Fiatal anyukák! Sosem bántátok meg?

Szia!

25 éves vagyok. 20 voltam az első gyermeknél,és nem bántam meg,pedig azóta nagyon sok minden történt!! Most vagyok abban a szituációban,hogy "nehezebb megélni",mert a Párom fizuja a hitelekre megy el,és az albérletére (Ő Pesten dolgozik,mi vidéken maradtunk),és én ebben a hónapban csak a családit kaptam,ebből a 47-ből (mert hogy egy ezrest ugye muszáj a számlán hagyni) kellett tüzelőt venni,meg egyéb. Hát,elég szívszorító ránézni a gyerekekre,mert persze pont most kezdtek jobban nőni,zoknikat kellene venni... És mielőtt valaki belém kötne a net miatt- hűségnyilatkozattal van!!

Hogy bánom e hogy Ők vannak? Nem! Még így sem! Persze,nem örülök annak,hogy így jártunk,de nem bánom hogy Ők vannak,mert a jövőre gondolok! Remélhetőleg hamarosan kapni fogom a Gyed-et,akkor szépen elindulhatunk a normál szint felé. És ami biztos,hogy 2 év sem kell már,és az összes hitelünk letelik,akkor már olyan életet tudunk biztosítani a gyerekeinknek,amilyet megérdemelnek!! :-) -Ez a tudat tartja bennem a lelket! Nem rontottam el semmit! Akkor mondanám azt,hogy elrontottam valamit,ha megbántam volna a lányaink létezését!

Üdv: 3 lányos

Hello!

Én is 23 vagyok és a párom is. Lediplomáztam, de nem találtam még munkát, már nem is fogok, mert teherbe estem. A párom dolgozik, de nem keres túl sokat, mellette egyetemre jár. Egyikünk se jött túl gazdag családból, nekem pl 3 tesóm van még, gondolhatod...:)

De inkább legyünk fiatal szülők, még ha nem is olyan tehetősek, mint idősen (ld. 30 felett első gyerek) vállaljunk gyereket. Az én anyukám mind a 4ünket 30 felett szült és bár nagyon jó a kapcsolatunk és szeretetben neveltek fel apukámmal minket, azt mondja ő is, mi is, hogy jobb fiatalon vállalni gyerkőcöt, még ha nem is lesz neki 200 féle játéka csak 20 féle..:)

21 vagyok, egy 10 hónapos kisfiú boldog anyukája. Nem, nem bántam meg, és soha nem is fogom, a kisfiam az életem értelme!!! (persze a férjem mellett) Tavaly nagyon jól megvoltunk, de aztán Orbán gondoskodott rólunk, és rosszabbul élünk, mint 2 éve... Mind1. Próbálok a kevés kis pénzünkből minél többet kihozni, mert ugyan hitelünk nincs, és nem albérletben lakunk, de saját lakásunk sincs. :( Mercedes? Lesz@rom, jó nekem a mi jó öreg fiat bravank is, sőt, nekem többet ér, mint bármilyen Mercedes, vagy BMW. Megvan mindenünk, szeretjük egymást, boldogok vagyunk, sőt még egy nyaralást is sikerült kiszorítani magunkból. :) Így megy ez. Persze, utálom, hogy számolgatjuk a pénzt, de tényleg meg van mindenünk. Biztos vagyok benne, hogy gyerek nélkül sem lenne könnyebb, de igaziból nem is akarom tudni, hogy milyen lenne, mert így vagyunk jól, gyerekkel együtt.

Egyet ne felejtsetek el, anyukák! Valahogy mindig lesz, olyan nincs, hogy sehogy se legyen!

Akkor én leszek az őszinte kivétel.

Imádom a gyerekem, de volt idő, amikor nagyon bántam, hogy nem később vállaltam gyereket. Tulajdonképpen most is így vagyok vele. Ambivalens érzés, mert a gyereket nem adnám semmi pénzért.

Egyedül albérletben, félbehagyott iskola mellett kínlódás volt az első néhány év és a terhességem alatt nemegyszer megkérdőjeleztem az ép eszemet. És utána is még néhányszor...

Ezt nyilván nem illik bevallani, mert elítél érte az anyatársadalom, de ettől még igaz.

21 évesen szültem az elsőt és 33 évesen a 4.-et.

Nem bántam meg.Volt már aki megkérdezte a lányomtól,hogy a barátnője vagyok-e.Én erre büszke vagyok.Ő pedig felelte nem az anyukám.

15 éve gyesen vagyok!

4 gyerkőc anyukája

Most 35,5 vagyok.

Addig amíg egy szerető, normális férjed vagy párod van, ne aggódj.

Én 22 vagyok és egyedül nevelem a 8 hónapos fiamat.

Ha te aggodalmaskodsz, akkor szerinted én? Nekem ezeket mind egyedül kell valahogy előteremtenem( nem mercédesről meg plazma tv-ről beszélek)

Szóval szeressétek és becsüljétek egymást. Amíg ott vagytok egymásnak és segítitek egymást semmi gond nem lesz!

Ja a lényeg majdnem lemaradt: Rettenetesen félek a jövőtől, van hogy aludni sem tudok csak kattog az agyam, de soha sem bántam meg a fiamat!