Távolodtál már el más anyukától azért mert anyagilag nem ugyanazon a szinten álltok?

Nagyon sokan jól látjátok a dolgokat, anyukának kellene a gyerekeit úgy nevelni,hogy a kicsinek, a nem annyira márkásnak is tudjon örülni.

Én is voltam hasonló helyzetben, mi voltunk épp a "gazdagok",átlagos fizetés mindkettőnknél, lakás de hitel van rajta, autó régi,de nincs rajta hitel. Nem költekezünk feleslegesen, de a lányomnak sok mindent megveszek- bébitaxi, fp játékok, stb...

Az utcabeli anyukától pont emiatt kezdtem el távolodni,mert nálunk becsöppent baba,nem törődnek vele, állandóan koszos, verekedős,értetlen gyerek. És a z enyém még meg se született,már azt hangoztatta,hogy milyen jó lesz,ha neki dogla vna, majd vigyázok a fiára, ahogy a lányom elkezdett nőni,szépítettük az udvart, homokozó,hinta,csúzda. És az votl a reakciója, de jó hogy vettetek,nekem legalább nem kell és próbálta mindennap legalább 3 órára lepasszolni. Hát mindneki saját magának szüli a gyereket foglalkozzon vele.

Szerencsére sikerült felszinessé tenni a kapcsolatot, áll egy köszönésből és hogy vagytok ból.

Én pont tegnap jártam így. :(

írtam egy sms-t a barátnőmnek, hogy jönnek e sétálni. Erre visszaírt, hogy nem, barátkozzak olyanokkal, akiknek hasonló anyagi helyzetük van, mint nekem, mert őt nem érdekli, hogy nekünk hány kocsink van, és mennyiért akarunk házat venni.

18 éve volt a barátnőm. Igaz, van különbség az anyagi helyzetünk között, de sosem dörgöltem semmit az orra alá, pláne, hogy nem az enyém a "vagyon", hanem a páromé, én csak bele csöppentem. Elmeséltem neki, hogy eladjuk a kocsit, és veszünk házat, meg hogy milyen jó, hogy páromnak van megrendelése, mert így tudunk gyűjteni, nem kell hitelt felvennünk. Soha nem mondta, hogy zavarja, soha nem mondta, hogy inkább ne mondjam neki. Sok problémát beszéltünk meg, együtt nőttünk fel, tudtunk mindent egymásról. Erre annyi gerinc sem volt benne, hogy legalább személyesen megmondja, hogy meg tudjuk beszélni. Bánt nagyon a dolog, mert ha szólt volna, hogy őt nem érdeklik ezek a dolgok, akkor szóba sem hozom előtte, csak hát megszoktam, hogy mi mindig mindent megbeszélünk.

Most ott tartunk, hogy 18 év után sms-ben elküldött a fenébe. :( Kedden még együtt vásárolgattunk, jó nagyot dumáltunk, csütörtökön meg... Azt sajnálom, hogy meg sem beszéltük a dolgot, elrendezte 12 éves módjára.

Én azt mondom, szólj neki, hogy téged ez nem érdekel, vagy hogy ne beszéljen róla neked többet. Én hálás lettem volna, hogyha időben szól nekem. :(

A 15-ös válaszadó arra biztatott téged, hogy beszéld ezt meg a barátnőddel, és szólj neki, hogy téged ez zavar. Elutasítottad, pedig van ráció abban, amit írt.

Most már csak azt nem értem, miért ez volt a kérdésed utolsó mondata:

"Kérjem meg az anyukát hogy ne beszéljen ezekről?"

Milyen válaszra vársz?

Az attól függ, hogy adod elő neki. Én ezek után nem arra gondoltam, hogy de irigy a barátnőm, hanem arra, hogy mekkora hülye, önző idióta vagyok.

Persze miután esélyt sem kaptam tőle, és azt mondta hiányzik neki a régi vidéki lány, és hogy ki vagyok fordulva magamból, igazságtalannak és bunkónak tartottam. Bántja a lelkemet, hogy így intézett el egy ilyen hosszú barátságot, mintha ő tökéletes lenne és nem változott volna a közel 20 év alatt semmit. Sokszor megbántott beszólásokkal, a lányaink között 1 év van, és annyiszor tett csípős megjegyzéseket ránk. Mégsem szóltam, úgy voltam vele, nem ér annyit az egész, hogy összekapjunk, és oda a barátság. Úgy érzem mostmár, hogy ez nem is volt az. Vagy nem tudom. Ő volt az egyetlen gyerekkori barátnőm.

Ha nem vagytok olyan jóban, akkor hagyd a csudába az egészet, csak azért, mert a gyerekeitek jól elvannak, nektek nem kell feltétlenül. A gyerekek amúgy is találnak a játszón új barátokat. Én már nem fogok senkit a bizalmamba avatni, és nem beszélek inkább senkivel olyan közvetlenül, hogy "barátság" alakuljon ki közöttünk.