Mi az az ok ami miatt elválnál férjedtől? És meg is mernéd tenni?

Igen, és én el is váltam 2 kicsi mellett.

Azóta nehezen, de boldogan élünk :)

Az en ferjem sem tud besegiteni semmiben (keso este er haza, hetvegen is dolgozik.) Szinte olyan, mintha egyedul nevelnem a lanyomat.

Amit tanacsolnek: -8 kg, egy csini kis melltarto, na meg vegyel egy-ket jo cuccot, egy kis smink stb.

Ne azt lassa rajtad, amikor haza er a munkabol, hogy mar megint bajod van vele. Ne egy keseru anyasarkanyhoz jojjon haza, hanem egy eletvidam nohoz.

Az en lanyom mar 2 eves mult, soha nem voltam meg sehol nelkule (meg egy fodrasz sem). De mi sokat jarunk a varosba, mindig kicsipem magam, a gyerek is szeret setalni. Nekem ez eleg, hogy ne bolonduljak meg a 4fal kozott, embereket lassak es hogy legyen indok kicsipnem magam.

Ha meg veletlenul itthon van a ferjem, nem szolok azert sem, ha leul egy kicsit tevezni, netezni.

Egyszoval: ne hanyagold el magad, probalj vele kedves lenni, tegyel azert hogy a hazassagotok ne fusson zatonyra.

A babaval meg lehet nem tud mit kezdeni, viszont elkepzelheto hogy 2-3 eves koraban egyutt fognak mondjuk gyurmazni.

Fel a fejjel!

Szoktál beszélgetni a férjeddel?Vagy csak puffogsz magadban?

Nem akarlak egyáltalán megsérteni..félre ne értsd!!

Nagyon sok pasinak mondani kell mit csináljon, mert magától nem tudja!

Mikor még iciripiciri volt a lányotok, akkor az elején oda állítottad magad mellé amikor pelus csere volt?Vagy az esti fürcsi nem volt az övé?Nekem ezek voltak az első rendelkezéseim, és nem engedtem belőle.Napi minimum 1 pelus csere az övé volt, és az esti fürdetés pedig mindig!

A házimunkát én csinálom egyedül, de ez számomra természetes.1-2 fele ér haza munkából, addigra főtt étel rend és tisztaság van.De mondjuk én párom ki is jelentette, hogy mivel én vagyok itthon ezért az itthoni dolgok az enyémek.De mondom ezzel nincs baj.

Tudod én összetenném a kezem ha csak ennyi bajom lenne a párommal, mert ezt egy őszinte beszélgetéssel simán meg lehet oldani.(Vagy így,vagy úgy)Tudod én a pasimat tényleg itt hagytam, egyéb sokkal durvább dolog miatt!(11 hónapos lányommal mentem el.)Minden okom meg volt rá, hogy leugassam és meg is tettem( miután megszületett a lányunk, komolyan elkezdett inni, és sajnos kötekedős piás..), azóta sokat változott és jól megvagyunk.

Kedves válaszolók, az nem mindegy, hogy nincs ideje besegíteni a férjnek, vagy ha nem foglalkozik a gyerekével. Ha nem szereti a kérdező, ha már leírta ezt a házasságot, akkor a kislánynak is jobb és nyugodtabb élete lenne, ha szétmennének, és egy vidám, kiegyensúlyozott anyuka nevelné.

Természetesen jobb lenne rendbe hozni a kapcsolatot, de van egy pont, ami után már nem érdemes erőlködni. Pl. ha a másik nem akarja. Tehát fontos kérdés az is, hogy az apuka mit gondol, mit szeretne? Egy kapcsolathoz 2 ember kell, egy erőlködése édeskevés sajnos :(

2 olyan ok van, és igen, meg merném tenni.

1. Ha megcsalna

2. Ha alkoholista lenne.

Remélem, erre sosem kerül sor. Most 7 hónapos a fiúnk, nagyon sok tervünk van együtt, szeretjük egymást, remélem még legalább 50 évig így is marad.

Szerintem a Ti problémátokon egy alapos beszélgetés segítene. Bent volta férjed a szülésnél? Mert sajnos sok pasi "megundorodik" a feleségétől, ha látja, hogy "mi megy odalent". Fogyózz egy kicsit, csípd ki magad, csábítsd el újra! És persze beszéljetek!

na hát nálunk volt egy időben sok minden pl nem foglalkozott a gyerekkel nekem ugyanez plusz kilók és lógó cici nulla önbizalom, ő éjszakákba nyúlóan járt kártyázni(szerencsére nem pénzben csak tőlem menekült) nem csináltunk semmit együtt mindkettőnk hibája volt. különmentünk 4 hónapra, és ezalatt mindkettőnknek volt kalandja. Én rájöttem hogy nem mindenkit érdekel a lógós mellem meg a pluszkilóm főleg ha így is tudtam pasizni is nem is valami ronda béka volt, ő meg rájött hogy az olcsó húszéves cafkák és a bulizás nem olyan kielégítő még rövid távon sem mint a család. Ronda idők voltak ezek dobáltunk egymás fejére kígyót békát, de legfőképp az segített hogy mélyen magunkba néztünk és megláttuk mi mit rontottunk el és mindketten akartunk változtatni. a gyerek miatt próbáltuk meg első körben és nekem nagyon nehezemre esett eleinte nem kívántam nem akartam látni sem, aztán szép lassan a valódi tartalmas kommunikáció és a megfelelő kompromisszumok kialakítása újra szerető családdá kovácsolt minket. Azóta újra szerelmes vagyok belé és ma már nincs jobb program neki sem nekem sem mint a család. Ez lassan 2 éve volt azóta pedig megjött a kistesó is aki teljessé tette a boldogságunkat.

Ezek után nem hiszem hogy elválnék tőle, max ha tényleg bántalmazna minket de ezt tutira mondom hogy nem teszi.