Anyukák! Most, hogy babátok lett, hogy dolgoztok?

Anno nagy karrierre vágytam, aztán valahogy a munkahely sohasem úgy alakult, hogy összejöjjön ez az álom, így munkanélküliként szültem.

Ma már biztos vagyok benne, az én karrierem a gyermeknevelés, és feleség munkakör. Nehéz, minden nap 0-24 óráig tart, és ezt is jóval többnek érzem, megfizetve sajnos nem igazán van, így kell egy toleráns férj is. Szabadságra megint soha nem lehet menni, de a gyermeked szemében láthatod, nap, mint nap, hogy megéri!

Én (sajnos) nagy karrierista vagyok/voltam, a hobbim a munkám - terhesen már megegyeztem a főnökömmel, hogy a baba 3 hós korától szép fokozatosan, itthonról pár órában kezdek dolgozni. Így is lett. Most másfél éves, édesanyám jár át hozzánk vigyázni rá, én meg elvileg napi 4, de néha 8 órát dolgozom, de van üresjárat is.

Visszatekintve fogalmam sincs, hogy ez jó döntés volt-e... sokszor szégyellem magam, hogy elveszem a gyerekemtől ezt az időt és nem vagyok igazi nagybetűs Anya, ugyanakkor ismerem magam és a bőrömből sem bújhatok ki.