Mi az az ok ami miatt elválnál férjedtől? És meg is mernéd tenni?

Ugyan ezen okok miatt már én is elindultam 3x is.

Még kérdést is írtam ki anno, hogy vajon miért hanyagol ennyire a párom?

Nálunk annyiban javult a helyzet, hogy mostanában sokat játszik a gyerekkel. Etetni, pelust cserélni és fürdetni még mindig nem segít, de vigyáz rá, szeretgeti, játszik vele, mostmár 2-3 órát is, addig én le tudom vinni a kutyát, hajat mosok, olvasok, netezek.

Mindehhez le kellett ülnünk egy pohár bor mellett (lánykánkra anyukám vigyázott), és én elmondtam neki mindent, ami a begyemben volt. Azt is hozzá tettem, hogy lehet, nem lesz könnyű életem, de ha nem változtat a hozzáállásán, akkor mi elköltözünk tőle.

Na erre azért megijedt, és mondta, hogy nem szeretné, ha itt hagynánk, segítsek neki változni.

Hát én segítek is.

Hazajön és közlöm vele, hogy ide-oda kell mennem, a gyerek evett, a pelus tiszta, semmi gondja nincs rá, csak vigyázzon rá, míg nem vagyok itthon. Aztán fogom a táskám és megyek shoppingolni, vagy kutyát sétáltatni, közben össze vissza telefonálok, meg lődörgök a városban.

A szex egy katasztrófa nálunk is, ha valamit akarok, akkor bedobok egy szexi rucit, olyat, ami ápol és eltakar, és bevetem a nehéz tüzérséget. Na ha ezt is elutasítaná, akkor tutira pakolnék és mennék.

Tudom, hogy nehéz, de tedd meg az első lépéseket. Változtatnia kell, ha veletek akar maradni. Ha nem állsz ki elé és nem közlöd vele, hogy nagy a baj veletek, nem fog történni semmi változás. Éli a kényelmes életét melletted tovább, aztán elvegetáltok még néhány évig. Te is, ő is besavanyodtok, és a kislányotoknak sem tesz jót ez az állapot.

Remélem, jóra fordulnak a dolgaitok!

Ha alkoholista lenne, ha eljátszaná a pénzt, ha durva lenne a gyerekekkel vagy velem.

Kedves kérdező, nekem ne mondd, hogy nincs időd, lehetőséged egy pici mellett magadra is adni egy kicsit. Leadni a felesleget, normálisan kinézni otthon is...

A házimunka nem a férj dolga, ha amúgy dolgozik tisztességesen - én is egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az utóbbi öt évben hányszor csinált meg bármit is a háztartásban (akár csak azt, hogy kivigye a kukát). De nem is várom el tőle, sőt, igyekszem, mindennel kész lenni, mire hazaér, hogy legyen egymásra is időnk, mert az nagyon fontos.

Egy hároméves, egy másfél éves és egy pocaklakó mellett is minden rám marad itthon, de semmi gond, jó szervezéssel mindent meg lehet oldani.

Amúgy az első gyerek születése után az én férjem se nagyon tudott mit kezdeni a picivel, szerette, de nem csinált vele semmit. Mostanra azért jól beletanult, már nem okoz gondot neki, hogyan játsszon velük, hogyan beszélgessen velük, főleg, hogy a gyerekek részéről azonnali és őszinte a visszajelzés és hát apának is nagy élmény, amikor a gyerek csüng rajta... De idáig el kell jutni és nem minden apukának sikerül könnyedén, főleg, ha hozzászokott a független élethez.

Szervezz közös programokat, amibe a baba is belefér, de ti is jól érezhetitek magatokat! Előbb-utóbb elindulnak jó irányba a dolgok. De az első és legfontosabb, hogy te érezd magad nőnek, adj magadra, érezd magad szexinek, kívánatosnak, mert amíg a kisugárzásod nem ez, addig a férjed sem fog változni.

Nekem azt mondta a férjem, hogy sokat jelent neki, hogy jól tartom magam, odafigyelek magamra, itthon sem hordok elnyűtt göncöket és szülés után másnap már - még ha az ágyban heverésztem is - csinos póló, aerobicnaci és pici smink is volt rajtam, hajam frissen mosva, stb. Ezt értékeli. Egyébként én sem érezném magam jól a bőrömben, ha nem figyelnék oda magamra legalább egy kicsit.

Hát Kedves Gabka77, irigyellek!

Én örülök, ha heti 1x meg tudom mosni a hajam, a sminkelésre nem volt időm kb 1 éve. A kinyúlt melegítő napi viseletem, mert a lányom 10 hónapos, és folyton rám ken valamit, tehát nem biztos, hogy a legjobb ruháimat szeretném összekenetni vele.

Persze ne legyünk igénytelenek, de elhiheted, nem mindenkinek van ám ideje magára.

Nekünk pl nagyon rossz a lakás elosztása, és nem tudom mindenhová magammal vinni a gyereket, tehát nem tudom sokáig magára hagyni a szobában. Nappal semmit nem alszik, tehát örülök ha a házimunkát el tudom intézni napközben.

Amúgy meg a Kérdezőnek igaza van. Attól, hogy apa dolgozik, még nyugodtan besegíthet otthon is.

Egy anya/feleség műszakja 24 órás, apukáé meg 8 óra? Nálunk 18 órát dolgozik szinte minden nap, mégis lassan rá kellett vezetnem, hogy nem csak az enyém a gyerek és nem csak nekem kell az ő kedvében járnom.

3 szintes a lakás, a konyha lenn, a mosókonyha legfelül, a gyerekszoba középen, csak hogy mást ne említsek. Babarács van a szoba ajtaján, nem eshet baja a gyereknek, tehát ott tudom hagyni, amíg ezt-azt megcsinálok.

Van egy háromévesem, egy másfél évesem, meg egy 19 hetes pocaklakóm. A háztartást egyedül csinálom, még a kutyát is én sétáltatom, füvet csak én nyírok, udvart, kertet csak én tartom rendben, stb. Egyszerűen képtelenségnek érzem, hogy egyetlen gyerek mellett olyan nehéz lenne... Épp nemrég beszélgettük a barátnőmmel (hasonló korúak a gyerekeink és ő is most várja a harmadikat) hogy soha olyan jó dolgunk nem volt, mint amikor csak egy gyerekünk volt. Naponta órákat sétáltunk, dumáltunk, eljártunk egymáshoz, rengeteg könyvet olvastunk, filmeket néztünk, stb. Egy gyerek mellett, ha otthon vagy, annyi a szabadidőd, amennyit nem szégyellsz. Pedig vittük őket mindenfelé, zenebölcsibe, játszótérre, egymáshoz, én speciel együtt sütök-főzök a lányommal a mai napig... Én tényleg nem értem, miért olyan bonyolult az élet otthon, egy gyerekkel, bocsánat, ezzel nem megbánati akarok senkit, csak valóban nem értem, mert soha nem tapasztaltam.

A férjem rengeteget dolgozik, a munkája utazással is jár, sokszor napokig nincs itthon és még örülhetek, ha valahol az országban van, nem a világ másik felén, mert erre is akad példa.

De pl. most is itt ülök a laptoppal, mert ráérek. Az ebéd fő, mindjárt fölmegyek teregetni, mert azt még kell, összepakolásztam, felporszívóztam, a nagyobbomat elvittem oviba (a férjem reggel hatkor ment el itthonról, este 7-8 előtt nem várható haza), bevásároltunk a kicsivel, most a szomszéd szobában játszik, innen épp rálátok. Ha hazahozom a nagyobbomat ebéd után, a kicsit lerakom aludni, akkor a leányzóval valószínűleg sütünk is valami finomságot. Ha a kicsi felébred, akkor kimegyünk játszani, aztán ők elvannak a szobájukban együtt, viszek nekik egy kis gyümölcsöt, sajtot, kölesgolyót uzsonnára, s amíg azt megeszik meg játszanak egyet, addig a vacsora is megfő.

Vacsiznak, hétkor fürdés, utána meseolvasás, 8-ra alszik mindkettő. Gyakorlatilag még a két kicsivel sem szakadok bele a tennivalókba, ezért mertem bevállalni a harmadik babócát is.

Egyetértek Gabykával abban hogy egy gyerek mellett még tenger ideje van az embernek ha jól szervezi. Nekem kettő van egy 5 éves igaz ő ovis és egy 4 hónapos. A férjem szintén sokat dolgozik éjszakázást pl sosem várnék el tőle, és ő is repked a nagyvilágban. Én napközben 4 óráig vagyok egyedül a kicsivel amíg a nagy oviban van. haza akartam hozni délben de nem hajlandó jönni játszani akar a barátaival. reggel én viszem oviba a kicsit is felpakolom úgy megyünk, apa napi segítsége annyi hogy délután elhozza nagyot az oviból hazafele és este megfürdeti míg én a picit elaltatom. Aztán enyém a nagy altatása is ami igaz csak esti mese, nem kell altatni de ezt nem adnám át soha senkinek ez nekem is csupa öröm.

Na most napközben örömmel hempergek a kicsivel smink nélkül melegítőben, cipelem magammal mindenhova a házimunka mindig megvan rohanás nélkül igaz én nem délre főzök meg hanem mire hazaérnek a fiúk de minden nap friss kaja kell, mert nem eszik meg több napig ugyanazt. 200 nm házunk van emelettel és semmit nem segít a férjem a háztartásban na jó néha matat az udvaron valamit de az nem igazán munka. Mire hazaérnek mindig rendbe szedem magam is, este fürdetésig együtt játszunk a gyerekekkel, ezt az egyet követelem meg tőle, hogy napi egy órát intenzíven foglalkozzon agyerekkel, most még inkább csak a naggyal mert a kicsivel nemigen tud mit csinálni mindenhez kellek én is. Ez azt jelenti hogy 4en vagyunk együtt nem azt hogy én ilyenkor lelépek, és ez nagyon jó a családi élet szempontjából ilyenkor sok mindent lehet megbeszélni.néha ha látom rajta hogy nagyon kivan elküldöm pihenni a hálóba hogy ne zavarjuk. Ő sem igazán jegyzi meg soha hogy jól nézek e ki vagy hogy milyen a kaja, de ha nem főznék vagy szőrös lenne lábam azt tuti nem hagyná szó nélkül. Igen értem hogy szarul esik, hogy nem vesz észre semmit de hidd el ez férfibetegség. A férjem mindig azt mondja ő szeret imád de ne küldözgessek neki jeleket mert ő még 8 év után sem érti a jeleim ha valamit akarok mondjam meg kerek perec abból ért. Azt szoktam csinálni hogy nem várom meg észreveszi e a frizurám hanem megkérdezem na mit szólsz a frizumhoz? Vagy milyen az új nacim??

Rajtam pl 20 kg van. igenis kell venni új cuccokat. Ha az alakodra illő ruhákat veszel, nem kell sokat venni pár jól kombinálható kényelmes alapdarabot néhány csini bizsut és kész a tökéletes ruhatár. Én pl turikban veszek most pont ezért mert sokat nem akarok költeni de valahogy ki akarok nézni. Nemrég turiztam egy címkés levis farmert 500 ft-ért hát sajnálni fogom ha kifogyok belőle. Hordj éjszaka csini pizsamát szép fehérneműt egy jó melltartóban szép lesz a cicid is, nem is kell akár levenni sem az összebújáshoz még titokzatosságot is hozzátehet a dologhoz.

Sajnos a legtöbb apa nem kapcsol egyből apa üzemmódba ha megvan a baba az én férjem is kb 3 éves korától tudja jobban értékelni a gyerekét mióta agyerek ki tudja mondani hogy márpedig most ő apát akarja. Apa talán így nem saját akaratából de mégiscsak rájött micsoda öröm is van a gyerekekben vagy épp mennyi bosszúság amit én nem csak pár órára hanem naponta elviselek. Most a kisbabánál már nem kérdés hogy leül mellé gagyogni vagy kicserél egy pelust ha mást csinálok.Türelem is kell, meg rávezetés, meg egyenes beszéd, ha másképp nem megy kész tények elé állítás. Márpedig most együtt megyünk sétálni és kész! Ha így elmentek kicsíped magad és útközben esetleg ismerősöktől bókot kapsz (én ha babával vagyok még így ekkora túlsúllyal is mindig megdicsérnek) a férjed is látja majd micsoda jó nő az ő asszonykája. És a mosoly jókedv odaadás,pedig sokkal szexisebb bármilyen jó alaknál meg cicinél. Ne hidd hogy robot vagyok nekem se megy mindig. De mi megbeszéltük a feszültséget nem egymáson vezetjük le ilyenkor kapunk egymástól kimenőt és a másik vállalja pár órára a gyerekeket.

Csak a filmekben van olyan hogy a férfi minden gondolatod lesi, ne adj isten ki is találja és csak arra vár hogy teljesítse a vágyaid. A valóság az hogy ők általában képtelenek megérteni a nők működését.

Nagyanyám mindig azt mondta nekem: Csináld úgy hogy úgy érezze ő irányít de mégis mindig érvényesítsd az akaratod. na én ezen próbálkozom:)

Kedves utólsó, nagyon egyetértek veled, örülök, hogy mások is gondolkodnak így.

Most várom a harmadik babámat és ugyan megvannak az előző két várandósságomból is a kismamacuccaim, azért mindig veszek - sokszor én is turiban - néhány klassz darabot, mert igaz, amit írtál: a férfi nem veszi észre, hogy új rajtad valami, vagy hogy kisminkelted magad, de azt igen, ha szakadt ruhában vagy és szőrös lábbal. :-)

Mi is nagy utat tettünk meg az első babánk születése óta - alig volt két hetes a lányunk, amikor apa a haverokkal lement vitorlázni a Balatonra, és amikorra meg volt beszélve, hogy hazaér (este 11) csörgött a telóm, ő volt, kérdezem, hol tartasz? hát itt horgászok Alsóörsnél.... - addig, hogy még az USA-ból hazatelefonálva is kéri egy percre a gyerekeket, hogy az ő hangjukat is hallja és előfordul, hogy önként felajánlja, hogy szombaton elviszi játszóterezni egy órára a kölköket, hogy nyugiban kijussak lovagolni, de ez nem ment egyik napról a másikra. Sok türelem kellett a részemről, de megérte. Most boldogan várjuk harmadik babókánkat és eljutottunk odáig is, hogy kifejezetten igényli a férjem is a közös programokat velünk. Nem csak velem, hanem a gyerekekkel együtt.

Én mondjuk szerencsés alkat vagyok, rajtam egyik terhességem után sem maradt fölös kiló, persze lehet, hogy nem csak szerencse dolga, hiszen rengeteget mozgok, ha mást nem, babakocsit tolva órákat gyalogolok :-) de akkor is minden nap tenni kell azért, hogy a férjem azt a nőt lássa bennem, akit feleségül vett. Nem hiszem, hogy könyen megemésztené, ha a szexi, pörgős, mindent elintéző, talpraesett, energikus és magára adó nőből hirtelen egy kinyúlt melegítőt, feslett pólót viselő, nyafogó, állandóan fáradt, nyúzott, panaszkodó és problémás feleséggé változnék.

Nem a túlsúly a baj, egyetértek, hogy bizony kell vásárolni néhány klassz darabot, mert egy nő hangulatát alapból le tudja törni a "nincs egy rongyom, amit felvehetnék"-szituáció. A hazatérő férj meg már eleve rossz hangulatot talál, kedvetlen feleséget - ugyan honnan is jutna eszébe bókolni? Ilyen tényleg csak a filmekben van.

Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne írjak.Bár tudom lepontozás áldozata leszek, mert kedves kérdező most nem leszek kedves!!!

Te tudod, hogy kivel vállalsz gyereket?Mert amit írsz abból az látszik, hogy azért kellett gyerek, hogy majd megfogod a pasid, és ezzel javítod a kapcsolatodat!Most nem jött össze és megy az elégedetlenkedés.

Mióta vagytok együtt?Tervezett baba?Párod mindig is ilyen volt?

Véleményem szerint ha ti még egy ilyen problémát sem vagytok képesek megoldani, akkor tényleg felesleges együtt élni.Azt írtad, hogy párod bele fáradt a családba!!Mibe???De a család az élet!!Az ember ezért csinál mindent!! (már aki) Ha nem csinál semmit akkor mibe fárad el?Szerintem magába a felelősségbe!Mert most már felel egy kis életért, és sok pasi ezt nem bírja.Nem véletlenül mondják, hogy a gyerek gyakran megkeserít 1 kapcsolatot.Már aki hagyja!

Egyébként eddig a kapcsolatotok a külsőségekre alapult?Az én párom szőrös lábbal, plusz 8kilósan is kívánatosnak talált, és igaz nem mondta, de éreztem.

Nem segít a háztartásban???5-kor ér haza munkából és te még beállítanád mosogatni??Miért?Mit dolgozik?Egész nap alszik?

Tudod lehet, hogy neked is magadba kéne nézni, mert nem biztos, hogy mindenben a férjed a hibás!