Távolodtál már el más anyukától azért mert anyagilag nem ugyanazon a szinten álltok?

Annyira rosszul érzem magam, biztos az én hibám, mert irigy vagyok. De van egy jó ismerősünk, egy korúak a gyerekek, szeretnek egymással játszani, mi is jóban voltunk/vagyunk. DE egyszerűen azt érzem hogy folyton próbálom felvenni a versenyt velük anyagilag holott nem tudom. És ettől egyre nagyobb a keserűség bennem. Arra jutottam hogy inkább nem keresem a társaságukat. De közben meg őrlődök mert a gyerekek azért nagy többségében szeretnek együtt játszani illetve ezen az elven csak hajszálra velünk megegyező anyagi helyzetűekkel barátkozzunk? Az milyen butaság már.

Minden beszélgetésben benne van hogy ő épp mit készül venni a gyerekeinek, meg mit fognak kérni a nagyszülőktől (náluk vannak nagyszülők, nálunk nincsenek) és jobbnál jobb játékokat kapnak és hoznak a gyerekek mikor találkozunk. Persze az én fiam kicsi még és nem érti neki miért nincs vagy miért nem kaphat annyi félét.(5 éves)

Bántó az is hogy ha szülinapjuk van, meghívnak minket is a kisfiúk zsúrjára, de amit mi viszünk arra szinte rá se néznek a gyerekek, hiszen valahogy már tudják hogy mi az ami drága értékes és mi az ami "gagyi" (3.5 és 5.5 évesek). Borzasztó rossz ezt átélni, de zsúrra mégse mehetünk üres kézzel. Anyuka nem érzékelteti ezt, mindig nagyon megköszöni amit viszünk stb. de a gyerekei szörnyűek etekintetben. Nem várom 3 és 5 éves gyerekektől hogy játsszák meg magukat, hogy mennyire örülnek. Csak magát a jelenséget tartom riasztónak és számomra tök cikinek.

A másik oldala meg az a dolognak hogy mindennap elmondom magamnak hogy nem attól lesznek okos értelmes és boldog gyerekek az enyémeim mert mindent megveszek nekik, de közben meg mégis elfog a keserűség hogy különféle fejlesztő játékokat, mesekönyveket, kreatív dolgokat, biciklit, autót stb.nem tudok nekik megvenni, mert csak alkalmakkor tudok vásárolni (szülinap névnap karácsony,gyereknap húsvét (de az csak jelzésszerű) ).

Úgy érzem tök rossz anya (szülők) vagyunk hogy nem tudunk minden egyes lehetőséget megadni a gyerekeknek. És igen irigy is vagyok, nem szép dolog tudom:( Hogy amikor a gyerekek valamit kitalálnak ami értelmes és jó program csak marha drága (bábszínház, koncert, fürdő, kalandpark,játszóház, korcsolyapálya) akkor egyből indulnak is nálunk ez elképzelhetetlen. Mit csináljak? Kérjem meg az anyukát hogy ne beszéljen ezekről?