Aki úgy érzi, elkényeztette a babáját vagy kisgyerekét, vagy ismer ilyen gyerkőcöt, leírná hogy szerinte mit és hol rontott el (ill. ha nem a sajátja, akkor a szülők)? Mennyi idős korában és mi volt az?

Sajátom.Egy nagy hibám van,hogy kézben altatom még mindig,11 hós.Egyszerűen nem tudom lerakni,mert olyan keservesen sír,hogy nem tudom magára hagyni.

Tudom hogy ez neki sem jó,de ez van.Most már annyit elértem,hogy ülve is el tudom altatni,nem kell sétálva ringatnom-ha újrta kezdeném,elejétől a kiságyába szoktatnám,és nem ugranék minden nyekkenésre.De hiába,ehhez is kellett a saját tapasztalat.

Erre elég összetett választ kellene írni, mert egy gyermeket el lehet kényeztetni ajándékokkal és tárgyakkal. A törődéssel szerintem más a helyzet, az nem elkényeztetés témakörbe tartozna, mivel ha túl sokat foglalkozol a gyermekeddel az baj lenne? Ez még leírva is morbidul hangzik! Ha pedig nem foglalkozol vele eleget, akkor a pici lehet nem érzi magát biztonságban, nem érzi később se majd, hogy a szüleire mindenben számíthat...

Térjünk vissza azonban a tárgyakra...A mai gyerekek nem tudják annyira értékelni az életben elért dolgokat, csak úgy ha azért kapnak bicót, korit, rollert..stb.

Nem elég nekik az hogy "kicsim itt van egy ...csoki", vagy...bármi kisebb dolgok, de szimplán "a büszke vagyok rád és annyira örülök, hogy ilyen ügyes voltál"

El vannak kényeztetve! Nem a maguk sikerének örülnek és nem magukért tanulnak meg egy verset, vagy nyernek meg egy versenyt, hanem azért amit utána kapnak.

Aztán majd ha a szülők nem úgy fognak állni anyagilag, hogy meg tudják majd venni gyermeküknek az érettségire az autót, vagy a motort, akkor ők lesznek a rossz szülők...vagy épp a gyerek csak a pénzért tartja majd velük a kapcsolatot és nem azért, mert a tanácsaikra van szüksége, vagy csak látni akarják őket...

Jajj és ki ne hagyjam ebből a dologból azt se, hogy az milyen érzés lehet egy szülőnek, hogy nem azzal fogadják gyermekei, hogy az ölébe ugranak és "szia anya", hanem azzal, hogy "mit hoztál nekem". Az ilyen szülő nem gondolkodik el egy kicsit sem??? Vagy hogy nem veszek társast a gyerekemnek..(holott a mamánál imád társasozni), mert nincs rá időm, hogy játszak vele---de arra van idő, hogy amíg a gyerekem egyedül elvan a tv előtt én netezgessek.

Sajnálom, ha bárkit megbántottam a válaszommal, várom az ellenérveket, mert biztosan vannak. Én a tapasztalataimat írtam le, mint végzős óvodapedagógus hallgató, két kisgyermek( 3 és 6 évesek) nagynénje és 21 hetes kismama.