Mit tennétek a helyemben? Felőröl.
Férjemre egyre sűrűbben akadok ki, mert úgy érzem, direkt betesz nekem. 1 éves kislánnyal vagyok otthon, ő dolgozik. Sem rokon, sem barátok nincsenek a közelben. Viccből sérteget, hétvégén butának nevezett, és nevelési kérdésekben következetlen, hiába mondom meg, mit kellene tennie. Veszekedés (kiakadásom) után másnap jó kedve van,jön hozzám kedveskedni, hisz látja rajtam, hogy haragszok rá. Mintha az imponálna neki, hogy megkínzott madár vagyok. Kérem, hogy kérjen bocsánatot, ekkor bocsánatot kér. Később kezdődik minden előlről. Egyébként bókolni nem tud-akar, ölelni, puszilni is csak az ágyban. Leszívja az energiámat, pedig baba mellett nem sok marad... és most betette a kaput nálam az, hogy a kenyeret a szekrény helyett a hűtőbe tettem... Nem tudok koncentrálni, kezdek szétesni. Párszor felemlítettem neki, hogy válni akarok, ami neki nem tetszik. A baba miatt kivárok.
Hogyan tudnék felülemelkedni ezen? Minden nap?
Mi is túl vagyunk meddő beszélgetések sokaságán...
A baba előtt is volt kiakadásom, de úgy voltam vele, hogy ő eddig a "legjobb" pasim (nem ver, nem kocsmázik, nem cigizik stb.), és tökéletes pasi úgysincs. De hogy meglett a baba, több közös tevékenységünk lett, és ezáltal több kiakadásom... Anyósommal is beszélgettem a fiával, jóban vagyunk, és meglepődött, hogy ilyen a fia, hisz ő úgy számította, hogy utánozni fogja őket: minden megtesz a családjáért.
Egyszer megkérdeztem a férjemet, hogy "ki neki a család?", benne voltak a szülei is :-(
Miért ne lennének a család fogalmában benne a szülei is? Nem értelek.
Tényleg azt érzem, hogy idegileg leszívattad magad a babával és most már mindenen kiakadsz.
Próbáld meg kizárni a hülyeségeit!
Tudom, furán hangzik, de nálunk is hasonló van.
Engem nem bánt a párom, nem mondja rám, hogy buta, de nem is igazán törődik velem. Sosem becézget, nem ölelget, nem simogat, a szex talán ha havi 1x összejön... Sokat dolgozik, fáradt, van, hogy naponta 3 órát alszik csak.
Itthon nem csinál semmit, de újabban nagyon megtanult számon kérni. Pl megjegyezte, hogy ma nem mosogattál el? Vagy, hogy mi van, nincs tiszta ágyneműnk, már 3 hete ez van fenn. és hasonlók.
1 éves a lányunk, nappal nem alszik egy percet sem, tiszta energiagombóc, nagyon ki tud purcantani.
Párom inkább kényezteti, mivel keveset vannak együtt, ő apuci kicsi lánya. Én meg csak vagyok magamnak. :( Családom messze, barátnők a terhesség alatt elkoptak. Sokszor tiszta depi vagyok. Mindig emészt, hogy miért ilyen nemtörődöm a párom. Volt, hogy időpontom volt dokihoz, és nem ért haza, nem tudtam elmenni, meg hasonlók.
Aztán mikor mondom neki, hogy ez nem volt szép, akkor csak néz és kikéri magának.
Már én is többször felvetettem, hogy néhány hétig legalább menjünk külön, mert megfulladok ebben a kapcsolatban, az neki sem tetszik.
Na, jól kipanaszkodtam magam én is. :)
A lényeg, hogy zárd ki az agyadból a párod, én is azt teszem.
Ha van egy kis időm, akkor kötök, hímezgetek, varrok és hasonlók, teljesen kikapcsol. Ha hazajön, akkor köszönök neki és játszom tovább a gyerekkel, vagy tüntetőleg elmegyek wc-re. :) Nem szólok neki, csináljon amit akar, nem érdekel. Több vagyok annál, hogy puncsoljak egy kis simogatásért, nem vagyok az ölebe. Olyan is volt, hogy hazajött, én meg úgy csináltam, mintha a telefonomon beszélnék vidáman valakivel. Ha kérdezte, ki az, mondtam neki, hogy egy csaj, akit a játszón ismertem meg. Nem engedem, hogy azt lássa, hogy boldogtalan vagyok.
Mondjuk az én esetem annyiból más, hogy az én párom nem direkt csinálja, hanem őt így nevelték, neki ilyen a családja. Az anyja teljesen kiszolgáltatott az apja hülyeségeinek és párom szerint az az etalon.
Én megpróbálnám a helyedben néhány hétig, hogy nem szólok bele, hogy neveli a gyereket, leperegne rólam a bunkó beszólás, nem vágnék vissza, hidegen hagyna. Baromi nehéz az tény, de hátha megunja és észbe kap. Ha meg van hová menned, pakold fel a gyereket míg nincs otthon és menjetek el egy kis időre.
Én egyszer szó nélkül elmentem a 4 hónapos gyerekkel tesómékhoz, este már ott nyünyögött apa a kapuban.
A család fogalmához: egyrészt rosszul esett azért, mert szerintem a családunk az apa anya kislány; plusz ha már az övéi benne vannak az én szüleim miért nincsenek benne? Mindenesetre ez a hozzáállás nekem nem ép.
Próbáltam lazább lenni, nem felvenni a hülyeségeit, de túl érzelmes vagyok ehhez, szakad a cérna, sírok.
Jó ötlet lenne mégis itt hagyni, ki fogom próbálni, ha jó idő lesz. Mikor mondjam el neki: mielőtt megyünk vagy mikor ott vagyunk?
5. vagyok.
Én nem mondtam el előtte, sőt a telóm is kikapcsoltam. A tesóm volt az első, akit hívott, hogy nem tudja e véletlenül, hogy hol vagyunk. :)
Azóta azért alakul a helyzet, de lassan, nagyon lassan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!