Anyukák, szerintetek ingyen oda kellett volna adnom a barátnőmnek a ruhácskákat? Bővebben lent.
Börzére készülök, ahova a kislányom tavalyi tavaszi nyári kis ruháit készülök vinni. Barátnőmnek megmutattam előtte hogy válogasson belőle ha gondolja, nézze meg mi tetszik belőle (mivel már tavaly ilyenkor mondta hogy tegyem el nekik mert ez vagy az milyen aranyos. Mivel én is pénzből élek ezért pénzt szerettem volna kérni a ruhákért mivel márkás és szép, válogatott darabok. És ennek az árából szeretném a mostani tavasz nyár ruháit legalább részben fedezni. Így is csak részben tudom hiszen ami megtetszett tavaly azt megvettem, most már annyiért nem tudom eladni még akkor se ha alig hordtuk vagy vigyáztunk rá.
Na és én mondtam neki hogy mennyit gondoltam a ruhákért ( a legszebbeket, legmárkásabbakat választotta ki a ruhák közül) erre ő hogy jaaa én pénzért gondoltam? Hát hogy akkor átgondolja még és aztán olyan kurtán-furcsán elköszönt majd hazament.
Azóta chateltünk és a vége az lett hogy ő még meggondolja barátkozik e ilyen ZSUGORI emberrel így írta, aki PÉNZBEN méri a barátságot.
Annyira elkeseredtem, mert 1. igaz hogy ő hozott már vagy 3-4 alkalommal egy egy darab ruhát a 2 gyerekemnek amikor a turiban járt, de én azt sose kértem és kifizetni meg nem engedte, azt mondta majd sütök nekik is vmi finomat sütöttem is de azt amúgy is szoktam átvinni meg ő is nekünk.
2. Ők jobban állnak anyagilag mint mi , nem térnék ki rá, ezt ő is én is tudjuk-érezzük.
3.Tudta hogy ezen rucik eladásából szeretném a következő ruhatárat megvenni mert ezt mondtam neki.
Viszont belegondoltam, hogy én úgy éreztem igazán jóban vagyunk és most sajnáljam tőle azt a pár ezer ft-ot? Emelkedjek felül és mondjam azt hogy odaadom barátságból? Még azt mondta hogy neki jó érzés ha valami olyan ruha van az én gyerekemen amit ő vett vagy ő adott ( egy pár olyan volt amit kölcsönbe adott mikor a fiam pici volt egyszerűen azért mert nem készültem olyan kicsi mérettel)mert jó érzés ránézni stb.
Ebben igazat is adok neki, na de nekem is pénzbe kerültek a ruhácskák és nekem senki se ad ingyen barátságból olyat ami MOST lesz jó a lányomra...
Légyszi írjátok le a véleményeteket, akor is ha tényleg én vagyok a spórolós, meg spúr valaki. Nem azt várom hogy mindenki egyetértsen velem, hanem őszintén ti mit gondolnátok?
Én ellenkező esetben ha lennék (tehát az ő helyében) biztos nem lenne pofám elfogadni 10-15 darab hibátlan márkás rucit csak úgy. De lehet hogy tök rosszul gondolom.
válasza:szia
én úgy gondolom hogy ha lett volna annyi eszed (jó indulatból írom) hogy amit te is annak láttál hogy a legszebbek külön kellett volna venned és azt nem mutatni neki , akkor ráért volna válogatni a többi nem márkás cuccokból nem gondolod?.
ha sajnáltad a márkás cuccokat mert azt válogatta ki mindet, akkor jutott volna eszedbe hogy gyorsan kivedd amit elakartál adni a börzén,
de hát már mindegy
mindkettőtöknek van igaza is meg nem is
minden jót !!!
2 éves kislány anyukája
válasza:Szia, én nagyon megértelek. Nekem már megvolt mindkét lányom, amikor a legjobb barátnőmnek kislánya született. Nekem sok-sok pénzbe került a rengeteg ruha, ezek eladásából veszem a többi új ruhát. Nem adtam a barátnőmnek belőlük, ő sem hozta fel a témát, mivel tudja, hogy mi a ruháink sorsa. Múltkor én kérdeztem, kell-e neki valami esetleg, azt mondta, ha van pár felesleges mackógatya, annak örülne, így adtam neki néhányat.
Igazából az van, ha odaadom neki, ők is használják, majd visszaadják, addigra még használtabb lesz a ruha, és már akkor nem lehet eladni.
Én megértelek nagyon is, és nem tartalak zsugorinak. Hiába barátság, attól még pénzből él az ember!!! Neked se a legyek hordták össze azt a pénzt.
Beszéld meg vele, meg fogja érteni, ha tényleg igaz barátok vagytok. Ha meg nem, akkor tök mindegy.
válasza: válasza:Te pénzt akarsz kapni a ruhákért, mert szükségetek van rá. De! Abból, hogy "válogasson belőle ha gondolja, nézze meg mi tetszik belőle ", én is azt vettem volna le, hogy ajándékba akarsz adni néhány ruhát, mielőtt eladod őket.
Viszont ugyanígy mindkét oldalt zsugorinak tartom. Téged azért, mert néhány ruhát igazán odaadhattál volna, már csak azért is, mert ő is adott nektek (még ha csak 3-4 db-ot is). Meg attól is függ, hogy mennyi ruhából akart elvinni 10-15-öt (mert nem mindegy, hogy 20-ból vagy 100-ból).
A barátnődet pedig azért tartom annak, mert elvárta volna, hogy ingyen odaadd, főleg, hogy ők jobb anyagi helyzetben vannak, mint ti.
Köszi. Még annyit hogy nem tudtam volna kiválogatni a szebbeket mivel emlékezett rá miket hordtunk tavaly és mivel mondta hogy azt tegyem el nekik így mit mondtam volna hogy hova lettek? Az is sértődést okozott volna...Mert már tavaly a legszebbekre mondta hogy az kellene nekik. Mindegy hát most már ez van. Majd megpróbálom jóvátenni. Azt mondjuk továbbra sem értem, és később se tudom mi lesz ebből ha lenne hasonló helyzet, mert akkor én ezt tök máshogy gondolom mint ő (hogy nem fogadok el csak úgy egy csomó dolgot anélkül hogy megkérdezném mivel tartozom , persze nem a szülinap meg ilyesmire gondolok). És biztos hogy én is hibáztam, de ő is, én tapintatlannak érzem.
Na de ez már más kérdés.
És még az anyagi dolgokról én épp azért szeretem letisztázni ezeket és nem sorozatosan elfogadni ezt azt, mert a pénzügyek mint látszik is csak megmérgeznek egy kapcsolatot.
Annak sosincs jó vége ha aránytalanul elfogadunk ezt azt mert egy idő után az egyik fél mindig úgy fogja érezni hogy ő többet adott vagy megjegyzi hogy mikor mit is adott (mint a barátnőm is ahogy most a fejemhez vágta tételesen...)
Én ha adni akarok valamit csak úgy azt odaadom és aztán elfelejtem, nem jegyezgetem magamban.
És a másik amit írtak is előttem hogy pénzből élek én is nekem nem fog senki csak úgy ideadni akármit is.
válasza:Hát én úgy gondolom, hogy a barátnőd azt gondolta, hogy KÖLCSÖNBE adod neki a ruhákat, tehát majd ha kinövi a gyereke akkor visszaadja neked. Nyilván nem fogja kifizetni, ha kölcsönkapja, fura is lenne. Legalábbis én eddig akárkitől kaptam ruhát, tök egyértelmű volt, hogy kölcsön kapom, beleírta a nevüket stb. Ha valaki azt mondaná, hogy itt van egy rakás ruha, válogassam ki belőle hogy melyik kell, akkor kivennék egy párat de nem gondolnám hogy pénzt fog kérni érte, hanem azt gondolnám hogy kölcsönbe kapom addig amíg a kicsim ki nem növi.
Én is adtam másoknak ruhát és szerintem is ott követted el a hibát, hogy a jobb darabokat nem vetted ki, mert én csak úgy adok kölcsön, hogy a kedvenceimet amiket nagyon féltek, azokat kiveszem, így nincs harag ha azokat amiket végül kölcsönadok , elveszítik vagy tönkreteszik.
Nem kölcsönbe adtam tudta ő is mert egyrészt nem lesz már gyerekem másrészt múltkor megbeszéltük már hogy miért nem jó kölcsönruhát elfogadni és teljesen egyetértettünk hogy az tök kellemetlen benne hogy mindig figyelni kell hogy nehogy baja legyen a kölcsön ruhának meg hogy aggódik az ember amikor nem jön ki belőle a bármilyen folt.
Mint írtam a szépeket nem tudtam kiválogatni mivel emlékezett rájuk.
válasza:26-os kommentedben akkor úgy látszik ugyanarra a következtetésre jutottál, mint amit írtam, hiába lett lepontozva a válaszom. :-))
De azért elgondolkodtam amit a többiek írtak, hogy egy igazán jó barátságban valószínűleg fel sem merülne ilyen helyzet. Amikor a barátnőm terhes lett, megszült és otthon maradt a babával, sokszor volt, hogy odaadtam neki az étkezési jegyemet, hogy vásárolják el ők, habár ő is rendes munkahelyről ment el szülni, csak mindig kevesebb volt a pénze, mint nekem, én meg ráadásul szingli voltam, otthon laktam, szóval mindig jobban álltam emiatt anyagilag. Rengeteg mindent vettem. Aztán eltávolodtunk egymástól, pont a pénz miatt. A férje nagyon rossz pénzzel bejelentve biztonsági őrködött valahol (rendes szakma sehol), mindig gondban voltak az anyagiakkal. Többször is kértek kölcsön, volt, hogy 30e Ft-ot úgy adtak vissza csöpögtetve, hogy tavasszal adtam oda nekik, és ősszel kaptam vissza az utolsó részletet. Közben ők elmentek 2 hetes európai útra autóval. És mindig csak akkor adott valamennyi pénzt vissza, ha én kértem. Nekem meg nagyon kellemetlen volt ez. Mikor újra kölcsönkért egy 10 ezrest, akkor megmondtam előre, hogy x időpontra szükségem van a pénzre. Meg is ígérte, majd az időpont előtt küldött egy sms-t, hogy nem baj, ha mégsem adja most vissza, mert a kisfiuknak annyira tetszik az oviban az angol, hogy hát beíratták arra.
Na itt jöttem rá, hogy álljon meg a menet, nem én vagyok a családfenntartó, hanem a férje, és hogy igazából én csak egy "pénzes" barátnő vagyok neki, akitől lehet kölcsönkérni, és nem kell kényelmetlenül érezni magát, hogy nem adja vissza időre, mert úgysem haragszom. Ekkor megmondtam neki, hogy ne keverjük a barátságot a pénzügyekkel. Ez 3 éve volt, azóta sem állt helyre a barátságunk, időnként beszélünk telefonon, de még nem látta a másfél éves kislányomat. Pedig az iskolában a legjobb barátnők voltunk. Csak úgy látszik nem ugyanazt vártuk egymástól, mert én ilyet nem tettem volna vele.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam.
(tegnapi 10-es)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!