Ti vállalnátok így gyereket? Szeretnék, de így hogy?

És te nem tudnál kimenni hozzá, hogy ott éljetek? Már ezzel jobb lenne.

Különben így ahogy leírtad, semmiképp nem vállalnék. Mégis hogy gondolja a férjed hogy gyereketek legyen, ha alig látna benneteket? Másnak is van orvosfóbiája, és mégis szült gyereket, szóval itt nem ez a legnagyobb probléma.

Nekem csak az a fura, hogy arról nem írsz, hogy mit próbálsz az akadályok ellen tenni. Az, hogy a párod külföldön dolgozik, az egyik dolog, nem tudom, hogy nektek ez így mennyire van rendben, mármint az, hogy alig találkoztok, de egyrészt ezt kellene megoldani.

Másrészt: a fióbiáidat nem próbálod kezeltetni? Sokféle terápia létezik. Ha valaha is gyereket szeretnél, ezeket le kellene küzdeni, de az is biztos, hogy egy laikus kísérletezés kedvéért (majd ha a baba megszületik, biztos jobb lesz) lenne okos dolog vállalni. Előbb a problémákat kellene megszűntetni.

"Nekem nincs rendben, hogy nem találkozunk, szerinte az egész terhességet meg a gyerek felnevelését oldjam meg, majd valamikor, amikor lesz házunk, itthon lesz :/ (kb-10 év múlva)"

Erre én nem vállalnék gyereket!

Először is ha ez tudod magadról miért nem kezelteted magad. El kellene menni pszichiáterhez,pszichológushoz. Ők írhatnak fel gyógyszeres kezelést vagy csoportos kezeléseket.

Addig nem ajánlom a gyereket, mert benne van a rizikó,hogy ez miatt sérült lesz.

Az meg nem akkora probléma ,hogy nincs házatok,autótok.

Nekünk sincs egyik se, de imádunk albérletben élni és a lényeg ,hogy tudjuk fizetni még akkor is amikor munkanélküli vagyok!

Kell ennél több?

Miért nem elég ha van állásotok, van ennivaló, van a fejetek felett tető, van miből ruházkodni és szeretitek egymást?!

30 felett vagytok ,meddig akartok még várni? Addig amíg nem jöhet össze a gyerek vagy addig amíg a távolság miatt teljesen tönkre megy a kapcsolatotok?

23éves 20hetes kismama