Ti éreztetek már így? Úgy érzem lassan kikészülök.
Sziasztok!
Az a helyzet, hogy 5 hónapos a kisfiam, nagyon szeretem, ő az életem. Semmi "baj" nincs vele, nem sírós, nagyon vidám, iszonyú értelmes baba, nem vele van problémám.
Csak néhány "igaz" barátom van, de mióta megszületett a fiam, kezdenek "elhagyni engem". Tudom, hogy nekik is van saját életük, azt, hogy fiatalok vagyunk, nekik még nem kell gyerek, nem is várnék tőlük sokat. Csak egy héten egyszer jól esne ha átjönnének egy órára sétálni, beszélgetni. De egyre ritkábban jönnek. Nem az az anyuka vagyok aki éjt nappallá téve csak a gyerekről meg a pelenkázásról tud beszélni. Minden érdekel, ami az előtt, társasági életet éltem, buliztam. Csak nincs kedvük sétálni meg ilyesmiket csinálni. Pedig régen nagyon sokat sétálgattunk mikor még nem volt babám. 10 éve vagyunk már barátnők, "jóban-rosszban" együtt voltunk. Egymás mellett álltunk a nehéz időkben, együtt töltöttük a gyerekkorunk nagy részét. Mi történhetett? Csak addig voltam jó míg inni meg bulizni jártunk?
Úgy érzem megkattanok az egyedüllétben. A gyermekem apja nincs velem, magányos vagyok. Félreértés ne essék a kisfiamra koncentrálok, kitölti az egész napomat, imádom őt, de néha, mikor alszik és itt ülök kibukik belőlem ez az 5 hónap magány.
Hogyan lehetne anyukákkal ismerkedni akikkel néha sétálgathatnék, beszélgethetnék? Írtam már itt ki kérdést meg más fórumokon, de nem jött válasz...
Előre is köszi a válaszokat és bocsánat, ha kicsit hosszú lett, ki kellett írnom magamból. :)
válasza:Szia!
Tudom nem egyszerű ismerkedni anyukákkal, nálunk is a játszótéren sok anyuka van, de vagy kialakult már egy baráti kör és oda ugye idegenek nem léphetnek be, vagy csak olyan anyukák vannak kint, akik rá sem néznek másokra, morcosan ülnek. Merre laksz amúgy? Esetleg valamilyen játszóház? A barátokra visszatérve nálunk hasonló volt a helyzet, de már túltettem magam rajta, fel a fejjel.
Szia!
Köszi, hogy válaszoltál. Budapesten a 13. kerületben lakom. Nem tudom van-e erre játszóház vagy ilyesmi, majd körbenézek meg esetleg megkérdezem a védőnőt, hátha tud valamit. :)
válasza: válasza: válasza:Mi is 5 hónaposak vagyunk és én is éreztem már igy, mint Te!
Ez nálam kb 1 hónappal ezelőtt volt erős érzés, de túltettem magam, illetve úgy sem tudunk mit tenni. Nekik még nincs gyerekük, nem kötöttek, nincs kaja/pelus, ez azért más világ.. Hiába sétálgattatok együtt annó, akkor még a pasizós, piálós, bulizós "éned" volt, most már anya vagy és felelősségteljes életet kell élj. Ez pedig már nem "ők". Majd ha gyerekük lesz, meglátod, röggggtön elővesznek, mert lesz közös kapcsolódási pont. Addig pedig kitartás, illetve próbáld azért tartani vele/velük a kapcsolatot, s ne égess fel mögötted minden szálat, csak azért, mert ők nem jönnek vagy sétálgatnak veletek 1 órácskát se hetente. Ez van. Én is ezt teszem, nekem is picit egyoldalinak tűnik, de megpróbálom máshogy felfogni a dolgot..
Egyébként meg jön a nyár, jobban és többet lehet mászkálni is, s majd biztos akad más magányos anyuka is a telepen vagy téren, akivel lehet tracsiznod picit.. Kitartás!! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!