Mi a véleményetek? Ha valakinek gyereke van, megszűnik létezni, mint nő?!

Ha egy házasságban nem működik a szex, annak már sokkal mélyebb okai vannak: kimondott, kimondatlan feszültségek, frusztráció, veszekedések, az intimitás teljes hiánya.

A felek önbecsülése sárbatiporva, nem tudnak helytállni az élet más területein sem: szülőként sem!

Ez az én tapasztalatom.

Persze lehet mindezt háttérbe szorítani a "gyerek érdekében", de hiszem, hogy a gyerek érdeke nem az, hogy két frusztrált szülő nevelje egy feszültségekkel teli házasságban.

Én évekig tettem félre a saját vágyaimat, mert azt hittem, ezzel teszek jót a gyerekemnek. Nem így történt. A gyerekem képtelenné vált mindennemű intimitásra, utálja a fiúkat (miközben a vele egykorúak már szerelmesek) és azt mondja, hogy apa inkább költözzön el, mert ő már nem bírja ezt a feszültséget itthon...

Akkor mi a gyerek érdeke? Azt gondolom, hogy KÉT kiegyensúlyozott, boldog szülő, akinek rendben van az önbecsülése (nőként, férfiként), rendben van a szexuális élete, jelen van az életében az intimitás. Sokkal önzőbb hozzáállásnak tartom azt, hogy "tartsuk egyben a családot mindenáron", akkor is, ha mindenki belebetegszik, mint azt, hogy felvállaljuk az igényeinket, a női-férfi mivoltunkat.

(Egyébként megpróbáltuk a gyerek érdekében helyrehozni a házasságunkat, de nem sikerült, sőt, rosszabb lett. Az emberi szükségletek, vágyak meg nem olyanok, hogy tudatosan el lehet nyomni őket, mert akkor kerülőutakon jelentkeznek - nekem pl. magas vérnyomás és gyomorfekély formájában jöttek ki a házassági problémáim.)

Bár drasztikus a megfogalmazás, de én is egyetértek az idézett hozzászólóval.

Persze, az anya is ember, meg nő, és vannak igényei, stb, de akkor is a gyerek igényei legyenek az ELSŐDLEGESEK!!!!

Az ő békés, boldog, kiegyensúlyozott fejlődését kell biztosítani. ÉS ezt felnőtt embernek pl. elegendő szex hiányában is tudni kell biztosítani.

Lehet, hogy már nem működik a kémia a gyerek apjával? Elsodornak a gondok? meg kell próbálni javítani rajta, vagy elfogadni a sorsot, de emiatt robbantani pl. egy házasságot, megfosztani a gyereket a családtül, a biztonságérzettől, hatalmas felelőtlenség és önzőség!!!

Sajnos, manapság a nők nagyon könnyen dobnak oda mindent, pont azért, mert úgy gondolják, nekik minden jár!!!

Mindegy, hogy mi mit gondolunk, a gyerekek csak egyetlen dolgot szeretnének igazán: a szüleiket maguk mellett!!!!

Komoly indoknak kell lenni,hogy jogunk legyen ezt elvenni tőlük!

Én még csak annyit kérdeznék meg:

Kérte már tőletek sirva, könyörögve, csimpaszkodva a gyerekektek, hogy ne menjetek el? Vagy hogy ne küldjétek el anyát/apát?

Bármi is volt az indok, ért annyit, mint látni azt a fájdalmat a gyerek szemében????

"Azok, akik lepontoztak, csak annyit mondjanak meg: ti felbontanátok a házasságot a szex miatt? (Mindenféle kötözködés nélkül kérdezem!)"

Nem, de azért azzal legyünk tisztában, hogy annak, ha egy párnak megromlik a szexuális élete, nem elsősorban fizikális okai vannak. Mondhatjuk úgy is, hogy a szexuális élet megromlása egy tünet, de az igazi okok ennél sajnos sokkal mélyebben gyökereznek. Nagyon ritka az, hogy csak a szex nem működik egy kapcsolatban, hogy a szextől eltekintve minden harmonikusan működik. A háttérben sokszor a bizalom elvesztése, egy harmadik fél valamelyik részről, a megszokás, a fásultság, az egymástól eltérő életcélok állnak. És ezek már egy kapcsolat halálát jelenthetik. A gyerek érdekeivel takarózva pedig fenntartani egy kapcsolatot, ami már egyik félnek sem felel meg egyszerűen teljesen felesleges, mivel a gyerekek nem hülyék. Érzik a szülők közti feszültséget és már valaki előttem írta, ez az egész hátralévő életükre kihathat.

És persze, hála Istennek ez nagyon ritka, de mit csinálnál a következő helyzetben: szülsz egy gyereket, amikor is a szülőágyon kiderül, hogy öszze-vissza tele vagy rákkal, és azon nyomban szétműtik és -sugarazzák az alsó feledet.

Ismerősömmel történt meg mostanában.

Na akkor mit tennél? Szex persze nuku, ha egyáltalán ez még tud számítani ilyenkor. Nem te választottad, hogy lemondasz róla, hanem a sors.

A férj persze maradjon, hiszen ez természetes... vagy nem?!

Nem csak a mi kezünkben van a döntés...

A 11-es válaszolóval az utolsó szóig egyetértek, én magam egy ilyen házasságban nőttem fel.

Köszönöm, nem kérek többet belőle, és nem vagyok hajlandó ilyenben nevelni a lányom.

Persze, tény, hogy először meg kell próbálni javítani a dolgokon, de nem mindenáron, és a gyerek SOHA nem lehet pajzs. Ha nem működik egy házasság (a szex negativitása is egyéb problémákra vezethető vissza), akkor abba kell hagyni, nem pedig a mártírt játszani.

Az a gyereknek sem jó, SOHA.

Ez így talán túl-sarkított...

Meg kell találni a helyes egyensúlyt. Az rendben, hogy az idő és a figyelem nagy része a gyerkőcé, de találni kell idő Magadra, Magatokra!

Szerencsére itt a mi lépcsőházunkban ketten is vagyunk kisgyerekes anyukák. A két gyerkőc között alig 2 hónap van. Mivel csecsemő koruk óta együtt sétálunk (most 18 és 20 hónaposak), nagyon szuperül kijönnek egymással. Mi azt találtuk ki barátnőmmel, hogy először hetente váltva fél-egy órát egyikünknél lesz a két gyerkőc, aztán hetente egyre sűrűbben (2-4 alkalom), egyre hosszabban (a maximális másfél-két órás határral) "eljátsszuk ezt a trükköt"! A gyerekek is élvezik, mi is :D!