Megéri gyereket szülni? Szenvedni miatta miért vqgyunk igy kódolva hogy vágyunk rá? Mert sok a gond vele meg lemondás nem tudom vállaljam e igy 30 felett

Én 37 évesen szültem- most egy éves a kisfiúnk. 8 évet vártunk rá, nehezen lett... Azt jól látod, és sokan bizony nem mondják, hogy van egy másik oldala is a gyerekvállalásnak, és én tiszteletbe tartom azt, aki ezt nem vállalja fel. Az hogy tudod, hogy nehézségekkel jár, már felnőtt gondolkodásra vall. Azt sokkal inkább elítélem személy szerint, aki megszüli, jönnek a nehézségek és azután nem törődik vele. Bizony el kell hogy mondjam, hogy hiába 1 éves, még mindig felkel éjszaka 2x minimu. 1 hónappal azelőtt volt egy olyan időszak, hogy alig lehetett pelenkázni, öltöztetni, mert mindig elmászott... Szóval volt, hogy sírtam már tehetetlenségemben.

Mikor a nagyinál leesett az ágyról, órákig sírtam, hogy ugye nem lesz semmi baja. De ahogy rám mosolyog, ahogy magyaráz, mindenért kárpótol:)

"van aztan sok penzt elvinne a gYerek.meg a külső. Mennyi idő alatt igazodik vissza a hason a bőr"

Atyaég...na ilyen gondolatokkal tényleg ne szülj!

Igen, nagyon érdekes dolog ez. Én nem igazán akarok gyereket, 16 éves korom óta tudom ezt. A kisbabák nekem nem jönnek be, semmi cukit nem látok bennük, nem bolodnulok meg attól, hogy a karomban tarthassak egyet A szülés, a terhesség és a szoptatás gondolata elborzaszt, semmi vonzót nem látok egyikben sem. Ha belegondolok még abba is, hogy a testem, hogy meg fog változni (igazából nem az alakom változására gondolok, hanem arra, hogy milyen egyéb egészségügyi problémák léphetnek fel a szülés miatt. Szinte nincs olyan barátnőm, akinek ne lenne valami maradandó elváltozása, akár gerinc probléma, akár vizeletvisszatartás, akár valami más).. hát kivagyok. Ha hozzáteszem, hogy az első 3 év nekem nagyon gázosnak tűnik, amíg nem tud önállóan enni, járni, WC-zni, nem tudja elmondani mi baja, pedig folyton betegek ebben az időszakban...

Amúgy utána már nem tűnik annyira vészesnek, bár a tini kort megint csak szívesen kihagynám... szóval ha mindezt végig gondolom tényleg se az eszem, se a szívem nem akarja ezt az egészet

és mégis

valami mégis hajt belülről, hogy gyereket, gyereket, GYEREKET!!!!

Nagyon durva!

Ez kb 4 éve kezdődött... mi két éve nem védekezünk, és nem jön össze... elég felemás érzés, hogy őszinte legyek... nem akartam, aztán mégis, aztán kiderül, hogy lehet, nem is lehet... talán ezt hívják iróniának? Nem tudom...

Tök hülye kérdés... Megéri dolgozni a pénzért,amit elverünk?Megéri megenni a kaját amit kixarunk? Megéri felkelni azért,hogy a dolgunk végére érjünk?

Igen,pedig ezek csak pillanatnyi jó dolgok. Gondolj el egy gyereket,akinél soha senki nem fog jobban szeretni,míg élsz.Azt hiszem,megéri.

Rá sem néztem a gyerekekre,míg meg nem szültem.

Mai napig sem nagyon érdekelnek,csak a nagyon közeli kisbabák,gyerekek,de inkább csak a sajátom.De az tényleg megváltoztatott és nem bánom.

""van aztan sok penzt elvinne a gYerek.meg a külső. Mennyi idő alatt igazodik vissza a hason a bőr"

Atyaég...na ilyen gondolatokkal tényleg ne szülj!"

Érdekes... ilyenkor nagyon szívesen belinkelnék egy tucat, ha nem több naponta felmerülő kérdést, hogy jajj, már nem tetszem a férjemnek, jajj, már nem tetszem magamnak, totál elment a kedvem a szextől, mert meghíztam, már a férjem sem bírja... mikor áll vissza az alakom? Már egy éve szültem, de még mindig lóg a hasam! Csúnya a bőröm szülés óta, tükörbe sem bírok nézni, és sorolhatnám még, hasonló kérdéseket, amiket elkeseredett anyukák tesznek fel nap, mint nap. Amikből látszik, hogy oké, anya vagyok, és gyönyörű, csodálatos érzés, mégsem vagyok boldog, mert mint nő megszüntem létezni, mert már nem érzem magam annak, mert kövér vagyok, mert megereszkedett a bőröm, mert striák vannak a hasamon, combonom, mert stb, stb, stb...

Ezek után ne csodálkozzunk, hogy van, akiben felmerül (előre) ez a kérdés, mint probléma.