Normális hogy egyetlen fél percet se tudok leülni amikor eszünk? 3 gyerekem van, ez hogy normális?

A 4 éves már nem kicsi baba, ő tudna enni, inni egyedül, a két éves is kézzel-lábbal, hagyd őket, egyenek ahogy tudnak, aztán majd feltakarítasz. Viszont a 8 hósat etetni kell, vagy ő eszik, vagy te.

Nekem 3,5 és 2 éves a két fiú, tőlük lehet enni, a 3,5 évese megérti, hogy majd, vagy tölt magának teát. A 2 évesnek még felugrálok, de ő max vizet kér, azt oda lehet készíteni előre.

Nálunk is hasonló. Kivéve, hogy én a napokban szülöm a harmadikat, így nálunk most a férjem "ugrál" evés közben.

Szerintem egyébként hamarosan fordul a dolog. Nálunk a nagyok 4,5 múlt és 2,5 múlt. A nagy már szívesen felkel és hoz ezt azt, ha olyanja van, már amit elér.

Sajnos egy háziasszonynak még akkor is fel kell pattognia, ha mondjuk nincsenek kis gyerekek, de vendégek vannak. Meg hát ebédnél fel kell tálalni a másodikat, összeszedni a leveses tányérokat, ilyesmi.

Mondjuk mi most néztünk ki egy zsúrkocsit, amit meg fogunk venni, szerintem az jó alternatíva, segítség ahhoz, hogy könnyebb legyen, meg oda lehessen készíteni azokat a dolgokat is, amik nem férnek oda rögtön az asztalra.

Engem egyébként maga az "ugrálás" közepesen zavar csak, ha kipihent vagyok, akkor szívesen csinálom, az sokkal jobban bosszant, ha nem viselkednek normálisan az asztalnál, vagy játszanak az étellel, vagy túl hangosak, ilyesmi.

Mégis azt gondolom, hogy a család fontos eseménye a közös étkezés, és nem akarok spártai szigort, az elég nekik az oviban, ahol nem lehet megmozdulni és nem szabad beszélni sem evés közben. Persze arra igyekszem megtanítani őket, hogy ne beszéljenek teli szájjal, de evés közben szoktuk elmesélni, hogy kivel mi van, mert ekkor vagyunk együtt, és szerintem ez jó.

Amúgy ha nagyon elegem van abból, amit írsz, akkor úgy oldom meg, hogy csak pár falatkát eszem mutatóba, és amikor a gyerekek elmentek ebéd után aludni, akkor eszem rendesen, vagy este amikor a kádban vannak.

Mondjuk most a harmadikkal nyilván új felállás lesz nálunk is, de amíg szopik, addig viszonylag egyszerű a képlet, ha csak magunk vagyunk, én bizony evés közben is szoptatok, ha úgy jön ki. Legalább is a második picivel már így volt, mert ő igény szerint szopizott, a nagynak meg megvolt a napirendje, amitől nem tértünk el.

Én is vékony vagyok, túlzottan is, de hát az anyaság fárasztó. :o)

Szerintem pár év, és lehet olyat játszani, hogy a nagyobbak lesznek a "pincérek".

És nekem sokat segít az is, amikor egy-egy hétvégén anyósoméknál eszünk. Ott szoktam jó ízűen befalatozni, épp ma voltunk, még pisilni is elvitte a sógornőm a pici lányomat, mert ugye erről még nem is esett szó, hogy leülünk, és valamelyiküknek tutira akkor kell... :D

És barátok?

Olyat is lehet szervezni, hogy havonta egyszer ti esztek náluk és fordítva. Tényleg csodát tesz, ha néha csak ülsz, és Téged szolgálnak ki.

Vagy a férjeddel ezt nem lehet leboltolni, hogy váltjátok egymást?

Amúgy meg próbálj akkor az étkezések között enni. Pl. délutáni alvási idő biztosan van a kicsiknek. Vegyél valami desszertet csak magadnak (pl egy előre csomagolt somlói galuska), és amikor mindenki alszik, ülj le kényelmesen, és élvezd ki, hogy eszel. Ez is segíthet, mert valamit magadért tettél.

Nálunk is hasonló volt mikor a fiúk elkezdtek kanállal enni, vagyis én keztem el őket etetni ugye 4-5 hósan. Akkor alig múlt 2 éves a lányom, ő már szépen evett előtte villával, kanállal, de utána valahogy elfelejtette. :-) Őt is etetni kellett, és nem hagyhattam hogy ne egyen, mert amúgy is olyan kis picike. Most 3,5 éves a nagylány, 21 hósak az ikerfiúk, hát elmondhatom, hogy a fiúk jobban esznek egyedül mint a csajszi. Nem szebben közel se, de ők nem engedik magukat etetni, lányom meg folyamatosan azt akarja, pedig nagyon szépen eszik egyedül.

Csönd az asztalnál? Általában a lányom miatt nincs, vagy a végén, ha már nem éhesek a kicsik, akkor ők is zajonganak, ilyenkor mehetnek, már jól laktak.Én is odakészítek mindent, mégis van hogy tényleg fel kell ugrani valamiért, én megyek, egyrészt mert nagyrészt más nincs is velünk, ha apa mégis itthon van, akkor sem nagyon kel fel, csak ha olyanja van. Én ülök közelebb a konyházhoz amúgy. :-)