Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Gyerekekről objektíven?

Gyerekekről objektíven?

Figyelt kérdés

A kérdésem kissé furcsának hathat. Nincs gyerekem, illetve kifejezett tyúkanyó típus sem vagyok.

A gyerekvállalásról általában érvek nélküli jelmondatokat hallok csak "A legcsodálatosabb dolog a világon", amivel nem igazán tudok mit kezdeni.

Tudom, hogy nem egyszerű a kérdés, de valaki le tudná írni objektíven, hogy a rossz dolgok mellett (és mik ezek) melyek azok a pozitív dolgok, amelyek mégis a gyerek irányába billentik a mérleget, amiért megéri gyereket vállalni?

2012. ápr. 10. 11:01

❮ 1 2

11/14 A kérdező kommentje:

Egyébként egy kicsit attól is tartok, hogy a nagyon pici gyerekek inkább viszolygást keltenek bennem.

Amíg csak szó szerint ellátni kell, nem nevelni, félek, hogy nem tudnék mit kezdeni vele.

Már járó-beszélő-kommunikáló gyerekekkel elvagyok, de a babákkal nem igazán. Viszont nem lehet 2-3 éves gyereket szülni..

2012. ápr. 10. 16:00

12/14 anonim

válasza:

Azt túl kell élned. Imádtam a babámat, de alig vártam, hogy már lehessen kezdeni vele valamit.Kommunikáljon velem, játszani tudjak vele.

2012. ápr. 10. 16:07

Hasznos számodra ez a válasz?

13/14 anonim

válasza:

A viszolygás nem igazán jó szó a nagyon kicsi babákra. Ilyenkor az ember általában inkább ideges, kialvatlan, feszült, tanácstalan, és sokszor tényleg nem tud vele mit kezdeni. Valaki írta előttem, hogy a baba a szobában sírt, ő meg a konyhában. Hú, de sokszor volt nálunk is ilyen! De azért az első időszaknak is vannak szép pillanatai, mert csoda hogy egy ilyen kis lény is mikre képes magától! Én pl. imádtam nézni ahogy eszik, meg alszik, és szuszog ( persze akkor éppen nem sírt:))), illetve amikor magamhoz ölelhettem. Sőt, én előtte attól tartottam, hogy ha bekakil, nem tudom majd tisztába tenni, mert undorodom a rossz szagoktól, öklendezem tőle. És csodák csodájára mégis sikerült, egyáltalán nem volt annyira undorító, mint előtte képzeltem.

2012. ápr. 11. 10:26

Hasznos számodra ez a válasz?

14/14 A kérdező kommentje:

Saját gyerekről értelemszerűen nem tudok nyilatkozni, de a 2 -3 év alatti gyerekekkel nem tudok mit kezdeni. Nem érzem magamban a gondozó ösztönt, nem tágul a pupillám, ha babát látok.

A kicsit nagyobb gyerekekkel már elvagyok, velük már lehet mit csinálni. A pelenkázás-etetés-alvás körforgást kívülállóként monotonnak és értelmetlennek érzem. Ez persze változhat, ha már helyzetben leszek, de most csak az eddigi tapasztalataimból tudok példát mondani.

2012. ápr. 11. 12:12

❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

A hiperaktív gyerekekről első blikkre lejön, hogy valami nem okés velük? Úgy értem, ha csak az arcát látjuk, akkor látszódik rajtuk, hogy ők mások?

Kristály gyerekekről tud tok va lami bővebbet? Van aki sejti, hogy az övé az?

Tudtok ajánlani szemüvegről, szemüveges gyerekekről szóló mesekönyvet óvodás gyereknek?

Tudtok nekem ajánlani könyveket, amik 1 illetve 4 éves gyerekekről szól? Hogyan bánjunk velük, mit szabad és mit nem ilyenek

Ajánlanátok olyan könyvet, amiben 1,5-2-3 éves gyerekekről olvashatnék, hogy egy kicsit jobban megértsem a sajátomat? Egyfajta útmutatóra lenne szükségem.

Van itt még anyuka, aki -objektíven nézve- nem látja szépnek a gyerekét?

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »

Gyerekvállalás, nevelés - Egyéb kérdések kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!