat 1,7 millió Ft-ért, legalább 3-at ért, de annyit senki nem adott érte :( Így is csak úgy vették meg, hogy bútort, mosógépet, hűtőszekrényt egyszóval mindent otthagytunk az új tulajnak. Elköltöztünk a családi házba ami elég rossz állapotban volt. Március óta lakunk itt, azóta csak dolgozunk. Víz-gáz-villany vezetéket cseréltünk, új nyílászárókat tettünk be, felújítottuk a fürdőszobát, a konyhát stb a festés ép tegnap lett kész. 40 éve nem volt rendbe téve ez a ház, nagyon sok munka van vele. A pénz amit a kis lakásért kaptunk már rég elment a felújításokra. Semmi segítségünk nincs. Szegény párom munka után még este 11kor is a víz csövet fektette az udvarban szakadó esőben Áprilisban.

Én Március óta nem dolgozom, azóta rendszeres szociális segélyt kapok (28500Ft). Hatalmas összeg...

Ennyit kell szenvedni azért, hogy az embernek gyerek lehessen és viszonylag normális körülmények közt tudja nevelni. Elismerem vannak akik szerencsésebbek, de mi nem ebbe a csoportba tartozunk. Mi annak is örülünk ha ennek az egy gyereknek meg tudunk adni mindent ami az egészséges fejlődéséhez szükséges. Az meg megint egy más dolog, hogy ki mit gondol az egykeségről. Nekem 2 testvérem van, szeretem őket mert a testvéreim, de abban biztos vagyok, hogy sokkal jobb sorsom lett volna ha egyke vagyok. A páromnak nincs testvére és soha nem is hiányzott neki, örült, hogy egyedül van és mindent meg kap amire szüksége van. Nekünk meg mindenen osztozni kellett a testvéreimmel, pedig akkor nem 300 Ft volt egy kg kenyér és nem a semmiért dolgoztatták az embert.

Nekem erről ez a véleményem. Ezek után eléggé meglepőnek tartom, hogy ma Magyarországon még vannak olyan családok akik 3-4 vagy akár több gyereket nevelnek és a putriban laknak.

Na hát második válaszolót amit itt később itt írtál lejjebb nem csodálom, hogy nem szeretnél több gyereket amiket átéltél. Nagyon nehéz az élet, gyerekkel még nehezebb. Kívánom neked, hogy sok sok erőd és türelmed legyen a kicsihez, a kicsivel a pároddal és minden problémával szemben ami még jön.

Ha ilyen nehéz most biztos még nehezebb lesz majd egy kicsivel, de amiket írtál én úgy gondolom, leszel annyira ügyes hogy ennek az egynek mindent meg fogsz adni és hogy ő lesz az első. Nagyon ügyes vagy és kitartó! A pároddal együtt! Ilyen ügyesek legyetek a kisgyerekekkel is. Ha ez az egy is lesz, de azt hiszem olyat kap a szüleitől amit más nem biztos hogy meg tud adni.

De amúgy persze akinek nincs hitele és jól áll anyagilag szüljön sokat és nevelje őket fel egészségben, és türelemmel, csak itt az a baj, hogy aki szeretne többet de anyagi helyzete nem engedi meg az nem tud szép nagy családot, mint ahogy kislánykorunkban tervezgettük. :( :)

Utolsó válaszolónak köszönöm a jó kívánságokat!

Az én gyerekeim között is nagy a korkülönbség. A nagylányom már 17 éves. Ő sem érzi azt, hogy bármiben hátrányt szenvedett volna a testvérei miatt. Pedig egy 17 évesnek már vannak igényei. DE! Ő magának már megspórolja a ruhára, fodrászra, kozmetikusra stb. valót. Még soha egyik gyerek sem mondta, hogy jobb lenne egyedül!

Anyukám meg már nyugdíjas, így tud bármikor vigyázni a picire, akit mindenki imád!

Én sem így terveztem annak idején a gyerekvállalást, de nagyon örülök, hogy így alakult!

Az első házasságomból van a lányom és a 10 éves iker fiaim. A másodikból pedig a pici.

Mindenkinek szíve joga, hogy csak egy gyereket vállal, de azért nem kell felelőtlennek nevezni, megbántani a másikat, aki nem úgy gondolja! Főleg úgy, hogy nem ismeri a helyzetét a többgyerekes családnak.

1-ső válaszoló