Van, aki úgy fogja fel az abortuszt, hogy még nem "igazi" baba, hanem néhány sejt, amiből ugyan lehet baba, de még nem az? Csak sejtek?

Biztos van, aki ezzel áltatja magát. Csak sajnos az az igazság, hogy amíg nem látnak szívműködést, addig el se végzik az abortuszt, mert hivatalosan akkortól számít terhesnek egy nő, hogy szívműködést látnak ultrahangon.

Szerintem egy dobogó szívű, végtagokkal rendelkező, mocorgó "valamit" erős csúsztatás sejtcsomónak nevezni. A sejtcsomó megnevezés kb a beágyazódásig helytálló, ami a megtermékenyülés utáni 7-10 napon következik be.

Nem vagyok fanatikus abortuszellenes, vannak olyan élethelyzetek, amikor megértem, de a tények attól még tények maradnak.

(engem is altattak, műtöttek többször is, volt missed ab műtétem is ami teljesen megegyezik a sima abortusszal, egyszer sem sírtam ébredéskor)

Ugye így szólt az eredeti gondolat: "Valaki árulja el nekem, hogy ha az abortusz nem gyilkosság, akkor miért sír utána minden nő, amikor kitolják önkívületi állapotban a műtőből...? Aztán nem emlékeznek rá. De sírnak. Mindannyian."

Logikus, tehát a sírásra nem emlékszünk, a nem sírásra viszont tökéletesen....

Emberek ez tök fölösleges polémia, a hatásmechanizmusa a dolognak tökugyanaz, mint amikor a matarészegből kezd kitisztulni a bódító anyag (ott az alkohol) hatása... nála is általában megvan az a periódus, amikor deprimált, akár sírdogál egy kört, és ő sem emlékszik rá. Ezen nincs mit vitatni, ez kézzelfogható, mindenki által jól ismert tény. Max abban van eltérés, hogy ez még a műtőben zajlik le, vagy már a kórteremben, illetve az altatószertől függően pár másodperces időszak, vagy hosszabb. (pont mint az ellentéte, a bealvás-kori excitáció)

A későbbi, már tudatos sírásról viszont van egy kifejezetten rossz hír a t. kérdésfelvetőnek, és a magzatvédő csapatnak:

",,Miután megkaptam az altatóinjekciót, semmire sem emlékeztem addig, amíg az

ébredőszobában fel nem ébredtem. Egy nővér volt mellettem, aki a kezemet fogta.

Arra is emlékszem, hogy öklendeztem és halálosan betegnek éreztem magam. Az

elvégzett beavatkozásról semmit sem tudtam. Amikor visszavittek a kórterembe,

barátnőm, Zsuzsi bejött megnézni és én elkezdtem zokogni. Nem is tudtam, hogy

miért sírok, de utána tejesen megnyugodtam. Aznap délután taxival mentem haza.

Amikor hazamentem a lakásomba - Zsuzsi velem jött -, egyszerűen ledőltem a

díványra és a megkönnyebbülés érzése öntött el. Az elmúlt hetek aggódása,

izgalma egyszerűen elmúlt. Egy percig sem sajnáltam, ami történt. Úgy

gondoltam, hogy a döntés helyes volt és a vállamról nagy súly esett le. Újra

visszamehetek az életbe. Úgy éreztem, hogy a rémálomnak vége. "

Nem kétséges, hogy a terhességmegszakításon átesett nők nagy részénél a

megkönnyebbülés az egyik fő érzelmi utóhatás. Részben azért, ahogy Ági is

mondta: ,,Az elmúlt hetek aggodalmai elmúltak."

[link]

Szóval, ha Rákóczi prof (A Szt Imre szülészet volt vezetője) véleményét elfogadjuk, feltételezve, hogy látott elég művi abortuszt, a műtét után jövő időszak domináns érzése a megkönnyebbülés... (persze ez nem kizárólagos, van más példa is a füzetben)

11. válaszolónak:

"Khmmm... természetesen szó sincs semmiféle piruláról... erről ennyit..."

Nagyon okosnak hiszed magad. Igenis volt pirula, műtét előtt egy órával kapták, nyugtató, vagy én nem tudom mi, talán Xanax, és a végén is mindenkit ugyanolyan állapotban toltak ki a műtőből. Nem azt mondom, hogy csak a pirulát kapták, de kaptak azt is. Egyik küretes sem volt teljesen magánál amikor visszahozták őket, sem a két idős néni, sem az abortuszos nem emlékezett rá, hogy hogyan kerültek az ágyukba. (Átrakta őket a beteghordó, még kapaszkodtak is.) Mégsem sírt egyikük sem, csak az abortuszos...

Nekem egyébként az egyik néni mondta, aki már egy héttel ezelőtt is ugyanitt feküdt, más abortuszos lányokkal (csak elnapolták a műtétjét, mert vérzett az egyik gyógyszere miatt), hogy mindnek potyogott a könnye, amikor visszatolták őket műtétről. Én sem akartam elhinni, míg a saját szemeimmel nem láttam... Ettől függetlenül nem kell nekem elhinni, hiszen tudjuk, hogy egyesek szerint minden érzelem megmagyarázható némi kis biokémiával, az anyai szeretet, de még a szerelem is...

Tudod, rosszul vagyok az "én testem, az én döntésem" szlogentől. Ugyanis egyrészt nem igaz, mert nem a saját tested az, ami elpusztul a műtét során, másrészt a saját testemre tudok vigyázni, ha akarok. Viszont amíg az abortuszt úgy fogjuk fel, mint utólagos fogamzásgátlást, addig a legtöbben nem fogják megerőltetni magukat, és elmenni esemény utáni tablettáért, ha baleset történik...

Aki felfogja, miről van szó, annál sokkal kisebb az esélye, hogy nem kívánt terhessége lesz. De az agyrém, hogy 30 évesen én megyek csodaszámba, hogy nekem nem volt soha abortuszom... (Pedig balesetem nekem is volt, és 10 éve nem szedek tablettát.)

Nem azt mondom, hogy soha nem indokolt. Nem azt mondom, hogy jókedvéből csináltat ilyet egy nő. De a felfogásmóddal nagy bajok vannak mindaddig, míg rutinműtétként, egy nem kívánt sejtcsomó kikaparásaként, stb. áll hozzá a társadalom.

Annak, aki most készül rá:

Nem kell, hogy megmagyarázd, miért teszed. Akkor se, ha a magzatvédőknek, akkor se, ha valójában saját magadnak magyarázol. A te döntésed, te élsz vele együtt. Ahogy aki örökbe adja a gyerekét, az is maga él együtt a döntésével. Meg aki megtartja, és aztán nélkülözve felneveli, az is. Persze, hogy megkönnyebbülsz, hiszen valahogy döntöttél. Túl leszel rajta. De azt hiszem, valamiben azért talán igazat adsz nekem. Az abortusz sosem jó döntés. Legfeljebb a kisebbik rossz...

Ja, és még annyi, hogy ahogy Te, úgy általában mások is félreértik azt, hogy "AZ ÉN TESTEM"... nem az embrió a nő teste, hanem a méhe. És hát bizony a nő mége az kétségtelenül a nő teste, rendelkezhet felette. Az abortusznak nem az embrió elpusztítása a célja, hanem az eltávolítása annak a nőnek a méhéből, aki ott nem látja szivesen. Az egy másik dolog, hogy a tudomány mai fejlettsége mellett méhlepényes emlősöknél ez csak az embrió pusztulásával lehetséges. Ugye egy tojással szaporodó élőlény esetében simán megteszed, hogy a kotlani nem akaró alól átteszed a tojást a kotlani akaró alá... ott az abortusz folyamata nem zavarja az embrió saját életműködését. Ezt azért tisztán kell látni, és már csak ezért is baromság, amikor azt magyarázza valaki, hogy az abortusz gyilkosság... a gyilkosság legfőbb eleme, az ölési szándék nincs jelen, ergo az abortusz nem lehet gyilkosság morális alapon se... (a jog meg ilyent nem is ismer)

Azzal egyetértek persze, hogy a művi abortusz nem rutin családtervezési eszköz, azzal is, hogy az érintettek csak magukk előtt tartoznak felelősséggel, és azzal is, hogy soha nem jó megoldás, legfeljebb a legkisebbik rossz.

Viszont - úgy is, mint ennek elszenvedő alanya, lévén örökbe adott gyerek - maximálisan ellenzem és visszautasítom, amit erőszakos "harcos magzatvédők" úgy általában előadnak... (ezzel nem rólad beszélek, kedves előző...látom, te alapban nem vagy az)...