Na ne már! Azért lennék már-már rossz anya, mert sokat foglalkozom a babámmal?

A kényeztetés akkor gáz már ha a gyermek valamit kiejt a száján és azonnal meg is kapja...

Egyik rokonunk gyermeke ilyen. vendégségben voltunk náluk és amit csak kért a gyerek megkapta. Ha nem vették meg neki amit épp kitalált akkor képes volt az utcán lefeküdni és ordítani... Anyuci meg máris rohant megvenni a porontyának amit akart. De ő kb 5 éves.

A szeretettel nem szabad fukarkodni, de a mindenféle kacat megvásárlása nem feltétlen a szheretet jele :)

Most még jó mert kicsi de mi lesz pár hónap, év mulva? Mert biztos nem leszokni fog az ölbenlevésről. Mozdulni nem tudsz majd tőle. Kell egy kicsit egyedül hagyni hogy azt csinálja amit szeretne, felfedezze a világot ne csak veled hanem egyedül is.

Te érzed hogy mi a jó mindkettőtöknek, de a jövőre is gondolj.

Én azt vallom,mindenki úgy neveli a babáját,ahogy akarja.Ez teljesen a Te dolgod,ha nektek így jó,akkor legyen így.

Nálunk is sokszor megkapom hogy nem hagyom sírni,de szokott pl ha wc,vagy egyéb dolog miatt nem ugrom,de ha elkezd keservesen sírni,jó hogy nem hagyom magára,hisz én vagyok az anyja,azért szültem,hogy törődjek vele,gondoskodjak róla.Ha meg valami gond lesz ebből később neked,bármi legyen is,az minek fáj másnak,majd akkor átállsz egy másik megoldásra,ami akkor épp jó lesz kettőtöknek,leginkább mert mint írod egymásra számíthattok.

Szia! Először is gratulálok a babádhoz :) Szerintem a mai felfogás, legalábbis amivel én eddig találkoztam, inkább az arany középút a régi (spock-féle) és az általad vallott dolog között. Legalábbis számomra.

Az én kisbabám is egy kiegyensúlyozott manó volt, 2 éves koráig velünk-velem aludt, szintén 2 éves koráig szopizott. Ő is elég sokat volt ölben, kézben, illetve nagyon igényelte a közelségemet. Pl. mikor zuhanyoztam, vittem magammal a fürdőszobába a babahorhozóban. Én is egész nap egyedül voltam vele, mert párom kamionozott. Első gyermekes anyukaként én is megtehettem, hogy csak a kicsim igényeit kellett (és természetesen a magamét) 100%-osan kielégíteni. Most egy tündéri 2,5 éves kis törpe, aki azért azt is tudja, hogyan kell egyedül játszani. Valahogy magától rájött arra, hogy úgy is lehet, illetve egyre nagyobb igénye van arra is, hogy néha egyedül legyen. Van amikor kiküld a szobájából :)

Ez nem is baj, mert nemsokára megszületik a kistestvére, és ugye akkor már nem lesz annyira egyszerű a picurkával és vele együtt foglalkozni. Egy teljesen új helyzet lesz, az is lehet, hogy semmiben sem fog hasonlítani ahhoz, mikor még csak egyedül volt. És ez így van jól.

Lehet, hogy második kisfiam nem fogja ennyire igényelni a közelségemet pl. 2 évesen. Akkor majd úgy lesz, hogy neki (is) jó legyen.

Ne hallgass senkire, te ismered a babádat, a személyiségét, te tudod mikor mire van szüksége. Ha te ösztönösen így látod a dolgokat, akkor tedd úgy, Hisz te vagy az édesanyja.

Sok boldogságot és örömet a pici manódhoz :)

2,5 éves kismanó és 19 hetes pocaklakó anyukája

Szíved joga úgy nevelni a gyereked, ahogy neked-nektek jól esik!És ha nektek ez így jó, és nem vagy fáradt, egészségetekre! Megkérdezném, hogy csinálod?

Lányom mindig is sokat játszott egyedül, ügyesen, és ha igénye volt rám, odamentem hozzá, megszeretgettem és játszott tovább. De nem takarítanék, főznék soha vele a hátamon... EGyrészt nehéz-talán most még nem, de lehet később is ezt fogja igényelni..

Aztán az altatás-én fél éve nem aludtam, iszonyat fáradt vagyok, ez miatt ingerlékeny, nyűgös és türelmetlen. Megtanítottam a lányom egyedül elaludni, azóta végigalussza az éjszakát és nappal is alszik. Azóta van időm a házimunkára, és kiegyensúlyozottak, boldogok vagyunk.

Kinek -mi válik be, de azért szerintem van esély arra, hogy a babád ezt szokja meg, és másképp fejlődik az önállósága. De ha neked, férjednek is ez bevált, egészségetekre:-)

Örülök, hogy boldog anya van, kevés ilyen van, általában fáradtak és nyűgösek vagyunk, mindenkinek van valami "problémája"

Az én lányom is ölbemanó volt, aztán egyik hétről a másikra kinyílt előtte a világ...:) A mai napig van olyan, hogy nyűgösebb, igényli a testközelséget és az alvásnál is hozzám bújik - mint pl. ma:) - de már remekül eljátszik egyedül, amíg én a házimunkát csinálom. Én is megkaptam, hogy majd le sem tudom vakarni magamról, meg egyéb hülyeségeket, de én az ösztönömre hallgattam és nem bántam meg!

Ő is velünk alszik és minő érdekes - elalszik egyedül:)

Egyszóval: jól csinálod, csak így tovább!

Ettől nem vagy rossz anya!

Te tudod hogy a babádnak mire van szüksége!

Én nem veszem ölbe állandóan,nem is igényli,persze nem hagyom sírni se,max kicsit,ha épp mondjuk főzök és nem tiszta a kezem(na nem kosz hanem mondjuk husit panírozok)

Hozzászoktattam hogy ha ébren van,nekem akkor is kell csinálni a dolgomat,igy nem érzem ugy hogy elhanyagolom,de nem is ölbebaba,valahogy a kettő közöttit sikerült megvalósítanom.Szerencsére önállóan sokat játszik,és ilyenkor tiltakozik ha ölbeveszem mondjuk,és nem tudja folytatni amit elkezdett:))

Csakis neked kell tudni, hogy mit engedsz meg és mit nem! Meg kell hallgatni minden tanácsot, DE nem kell őket megfogadni, ha ezt te nem így gondolod! Én is mindenkit meghallgatok, mert rosszat nem akarnak, de szelektálok!

Ha neked nem teher, hogy ennyit van a babád kézben, akkor miért ne! Ha állandóan kézben lenne és arra panaszkodnál, hogy nem tudsz tőle mozdulni, akkor megértem hogy kioktatnak. De úgy, hogy te is és a babád is jól érzi magát így, akkor csak nyugodtan. Ettől nem lesz rosszabb a babád! Nem ezen múlik.

Nagyon sok az okos ember! Ami nem tetszik, nyugodtan engedd el a füled mellett! Én is ezt teszem!