Ezen az oldalon mi a francért az a válasza mindenkinek minden kamaszos kérdésre, hogy "ha ezt meg azt tudsz, tudsz dolgozni is"?
Kb. minden, kamaszok problémáit (ami lehet nekünk, felnőtt embereknek nem probléma, de nekik még igen..) érintő kérdésre ez a válasz. Az előbb is: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
A kérdésnek az égvilágon semmi köze a munkához. Egy kamasznak az iskolapadban van a helye. A kérdés az apja viselkedésére vonatkozott, aki egy tapló jelenleg vele. Azzal nincs kisegítve egyik ilyen kérdező sem, hogy nagy okosan dolgozni külditek. Igenis bosszantó lehet, ha az apja nem ad neki pénzt (pláne ha van is neki..), hiszen elvileg egy szülőnek a gyereke a mindene.. Én itthon ezt tanultam. És nem, nem vagyok elkényeztetve, de való igaz, senki nem is küldözgetett 17 évesen dolgozni.. Egy fiatal lány tanuljon, alapozza meg az életét, ne dolgozni járkáljon. Arra ott van az egész felnőtt kora. Mellesleg egy szülő köteles eltartani a gyermekét 18 éves koráig.
Látatlanban nem mondom, hogy ezek a kamaszok (akár ez a kislány is) semmit nem hibázott, mi ezt nem tudhatjuk, lehet, hogy ő is oka a rossz kapcsolatnak (megbízhatatlan, akármi..) de a hibát nem abban kell keresni, hogy miért nem dolgozik.
Ti szülők vagytok amúgy, akik ennyire dolgozni küldenétek őket? A saját gyereketek problémáira is ezt a megoldást látjátok? Mert akkor gratulálok. Lehet velem vitatkozni.
A kislánynak volt az egyik fő problémája az hogy nincs pénze.
Azt mondod a szülő kötelessége eltartani.Igen egyetértek,de a kislány 3 napja nem ment haza!
Miért csak az iskolapadban lehet tanulni? Az elméleti és lexikális tudást tényleg ad,de nem az életre készít fel!
17 évesen sztem nem olyan kicsi az a csaj hogy ne mehessen el 3 napra a pasijához. föleg ha otthon meg csak a b@sztatás megy.
szreintem az apja hülyesége nagyobb prtoblémája volt mint a pénz. azt csak a végén jegyezte meg. megjegyzem a szülönek nem kötelessége zsebpénzzel tömni a gyereket, föleg ha nem jomoduak. ennyi idösen már én is alig kaptam mert szarul álltunk.eltettem a szülinapi meg ilyesmi pénzeket,abbol volt pénzem.
és igen elég nagy probléma ugy hazamenni hogy csak a rosszat tudják mondani. én is ebben nöttem fel, apámmal nem is beszélek itthon.25 vagyok.
lehet másnak fantasztikus családi élete volt, vagy épp lepergett rola minden. rolam nem. én mindent elraktározok, soha nem felejtek. Sajnos... mert ezzel belülröl örlöm magam.szar dolog!
1-2.: Az életre készít fel? Te mégis miről beszélsz? Ő egy gyerek még. Az a dolga jelenleg, hogy tanuljon, szórakozzon, a barátjával, barátnőivel legyen. A többi ráér majd 20 fölött. Mint írtam, én sem dolgoztam kamaszként, mégis remekül felkészültem az életre, köszöntem szépen.
Az életre nem egy diákmunka készít fel valakit, hanem emberi kapcsolatok, csalódások, esetleg haláleset.. és akkor tovább nem is sorolnám. Az egy helyes kérdésfeltevés, hogy miért nem megy haza, de ehhez - újra hangsúlyozom - a munkának semmi de semmi köze.
Nem olvastam el az előző kérdést. Csak a saját tapasztalatom írom le.
16 éves koromtól vállaltam diákmunkákat. Nyáron hűtőházban dolgoztam, később suli mellett péntek du. - szombat de. Mekiben, időszakonként máshol is (kenyérgyárban, gyümölcsöt szedtem stb.).
Arra tökéletes volt, hogy kiegészítsem az amúgy is kevés zsebpénzem és megtapasztaljam azt, hogy milyen az, ha valaki nem tanulna és ilyen helyeken kéne dolgoznia. Megtanultam beilleszkedni egyéb közösségekbe is, nem csak az iskolában és otthon. Jó hatással volt rám. A tesóm egy kissé el van kényeztetve. Mióta ő is diákmunkát vállal, sokat változott pozitív irányba.
Én ezt most a kérdéstől függetlenül írtam le. Persze nem mindenre megoldás a diákmunka, de én javaslom mindenkinek, aki teheti.
Nem azért,de egy 17 éves ,az kiskorú.És sajnos az apjának jogos elvárásai vannak,hogy tanuljon,hogy legyen otthon,hogy iskolába járjon.És tanuljon meg alkalmazkodni,nem csak követelőzni.
Ha az én gyerekem eltűnt volna 3 napra és írogat,Azt hiszem én sem tömném pénzzel.
Ha a lány elég nagy ahhoz hogy elköltözzön otthonról,ergo külön életet akar akkor igenis melozzon.
A másik.Köteleségem a gyerekemet eltartani,ezt meg is teszem de ha a tini lányom ilyen olyan különleges kivánságokkal fog jönni akkor bizony menjen és keresse meg a rávalót.
Egy dolog eltartani és a másik hogyha nem jó neki a 3hónapja vadiujan vett telo mert azon nincs mittudomén milyen funkció és a barátnőjéne másik hiper teloja van és ő is olyat akar akkor hajrá menjen dolgozni.Remélem érted mire gondolok.
Nem. Tudjátok, mi az, ami kötelező lenne? Mind a kislánynak, mind az édesapjának? Leülni és megbeszélni, hogy mi a fene bajuk van egymással. És annak megfelelően változtatni mindkettejüknek. Igen, mindkettejüknek, ugyanis egy szülő-gyermek kapcsolat nem egy diktatúra.
De ti egyből kéntáljátok a szokásos szöveget.. És mi van, ha az apja problémájának semmi köze ahhoz, hogy a leányzó nem diákmunkázik? Sőt, továbbmegyek: mi van, ha az apja tényleg egy paraszt, aki ok nélkül kötekszik vele mindenen? Pl. féltékenységből, ami a lányos apáknak tipikus "népbetegsége"? Na? Akkor mi van? Ezeken a lelki vonalakon miért nem indul el senki? Miért mindeki a munkát kántálja??
Idézek tőletek, 2 utolsó: "Tömném pénzzel.. Különleges kívánságok.." Ilyeneket úgy mégis hol írt a lány? Mert szerintem sehol.
*kántáljátok
**mindenki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!