Nem tudok foglalkozni a gyerekemmel és ez nagyon bánt. Mi lehet a baj?

Ja, még egy jó tanács. Nem baj, ha nem igényli az állandó ölbevételt. Sőt!

Jó, ha hagyod játszani. Amíg elvan magának, játsszon csak úgy. Amikor viszont igényli a közelséget, és odamegy, öleld meg és játssz vele. Amit akar. Vagy csak ölelésért megy majd. Ilyenkor fontos, hogy azt a pár pillanatot rászánd. Ebből érzi a szeretetet, nem abból, ha állandóan tutujgatod.

Az én fiam ugyanilyen volt úgy értem hogy vele volt ez nekem hogy nem tudtam mit kezdeni vele, nem bírtam mondókázni, énekelni se nagyon, beszéltem hozzá de nem tudtam egész nap nyomatni a sódert...én is voltam depressziós, máig van hogy előjön (maga a betegség szerencsére gyógyszer nem kell, terápiára járok olyankor).

Én is a saját dolgaimat csináltam mellette...

Gondolom ennek köszönhető hogy későn kezdett el beszélni és ma is logopédushoz járunk.

De egyéni hajlam is van benne, mert ő egyszerűen elvolt egyedül kicsinek.

Született egy lányom is, ő folyton a társaságomat keresi/kereste mindig kéretzkedett fel ölbe, puszilt, ölelt stb. míg a fiam nem is hagyta magát igazából mert amikortól mászni kezdett onnantól inkább lekéretzkedett mindig.

Nekünk most hogy a fiam már nagyobb sokkal könnyebb a dolgunk, beszélget kérdez érdekli minden mesét olvasok neki, külön programot csinálunk együtt (vonatozás buszozás ilyesmik:))

Nem vagyok elégedett még mindig magammal, szerintem sose leszek, de sokkal jobb a helyzet mint pici korában volt.

Egyébként mi sokat beszélgettük régen anyukámmal de mikor pici voltam ő is szinte csak énekelt:))) Erre emlékszem ez maradt meg hogy mindig énekelgetett vmit.

Egyáltalán nem baj, hogy egyedül elvan a kisfiad.. Vannak olyan szülők, akik burokba tartják kb. a gyereket, állandóan a seggében vannak, már bocsi a kifejezésért. Anyukám párja ilyen, 5 éves az öcsém. Állandóan ott ült vele, játszott, és nem azt mondom, hogy nem tett jót neki, mert nagyon okos korához képest a kistesóm, az apja tanította meg számolni magyarul, spanyolul, le tudja írni a nevét, meg jópár szót, felismeri a leírt számokat, de mindemellett hisztis és nehezen kezelhető gyerek. Igényli hogy foglalkozzanak vele, és alig tudott eljátszani egyedül.. Mostmár azért könnyebb vele egy kicsit, mert magától is elvan, rajzol, készségfejlesztőket old meg, biciklizik stb.. De én nem nevelném így a saját babámat, hagynék neki teret, nem szeretném ha el lenne kényeztetve, persze már most imádom, pedig még meg sem született, de tudom, hogy nem szabad "félrenevelni" tanultam anyuék példájából...:-)

34 hkm

én is éreztem hasonlót, sőt néha még most is, 2,5 éves, de nálunk meg is lett a böjtje számomra :(

amikor nagyon pici volt, én sem tudtam neki úgy gügyörészni, beszélgetni meg, ... olyan volt mintha magamban beszélnék, sőt sajnos én még énekelni sem tudok :(

most már ez a része rendben van, már teljesen jól kommunikálunk, sőt gyerekdalokat is tanultam, meg mondókákat :) viszont sajnos fáraszt a játék, pedig ő olyan hogy nincs el magában egy percre sem, mindig valakinek játszani kell vele

na és nálunk apa nagyon ért hozzá, az első perctől kezdve jobban mint én, és a kisfiam apás is lett nagyon :(

Meg azt is érzem, hogy a szülői minta nagyon sokat számít, hogy mit hozunk otthonról. Nálad lehet hogy ezért is van ez, mert anyukád sem beszélgetett veled.