Olyan szülők leszünk mint amilyenek a szüleink?

Én sem szeretném ha a gyerekem úgy nőne fel ahogy én.

Apu mindenféle sz.rt megvett, hatalmas adósságot halmozott fel, aztán én szívtam meg a levét, mert nem telt cipőre (nem márkás, hanem kínai 3000 ft-os cipőre), vagy épp arra a ruhadarabra ami kellett volna.

Az ember megfogadja, hogy nem fogja azokat a hibákat elkövetni, amit a szülei, aztán elkövet egészen másokat. :)

Csak egy példa: édesanyám sokat szenvedett gyerekkorában attól, hogy folyamatosan tömték belé a kaját, ezért megfogadta, hogy ő a sajátjaival nem fogja ezt csinálni. Így is lett, amire azt mondtuk, nem ízlik, többet nem kaptuk, és mindketten kibírhatatlanul válogatósak lettünk, felnőtt fejjel, tudatosan kellett leszoktatnunk magunkat róla.

Nekem is vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnék elkövetni a kisfiammal, aztán ki tudja, lehet, hogy sikerül átesnem a ló túloldalára.

Szerintem egyáltalán nem igaz. Ahol jó a családmodell, azok követik, de ahol nem volt jó, és van egy kis eszük és szerencséjük, ott nem lesz ugyanolyan.

Legalábbis nálunk. Családban nőttem fel, apu az 52 éve alatt egyszer nem volt részeg, mégsem törődött velünk, mert mindene a munka volt. Ez sem jobb. Az unokájára most vigyázott egy órát, örült neki, én is örültem neki, de mégis kijelentette anyának, hogy neki nincs türelme a gyerekekhez. Vásárolni mindig sutyiban vásároltunk ruhákat, ez a tipikus "ne mond meg apádnak, hogy mennyi volt" szitu, épp ezért apu nem is volt tisztában az árakkal. Főzni egyáltalán nem főzött, most, 30 év után derül ki, milyen jól főz....

A párom türelmes a gyerkőccel és tud is vele bánni, a családja igazi mintacsalád a vasárnapi ebédtől kezdve a "nem szólok bele mert a ti életetek"-ken át, az önzőség kis fokát sem mutatva imádják az unokát, imádják ha megyünk, ott vagyunk, és mindent megtesznek.

Ott tartunk, hogy én jobban érzem magam sokszor abban a családban, mint a sajátoméban. Ezt szeretném, ha a gyerekeim is így nőnének fel...

De találhattam volna egy olyan pasit, aki letojja a családját (mint itt is sokan panaszkodnak) akkor nem ismerem meg ezt az életet, hogy így is lehet, akkor az lenne a természetes... és az, ahogy én felnőttem. Szóval ez szerintem nem törvényszerű.

Remélem nem.

Szüleim alkoholisták (Anyukám már meghalt fél éve), sokszor mentem arra haza, hogy meleg kaja nincs de konyak van. Még szerencse, hogy nagymamám pár utcával arrébb lakott és mindig eleget főzött.

14 évesen kirugdostak az iszákosok az ágyamból, hogy takarodjak, azóta dolgozom, már 28 éves vagyok. Ha nincs a nagymamám, akkor úgy végzem, mint a szüleim.

Én sosem hagyom, hogy a fiam részegen lásson (nem is szoktam részeg lenni) és azt sem, hogy ne legyen ennivaló.