Ti ebbe az esetben megtartanátoka babát?

Én is megtartanám..biztos van megoldás a problémáitokra.Szüleitek biztos segítenének...

Szerintem tartsd meg..

Én is 21 évesen szültem,és biztos lehetsz benne,hogy szeretettel és odafigyeléssel nagyon boldog gyermekéveket tudtok biztosítani a babának.A nagyszülőkről nem is beszélve.

A gyermek ajándék,a ti szerelmetek gyümölcse,egy csoda.A testedben él,tőled vár és kap meg mindent az élethez,benned bízik.

Nem kérdés,hogy mit tennék a helyedben.

Én sem vetetném el, szintén 21 évesen szültem. Szerintem is mindenre van megoldás.

A saját babátokkal biztos másabb lesz!Majd írj,hogy hogy döntöttetek!

Én 22 éves egyetemista vagyok. A párommal egy éve vagyunk együtt. Előtte úgy gondoltam, hogyha most közbejönne egy baba, zokogva rohannék, amíg "el nem hagyom". Persze durván fogalmazva, de nagyon rosszkor jött volna.

A párom egyidős velem, szintén egyetemista. Fogalmam sincs hogyan oldanánk meg, de én sem szívesen vetetném el a picit, hogyha kiderülne most, hogy terhes vagyok.

Pont tegnap beszélgettünk arról, hogy mi lenne ha... Ő azt mondta, hogy valószínűleg abbahagyná az egyetemet és elmenne dolgozni, mást nem tud tenni, az én döntésem lenne, hogy a baba marad-e, bár ő sem szeretné ha elvetetném, de igyekszik maximálisan mellettem állni bárhogy is döntök. (Adja az ég, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe!!)

Lényeg a lényeg én első körben beszélnék a párommal és megkérném, hogy jöjjön el velem az orvoshoz. Mivel nem várt baba lenne, gyanítom eléggé taccsra vágna hirtelen a helyzet, jól esne ha mellettem lenne. Miután ténylegesen bebizonyosodott, hogy babát várok leülnénk beszélgetni a szüleinkkel és meghallgatnánk az ő véleményüket is. Külön élünk, teszem hozzá 200 km-re egymástól (egy városban tanulunk), ami igencsak megnehezíti a helyzetet. Koliból mennünk kéne, albérletre nem igen lenne pénzünk, ha hazaköltözünk nekem is ott kell hagyni a sulit, eléggé patt helyzet... Aztán ott van a kérdés, hogy kihez költözünk. Áá, belegondolni se akarok.

Szóval megkérdezném anyuék és a párom szüleit, hogy ők hogyan látják a helyzetet és mivel anyagilag és lelkileg is iszonyatosan szükségem lenne a támogatásukra, ezért nyilván 70%-ban az ő véleményük számítana. Ha tudnának támogatni legalább egy kicsit, akkor már bevállalnám. Van némi megtakarításom, páromnak is, azt is feltudnánk élni, a baba alap dolgaira elég lenne, illetve talán néhány havi albérleti díjra is, de hogy ezután mi lenne azt nem tudom.

Én a beszélgetést javaslom neked. Először is doki, akár még ma! A gyógyszert nem szedheted tovább, ha babát vársz! Az is lehet, hogy csak egy selejtes tesztet fogtál ki, azok is csalnak néha. Ha bebizonyosodik, hogy tényleg terhes vagyok, akkor pedig üljetek le a szülőkkel beszélgetni, hogy hogyan tovább.