Miért nem alakul ki mindenkiben az anyai szeretet?

Mert önzőek, csak magukra gondolnak.

A kislányom anyja is elhagyott minket, mikor a pici fél éves volt, lemondott róla, azóta felé se nézett, nem érdekli.

22F

ketté kellválasztani a dolgot.Az emberben ismegvannak azok a hormonokáltal irányított reflexek, amelyek az állatokban. Az utód óvására, etetésére, nevelésére.

De az embernek érzelmei is vannak és ezek sokszor ellentmondanak a genetikailag kódolt ösztönnek. És erősebbek annál.

Tehát ha egy anya szereti a gverekét annak nincs köze a hormonokhoz,az egy értelmi, emberi reakció.

és ha nem szereti az is az.

Elméletileg szülés után egy hatalmas "hormonbomba" robban fel, amiben van minden: félelem, öröm, boldogság, és van egy hormon, ami azért felelős, hogy az anyában rögtön kialakuljon a feltétlen szeretet. Persze ez nem csak hormonok kérdése, testi- LELKI folyamat is egyben, hogy akkor lesz valaki igazán ANYA.

De vannak olyan nők, akik már a terhesség alatt se akarták a babát, kényszerből tartották meg, vagy nagyon furcsa esetekben szülés után jönnek rá, hogy vége a megszokott kis életüknek, és ezt nem természetes folyamatként kezelik, hanem borzalomként élik meg-és sajnos a gyerektől is szabadulni próbálnak. Jobb esetben csak rányomják vkire, ha tudják (pl. nagyszülők), rosszabb esetben megverik , és egyebek.

Innen dől el hogy mennyire "normális" érzelmű , értelmű egy ember, mert aki a sajátját el tudja verni, ott agyilag vmi nagyon nem stimmel.

A páromnak is van egy 5 éves kislánya, akit ketten nevelünk. Az "anya" nem igen látogatja, gyerektartást sem fizet.. Engem hív anyának, igaz őt is, mert ugye 2 éves koráig azért ottvolt... Aztán mikor néhanap úgy dönt kíváncsi a gyerekére, akkor fél órát max eltölt vele, agyon csókolgatja meg mondja neki mennyire szereti, mikor meg elviszi, teletömi a gyerek fejét mindenféle baromsággal, a családjával együtt. Cinikus álszent rib.nc, gyűlöljük a párommal, és bár kilépne végleg az életünkből. Amíg nem voltam nekik, a pszichológus említette a páromnak, hogy nagyon labilis a kislány, épp ezért meg hol látogatja, hol meg fél évre eltűnik és semmi. De hál Isten már nincsenek ilyen problémák, engem szeret édesanyjaként, és mostmár a kistesó is útban van... :-)

Tehát nem tudom mi a jobb, ha valakiben nincs meg az anyai ösztön, mégis szül, és cinikusan tetteti, hogy mennyire imádja a gyereket, vagy akiben nincs, és hagyja, hogy más szeresse a "gyerekét" és kilép az életéből, legalább ezzel téve jót neki...

Személy szerint a 2.ra szavazok... :-)