Van, aki úgy fogja fel az abortuszt, hogy még nem "igazi" baba, hanem néhány sejt, amiből ugyan lehet baba, de még nem az? Csak sejtek?

Nem volt abortuszom, és remélem nem is lesz, de néhány dolgot azért most is biztosan tudok.

1. ez mindenkinek a saját döntése. Lehet habzó szájjal egymást csesztetni, vagy nevetséges módon gyilkosságot kiáltani, attól még a döntés nem a másiké. csakis azé az egyé.

2. 2 gyerekem van, így pontosan tudom, milyen idősen hogyan néz ki a magzat, de ettől még az a véleményem, hogy ha nem tud önállóan létezni, akkor lehessen dönteni róla, hogy létezzen-e egyáltalán. Jó a példa a tojással. Senkinek nem az a célja, hogy megöljön egy babát, de a saját életét is élnie kell, és ha nem tud felelősséggel vállalni egy gyereket, akkor ne tegye.

Rengeteg olyan családnál jártam, ahol óriási hiba volt, hogy az anyuka nem ment abortuszra, és kezeltem fiatal felnőtteket, akik maguk is azon a véleményen voltak, hogy kár volt megszületniük.

El kellene azon gondolkodni, hogy melyik rosszabb egy gyereknek - az ha meg sem születik, vagy az, ha pokol az élete, amelyet az esetek nagy részében el is dob magától? Azt gondolom, a magzati korban való abortusz gyakorta sokkal kíméletesebb, mint nem kívánt gyermekként felnőni. Tudnék mesélni olyan történeteket, hogy sírva olvasnátok.

Végszóként: kedves utolsó előtti, habzó szájú válaszoló: az én kicsim óvszer és gyógyszer együttes használata MELLETT fogant. Ennyit arról, hogy gumi, meg 72 órás tabletta. Megtartottuk, mert amúgy is szerettünk volna tesót, de ha ez mondjuk 8 évvel ezelőtt történik, akkor most elmondhatnám, hogy nekem is volt abortuszom. Csak mert a szülőknek nem szülök. 8 éve sem életem, sem munkám nem volt, semmi, amivel hátteret tudtam volna biztosítani egy gyereknek. A szertettel meg sajna nem lehet jóllakni.

A néma sikolyos videó kedvelőinek meg üzenem, hogy olvassák el Baby Pete, vagy Baby Brianna történetét. Mindkét gyerek jobban járt volna, ha az anyuk az abortuszt választja. Erről ennyit.