Elkezdtem dolgozni? Másnak is ilyen rossz? (a többi lent)

Egy vigasztaló dolgot tudok írni:

a gyerekeknek sokkal fontosabb a "minőségi idő", mint a "mennyiségi". Arra kell törekedned, hogy a napnak azt a kevés idejét, meg a szabadságokat/hétvégét úgy töltsétek, hogy maximálisan a gyerekekre figyelsz, és olyan dolgokat csináltok, amik nekik fontosak. (Életkortól nagyon függ, a nagyobbakkal már beszélgetni kell)

Nem tudom statisztikákkal igazolni, de biztos vagyok benne, hogy sok "otthon levő anyuka" mellett is csak sodródik a gyerek/gyerekek.

Hinned kell benne, hogy így is tudtok jó és mély kapcsolatot kialakítani.

Fel a fejjel!

Én tavaly júmiusban mentem vissza dolgozni,a kislányomat augusztusban szoktattam be a bölcsibe,akkor volt 2,5 éves és nagyon rossz volt nekem is,lelkiismeretfurdalásom volt,hogy nem tudok vele itthon maradni teljes 3 évet!A fiam 2010 óta ovis,úgyhogy azt már megszoktam,hogy ő nem volt itthon napközben,amikor még a kislányommal gyeden voltam.Nehéz volt lelkileg a kezdeti időszak,mert a lányom elváláskor mindig sirt,a reggeleim szörnyúek voltak!Most már nem sir mikor reggel otthagyom a bölcsiben,vagy már csak ritkán.Szeptemberben megy majd át az oviba,talán ott már nem lesz sirós,a fiam is oda jár és ha minden igaz egymás melletti csoportban lesznek.

Az időhiány ismerős,hétközben örülök,ha hazaérünk,aztán elrepül az idő,vacsit készitek,vagy olyan is van,hogy hideget eszünk,attól függ,mit kérnek.A párom ált. este ér haza,arra a gyerekek már megfürödve,pizsiben és ágyban vannak.Én is fáradt vagyok,ő is,mire én ágyba kerülök,ő legtöbbször alszik.Ilyenkor hétvégén meg örülök,ha elvégzek a házimunkával,ő speciel most sincs itthon,dolgozik.Gyerekekkel ilyenkor is kevés időm van játszani,mert főzők,mosok-teregetek,takaritok,kikapcsolódni igazából nem is tudok.Ja és az alvásról ne is beszéljek,még ilyenkor hétvégén se tudom kialudni magamat,a gyerekek ma reggel is már negyed 7 körül keltek. :(

Úgyhogy hidd el,együttérzek veled,fárasztó ez az egész,s ha belegondolok,még hosszú évekig kell csinálni ezt...

Bocs,én nem dolgozó anyaként írok most ide.

Jól írta az 1. válaszadó! Gondolj arra,hogy akik a gyerekekkel évekig vannak együtt,más nehézségünk van!

Írta itt az egyik válaszadó,hogy alig találkozik az apukával.

Nos,vigaszt ugyan nem nyújtok ezzel,de nem vagytok egyedül a problémával!

Én 3 gyerkőccel vagyok itthon full egyedül.Bár a gyerekeimmel együtt vagyok,de az apukát 1 hónap eltelte után holnap fogom látni,és tudom,hogy ha hazajön rohangálni fog minden fele,és szerda reggel már megy is megint 1 hónapra vissza. Igen,nekünk más nehézségünk van! Nem hogy apát nem látjuk csak havonta 1x,1-2 napra- most kivételesen 3-ra-- de anyagilag is padlón vagyunk (ebben a hónapban nem kaptam gyest,mert az OEP szívózik és a MÁK rendszerében az van,hogy ne utaljon. Próbáltál már 47-ezerből fát venni,meg pelenkát,meg csekkeket fizetni és enni,és eltenni kaját fagyóra,hogy a párod 1 hónapig van oda,legalább minden másnap egyen főtt kaját??) Ha carul érzed magad,gondolj ránk! Mindjárt nem látod olyan sötéten a saját sorsod!!