Anyukák, akik már nem a gyermeke (i) tek apjával vagytok együtt, milyen így az életetek?

Én a gyerekes részre tudok válaszolni: nem fogják teljesen elfogadni egymást, vagy legalábbis nagyon ritka. Mi is ketten voltunk húgommal, amikor anyukámék elváltak. Sem az ő férjét, sem apukám feleségét nem tudjuk teljesen családtagnak tekinteni, pedig már vagy 20 éve volt a válás és nagyon kicsik voltak. Nagyon megmaradtak bennem a "mikor menjünk apuhoz" viták.

Ettől függetlenül nem lettünk lelki sérültek, nem fordultunk magunkba. Én már anyuka vagyok, a húgom egyetemre jár és elég sok barátja, ismerőse van.

Úgy érzem, a szüleim a kisebbik rosszat választottak a válással.

Bárhogy döntesz is, kitartást és sok erőt kívánok!

Nekünk határozottan nyugodtabb lett így az életünk. A fiam még nagyon kicsi volt, amikor különváltunk az apjával, nem is emlékszik rá.

Teljesen más elképzeléseink voltak a gyereknevelésről, családról, mindenről. Jobb így, nincs vita.

Nehézségek leginkább anyagi téren vannak, egy fizetésből nehéz fenntartani egy lakást, enni, öltözködni, stb., de azért megoldható.

Új párom nem lett még azóta, de hosszú ideig nem is nagyon érdekelt a dolog. Lelkileg is magam mögött kellett hagynom a fiam apjával való kapcsolatomat, mert bizony én abban elég sokat sérültem. Ezeket fel kellett dolgoznom. Most már készen lennék egy új kapcsolatra, de sajnos nem sok lehetőségem van ismerkedni. Munkám során szinte kizárólag nőkkel kerülök kapcsolatba, majdnem minden munkatársam nő. És itt kb. ki is fújtak az ismerkedési lehetőségek, hiszen amikor végzek, megyek a gyerekért az oviba. A baráti társaságomban is 99%-ban nők vannak, illetve az ő párjaik, érdekes módon senkinek nincs szingli pasi ismerőse, vagy ha igen, akkor ők jóval fiatalabbak nálam.

Én nem is nagyon hiszem, hogy amíg itt vagyunk, lesz itt bármi, de pár év múlva tervezzük, hogy külföldre költözünk, talán ott majd más lesz :)

Mondjuk azért volt már azóta kapcsolatom, amiből jó is kisülhetett volna, csak szerintem velem volt a baj, nem álltam még rá készen. Azt nem tapasztaltam, hogy elriasztaná a férfiakat az, hogy gyerekem van, csak egyszerűen nekem volt tényleg túl korai még akkor az ismerkedés.