Gyerek vagy párkapcsolat? Nagyon vágyom rá, hogy anyává lehessek, de sajnos a párom nem akar babát egyáltalán
5 éve vagyunk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk, neki van már 2 nagyobb gyereke is és úgy érzi, ez neki bőven elég. Amikor összekerültünk ilyesmi nem merült fel, az évek során kristályosodott ki bennem az igény. Többszöri nekifutásra is mindig ugyanoda jutottunk/jutunk a beszélgetések végén, hogy ő nem akar. Én meg egyre inkább... :(
Még csak 26 vagyok, önálló egzisztenciával, tehát szükség esetén akár egyedül is vállalhatnék gyereket - de ne mez a célom, csak mondom, hogy pl anyagilag nem függök tőle. Érzelmileg viszont... asszem igen, szeretem és vele szeretnék szülővé válni.
Szerintem nem "vagy", hanem "és" (ld. a kérdést).
Nekem ez elég indok lenne, hogy másik pasit keressek. Tudom, nem könnyű a döntés, de ne várd meg, amíg 40 éves leszel...
Nekem egyértelmű, hogy le kell lépned minél előbb. 26 évesen könnyű új párt találni de ahogy pörögnek az évek egyre nehezebb.
Nem egy pasit hagytam ott ilyen hozzáállás miatt, míg megtaláltam a férjem. Különben még most se lenne gyerekem, mert egyik exemnek sincs.
Megkérdezném a páromtól, miért ilyen önző? Ha egy kis beszélgetés után sem hajlik a gyerekprojekt felé, akkor hagyd ott.
Először nehéz lesz, de aztán milyen jó érzés lesz, ha találsz egy olyan pasit, aki tőled akar gyereket majd.
Saját tapasztalat:
Apám első felesége megszülte a babát (féltesóm), apám otthagyta őket.
Anyám volt a második feleség. Fél éves voltam, apám lelécelt.
A harmadik feleség imádta a gyerekeket, és akart is valszeg, de gondolom ő apámat választotta inkább.
Most egy megtört, közel 60 éves asszony egy hülye férjjel (apám), gyerek nélkül...
Ugyanebben a helyzetben voltam, csak már 27 évesen.
Az akkori párom imádtam, mindenképpen vele akartam élni, családot alapítani, mindent.
Ő nem akarta, pedig már idősebb volt, 35. Ő élni akart, és kerek perec megmondta, hogy még 10 évig biztosan nem lesz gyereke.
Sokáig agyaltam, mi legyen, és amikor eléálltam, és közöltem, hogy én biztosan nem várok 37 éves koromig a gyerekkel, hogy aztán mégis meggondolja magát, így vagy kötünk kompromisszumot, vagy viszlát.
Erőltette a kompromisszumot, mindent megígért, majd fél év múlva visszakozott.
Úgyhogy elváltak útjaink (júliusban). Októberben összejöttem a mostani párommal, nagyon boldogok vagyunk, immár 8 éve együtt, augusztusra várjuk a második babánkat:)
A volt párom azóta is ugyanúgy él, a 8 év alatt egyszer sem fordult meg a fejében a baba, és már arra hajlik, hogy nem is akar egyáltalán. Ha mellette maradok, akkor most nem lennék boldog kismama, aki egy csodálatos kisfiú édesanyja.
Szerintem önts tiszta vizet a pohárba, és ha kell lépj. Ha babát akarsz, és nem lehet, az tönkretesz téged is, és a kapcsolatotokat is, csak nem mindegy, mikor - fontos, hogy legyen időd újrakezdeni mással.
Kitartás, és drukkolok!
Köszönöm mindenkinek, nyomtam a zöld kezeket!
Nagyon-nagyon-nagyon sajnálnám, ha nem ő lenne az édesapja, és nem vele élném le az életemet. De igazatok van abban, hogy örökké bánnám és örökké gyötörne a baba hiánya és nem is tudom elképzelni az életemet gyerek nélkül...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!