Anyukák, szerintetek ingyen oda kellett volna adnom a barátnőmnek a ruhácskákat? Bővebben lent.

Na én ezzel meg úgy vagyok, hogy nekem nem lenne pofám elkérni, elfogadni egy tömérdek ruhát, úgy,hogy tudom, ők ezért egyszer sok pénzt kiadtak.

Barátnőm férje anno a gyereküknek Angilában vásárolt nem kevés pénzért drága ruhákat. Amikor kinőtte a gyerek, akkor adott el párat belőle a baráti társaságban. Tényleg sokat költöttek rá, nem várta el senki,hogy ingyen adja oda.

Egy-két darabot elosztogatott ajándékba, de nem az összeset.

Nekem pl. rengeteg márkás ruhám van,amit már nem fogok hordani. Mondta a férjem,hogy ne álljanak a szekrénybe, adjuk el és vegyek belőle magamnak újakat,amire annyi pénzünk nem volt, mint régebben.

Erre az egyik barátnőm megszólalt,hogy ha már annyi ruhám van, válogatna közülük.

Én kiválogattam a nagyon drága, márkásabbak, azokat eladtam, a többiből válogathatott.

De nem ő mondta is,hogy nem is várná el,hogy odaadjam mindet.

Beszeljetek ez meg mindenkeppen.

Muszaj lesz, ha nem akartok igy elvalni.

Igazabol nekem ugy tunik, hogy mindket oldallal gond van.

Veled csak annyi, hogy nem volt egyertelmu a kommunikaciod, ez a "Gyere es valogass" tenyleg nem sugallja azt egyertelmuen, hogy eladni akartad neki a ruhakat. En mar rajottem arra, hogy ha valamit egyertelmuen kozolni akar az ember, akkor azt kozolni kell nem abban bizni, hogy a masik tudni fogja mit gondosz, mert ismeri az elozmenyeket. Mert nem mindenki tudja, nem mindenki erzi.

A baratnot meg azert nem ertem, mert en mindenkitol mindenre megkerdezem, hogy mivel tartozom, ami nem egyertelmuen ajandekba jott (alkalomra, becsomagolva, gyereknek atadva). Akkor is megkerdezem, ha baratrol van szo. Ha a legjobb baratnom beszalad a boltba nalam pedig nincs penz es eszembe jut, hogy kellene egy liter tej, vagy rakerdez, hogy nekunk kell-e valami esetleg, akkor igen, elfogadom, megkerem, hogy vegye meg a tejet, de amint visszaerunk a penzem kozelebe az az elso, hogy kifizetem neki. Ha nem engedi penzben, akkor adom mashogyan. Ez valahogy alap.

Nekem az is furcsa, ahogy a baratnod reagalt, nem kellett volna ilyen nyersnek lennie. Ha megbantotta a dolog, akkor inkabb adta volna vissza neman a dolgokat es mondott volna le rolad, de en nem vagtam volna a szemedbe, hogy sporolos vagy, meg spur, max leirom a kapcsolatot, vagy szarul erzem magam, amiert nem vettem egyertelmunek, hogy penzzel tartozom a ruhakert.

A legbaratibb megoldas egyebkent az lenne, ha a baratnod a pici ruhak helyett beszerezne a te gyermekednek meretben megfelelo hasonlo mennyisegu ruhat akar turibol. Ott is boven vannak ujszeru es markas ruhak, ezzel kolcsonosen tudnatok segiteni egymason. Ha jol ertelmezem, akkor O ugyis jar idonkent turiban, tudna talalni nektek ezt-azt.

A helyedben ezt csináltam volna: kiválogattam volna azt a pár márkás ruhát, amit úgy gondolom hogy jó pénzért el tudom adni, és a maradékot megmutattam volna a barátnőmnek, hogy válogasson belőle. Persze ha megkérdezte volna, hol van a többi szép ruha, akkor megmondtam volna az igazat, hogy kiválogattam, mert azt el szeretném adni, mert azok még sokat érnek.

Ebből nem lett volna sértődés egyik oldalról sem, mert a maradékot nyugodt szívvel felajánlod hogy válogasson belőle, és nem fáj a szíved a márkás cuccokért. A barátnőd viszont így megértette volna, hogy szükségetek van pénzre a ruhák eladásából, de nem tőle nem várod el hogy fizessen értük.

Természetes, hogy a legszebb, legmárkásabb ruhákat válassza ki, ha meghagyod neki a lehetőséget. Én is biztos így tettem volna.

Megértelek mindkettőtöket, téged azért, mert szükséged van a pénzre, és nincs szíved ingyen megválni egyes ruháktól, őt meg azért, mert ez nem volt szép viselkedés egy barátnőtől.

Nem olvastam végig a válaszokat, bocsi, ha már volt ilyen: én azon az állásponton vagyok, mint te. Te is pénzből élsz, és ha a börzén el tudnád adni azt az x ruhát bármennyiért, már előrébb vagy a következő szezon ruhavásárlásával pénzügyileg, minthogy ingyen odaadod bárkinek is.

Az megint más kérdés, hogy barátnőtől én sem szívesen kérnék pénzt, de lehet, hogy akkor ezt így meg is beszéltem volna vele előre, hogy én ezekért pénzt akarok, mert ebből venném a többi ruhát.

Én sem adtam még ruhát senkinek (de, kölcsönben párat, de az csak 56 és 62 -es volt) de mi még várjuk a kistesót, és ha már nem is kellenek, nekem is van egy öcsém, és a páromnak is, ahol szintén aktuális a gyerkőc. Mi nekik szánjuk főleg. De ha pénzszűkében lennénk, akkor zokszó nélkül eladnám, pénzt csinálnék a holmikból (nemcsak a ruhákból) Ez van. Sajnos mindent pénzért adnak, ha ezt egy Barátnő nem érti meg, akkor meg ő sem barátnő. Nekem ez a véleményem erről.

Ha ők áltak volna rosszabb anyagi helyzetben,ajándékba adtam volna 1-4 darabot.

DE,mivel ők állnak jobban és tudta miért szeretted volna eladni a ruhákat,gondolhatta volna hogy pénzt kérsz érte.

És ha már így mondta neked hogy zsugori,akkor én elgondolkodnék azon milyen barátság is ez...mondhatta volna úgy is,hogy ő nem így gondolta stb...

nem olvastam végig, a barátnőmnek csak azt mutattam volna, amit odaadnék ingyen, a többit a börzén eladtam volna.

én is adok a szomszédba rucikat, ami nagyon drága volt, azt eladom, így senkinek nem esik rosszul.

egyébként nekem is rosszul esett volna ebben a helyzetben, ha a barátnőm pénzt kér.