Mit tegyek, hogy végre vágyni kezdjek egy babára?

szia :)

Próbálj elmenni babás emberkékhez, meglátogatni őket, főleg amikor nagyon pici. Hátha "megenyhül" a szíved.. ;) Olyan édesek, és amikor rugdos a hasadban és hullámzik az egész az meg olyan mókás, órákig képes vagyok bámulni a hasam..:) mi lesz ha kibújik.

Remélem azért teszel majd róla hogy ne halljon ki az emberiség ;) De csak mások miatt ne vállald be! De azért mostmár lehet foglalkozhatsz a gondolattal. ha beszúszik hadd jöjjön, hátha tudja mikor kell jönnie? :))

Húúú, de nagyon jót kérdeztél...én csak a saját példámon keresztül tudok véleményt mondani.Sohasem voltam "babázós "alkat,úgymond sosem érdekelt a más gyereke, nem is tudtam velük leülni játszani, v. "társalogni", egy babakocsiba sem néztem bele az utcán, és az ismerősökhöz is csak illendőségből mentem el babát látogatni, de jobban örültem, ha nem akarták a kezembe adni. DE: abban biztos voltam, hogy egyszer nekem is lesz gyerekem, mert az élet szerintem csak így lehet teljes!!!!!

Az anyaság érzés nem olyan, mint az éhség-vagy a szomjúság, hogy csak úgy jön.Szerintem tudatosan készülni kell rá,tanulni kell, mint minden mást az életben.Sohasem fogsz úgy felébredni, hogy:"mától anya akarok lenni!"Az első nélkülözhetetlen dolog, ami a tanulásban elindít:egy TÁRS- és ha jól értettem, neked Ő megvan, és nagyon szeretne már babát, és véleményem szeint ennél nincs is fontosabb.Lehet, h csúnyán hangzik,de én jobban kíváncsi vagyok arra, hogy a párom milyen apa lesz, mint, hogy én milyen anya.Ha az ember mellett ott van a megfelelő pár, akkor nem létezik lehetetlen (na, jó ott vannak az anyagiak, egzisztencia is, de szerintem nálad nem ez az akadály, nem is említetted) Nálad szerintem a saját félelmeid akadályoznak.Attól, hogy lesz egy gyereked, nem fog fejreállni a világ, legfeljebb kevesebb hülye tv műsort nézünk.Sokan ott rontják el, hogy teljesen alávetik magukat a gyerek "akaratának", róla szól, körülötte forog minden.Persze, h alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez, de ne feledjük, hogy Ő jött a családba, és neki ugyanúgy alkalmazkodni kell mihozzánk.

Egy darabig én is vártam a varázsütésre, de rájöttem, hogy ilyen nem létezik.3 éve megtaláltam életem szerelmét, és neki akarok gyereket szülni, látni akarom benne magunkat, és nem félek attól, hogy nem leszek jó anya, mert így 28 hetes várandósan olyan hormonális változásokat élek át, amit eddig elképzelni sem tudtam-és nem volt varázsütés, egyszerűen eldöntöttem, hogy az életem csak gyerekkel lehet teljes, és ez így is lesz.(pedig anyagilag sem vagyunk eleresztve, ha dolgoznék, sokkal hamarabb jutnánk előre, de még ezt is képes voltam félretenni)

Hogy mit tegyél??? Vágj bele, az érzés megjön majd, és a férjed nagyon sokat fog segíteni.

A 3. hozzászólóval NEM TELJESEN értek egyet. Annyival egészíteném ki, hogy igen, nem mindenkinek kell gyereket szülnie, viszont nagy önzés egy másik embert belekényszeríteni olyan helyzetbe hogy ne legyen gyereke. És gondolom nem beszéltétek meg a házasság előtt, hogy mindketten alapvetően gyerekcentrikusak....stb. vagytok (mi azért beszélgettünk ilyenekről a férjemmel, nekünk inkább anyagi/egzisztenciális okai voltak előtte, meg utazgattunk picikét). Nehéz helyzetben vagy. Rossz kényszerűségből gyereket vállalni, viszont rossz beletuszkolni valakit meg egy olyan szituációba, hogy csak hosszú évek múlva lehessen gyereke, vagy egyáltalán ne is. Lehet hogy el kéne mennetek valami családterapeutához...stb. Na nem azért hogy "meggyőzzenek" arról hogy neked gyereket KELL szülnöd, hanem lehet hogy jót tenne ha beszélgetnétek a témáról, lehet hogy megnyugtatnának a dologgal kapcsolatban, megnyugodna a férjed is, találnátok valami megoldást valami kompromisszumot, de ki tudja az is lehet hogy ráéreznél a dologra. Ki tudja....

Sok sikert!

35 hetes kismami