Van még rajtam kívül olyan lány/nő, aki egyszerűen nem szereti a gyerekeket?
Kiskoromban pedig rengeteget babáztam, szinte csak azokkal játszottam, tehát azt sem mondhatjátok, hogy gyerekként rosszul szocializálódtam. De ha egyszerűen gyerek kerül a közelembe, legszívesebben a falramásznék. 5 percnél tovább nem bírom velük, nem tudok velük elgügyögni, nem tudok "lesüllyedni" az ő agyi szintjükre, nem bírom tenni a jópofit a szülőknek sem, hogy "jaaaaaj de cuki kis manóóóócskaaa"...a hideg ráz az ilyen dolgoktól...rengeteg korombeli imádja a gyerekeket, naphosszat elgögyörészik velük, ha meglátnak egy kisbabát sikoltva óbégatnak, hogy milyen tündéri...én meg abszolute nem...nem tudom elfogadni, hogy sok nő abban éli meg női mivoltát, hogy gyereket szül...egyszerűen viszolygok a gondolattól is. Tudom,sokan írjátok majd, hogy előbb utóbb meggondolom magam...de akkor miért van, hogy sok kortársam már most agyon ajnározza a gyerekeket? én egyszerűen nem szeretem őket, és ha ezt így nagyobb társaságban felvállalom, egyből lehurrognak...miért fáj az embereknek, hogy én másban látom a céljaim? miért baj hogy én nem gyerekneveléssel akarom eltölteni a fél életem?!
20/L
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod emiatt, nem vagyunk egyformák :)
Én mindig is imádtam a gyerekeket, már tizenévesen is szívesen gagyaráztam velük, most van egy babám és a munkám során is gyerekekkel foglalkozom, de nem mindenki érez így, mint ahogy te sem.
2 lehetőség van szerintem, ami jó és reális: vagy meg fog ez változni, nem egyszer láttam már ilyet, szóval nyugi, még bármi lehet, talán pont egy nagy szerelem vagy önálló élet vagy egy tragédia vagy bármi más meghozhatja ezeket az ösztönöket. Vagy nem változik és akkor nem választod az anyaságot. Rengeteg szerep van még amiben kiteljesedhetsz, egy szakmában vagy egy önkéntes munkában, ezeregy dolog van, amiben megtalálhatod önmagad.
A harmadik variációt remélem nem választod, mert sztem nagyon nem jó: akaratod és szíved ellenére gyermeket szülsz. Ez nem jó sem neked és - ami még fontosabb - a babádnak sem. Nem kell mások elvárásainak megfeleni, legyen az szülő, barátnő, kollega vagy férfi, csak a szívedre halgass. Ha a szíved azt diktálja, hogy nem szeretnél babát, akkor ne legyen babád, ettől még nem leszel kevesebb sem emberként, sem nőként.
Az én közvetlen környezetemben 2 nő is van , aki saját akaratából nem vállalt gyereket, nagyon tisztelem őket a döntésükért, hisz felismerték, hogy nem valók nekik az anyaság és nem szúrtak ki az esetleges gyerkőcökkel.
(könyörgöm, azért senki ne essen teherbe, mert nem lesz ki rányitja az ajtót, mert a gyermekvállalás rengeteg áldozattal jár és nem kevés önzetlenséggel, tehát azért ne szülj, hogy aztán legyen ki rólad gondoskodjon)
Szerintem ha megtalálod életed szerelmét és boldogan fogtok együtt élni akkor megváltozik a véleményed!Lehet,hogy nem tudsz velük beszélni,lehet,hogy nem sok gyerek volt a közeledben(most nagy korodban)!
A nővérem is mindig azt mondta,hogy neki csak macskája lesz...de az unokahúgom születése után(másik nővéré)ők is akarnak/akartak!
Ez még képlékeny!Nem tudhatod mit fogsz erről gondolni a nagy szerelmed oldalán!De ezek nem életcélok,csupán ha valakibe szerelmes vagy és boldog vagy,akkor szeretnél egy babát,aki a kettőtök nagy szerelmét tükrözi és olyan mint ti!
Ami a "lesüllyedést" illeti,ez azért csúnya volt!Nem kell hozzájuk lesüllyedni,nagyon is okosok és ügyesek!
Szerintem semmi probléma nincs abból,ha nem szeretnél gyereket.Én is 27-28 éves koromig nem akartam.Aztán történt valami és már szerettem volna.Most vagyok 17 hetes kismama.
Azt is hozzátenném,hogy eddig mindig ránéztem egy kisbabára és ordítottak tőlem.Most rám nevetnek,odajönnek hozzám.
Én annyi idős voltam, mint most te, amikor a fiamat szültem. DE én mindig is szerettem volna gyereket. Viszont a legjobb barátnőm meg sosem akart. Hát van ilyen. Én nem ítélem ezt el, szerintem egy nő gyerek nélkül is élhet teljes életet. Nem önzőség. A szülés joga a nőnek, de nem kötelessége. Egyáltalán nem szeretheti mindenki ugyan azt. Különben hozzáfűzném, hogy a gyerekvállalás nem kell, hogy azt jelentse, hogy a nőnek az az egyetlen életcélja, nem abban a világban élünk, amikor szülés után a nő végleg otthon marad és csak a gyerek és a háztartás tölti ki a napjait egész életében. Nekem pl. vannak egyéb céljaim is, szeretnék előbbre jutni a munkámban, tanulni is szeretnék még, utazni is, világot látni. Nagyon sokmindent. Szóval nem CSAK a gyereknevelésben élem ki magam. Rengeteg más dolog érdekel még ezen kívül is, és nagyon sok dologban szeretnék még bizonyítani.
Viszont az is tény, hogy aki nem szül, sokkal szabadabban tudja tenni a dolgát annak érdekében, hogy a céljait elérje. Minden nő eldöntheti és el is kell hogy döntse, hogyan szeretné élni az életét. Ha nem azt az utat választja, amit szeretne, akkor szenvedés lesz az élete. Az meg kinek jó? Senkinek.
12:12-es ez nagyon furcsa!Ha hiszel a sorsban akkor nem volt az véletlen hogy teherbe estél!Lehet,hogy ez kellett,hogy megváltoztassa a nézeted ebben a szempontban!És örülök,hogy boldog vagy a kicsiddel!
Nem hiszem,hogy ez olyan nagy probléma len,hogy nem akarsz gyereket!Én is 20 éves vagyok,de én gyereket akarok amióta csak élek!!!!Hát ez van...ki ilyen...ki olyan!
Ha mindenki ugyanolyan lenne...pffff....nagyon unalmas és ennél hülyébb világban élnénk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!