Azt hiszem képtelen vagyok kezelni a körülöttem lévő helyzetet. Miért van ez? És mit tehetnék hogy egy normális nő és anyuka legyek?

Az első babámnál én is hasonló tüneteket produkáltam. Valahogy rabságban éreztem magam és ettől dühös voltam. Most már tudom, hogy ez tényleg csak érzés volt.

A javaslatom a következő:

Sportolj. Mindegy mit,nem kell semmi komolyra gondolni de először kicsi céljaid legyenek, hogy könnyen elérd őket. Én sétálni szeretek, annak idején a Margit szigetre jártam a kicsivel. Ha rendszeresen mozogsz, akkor pozitívabb lesz a testképed. Rájössz, hogy vannak izmaid is.

Változtass a külsődön. Vágatsd le a hajad, festesd be, lakkozd a körmöd, próbálj ki új sminket. Menj el egy butikba és próbálj fel olyan ruhákat, cipőket, amit amúgy sose választanál. Így rátalálhatsz olyan dolgokra, amik jól állnak, de sose gondoltál rá.

Keresd az emberek társaságát. Anyukák a játszótéren, öreg néni a boltban, régen látott unokatesó esetleg a régi barátnők, akár osztálytalálkozót is szervezhetsz. Elősször nem könnyű "jópofizni", de bele lehet jönni és akkor újra közéjük valónak érzed majd magad. Nem lesz az az érzésed, hogy másik bolygón élsz.

Ezeket lehet a babával is csinálni vagy amikor alszik. Nem kell másra bíznod Őt, ha nem akarod.

Ha belül rendbe jössz, kifelé is minden oké lesz, ez tuti!

Sok sikert, szép nyarat!