Távolodtál már el más anyukától azért mert anyagilag nem ugyanazon a szinten álltok?

Ezt fejben kell rendbe tenned. Semmi értelme az anyukát megkérni, hogy ne beszéljen erről, mert neked akkor is lesznek ilyen gondolataid, és ha nem őket fogod irigyelni, akkor másokat. Mindig van olyan, akinek jobban megy nálunk. Úgyhogy magadban tedd rendbe a dolgokat, amíg a gyerekeid nem szenvednek hiányt semmiben (és most nem a drága játékokra gondolok), addig nem vagy rossz anya. Felesleges egymás pénztárcájában turkálni, az egyiknek jobban megy, a másiknak rosszabbul, van akinek meg még rosszabbul. Ezt fel kell dolgozni és el kell fogadni. Nem a pénz a jó szülőség fokmérője.

Hogy a fő kérdésre válaszoljak: tőlünk is távolodott már el más család, mert anyagilag rosszabb helyzetben voltak, mint mi, azóta is értetlenül állok az eset előtt...

Én ettől féltem, de nem lett így.

A barátnőm került 1-2 éve szorult helyzetbe mert túlvállalták magukat hitelekkel, és ez azóta se javult, így sokkal kevesebb dolgot engedhet meg magának mint én. Féltem is nagyon, hogy majd emiatt nem keresi a társaságomat mert őt zavarni fogja hogy mi elmászkálunk programokra, vagy karácsonyra szebb ajándékot kapnak a gyerekeim mint az övéi, de hálistennek nem így lett!

Nagyon tisztelem is érte, hogy ő ebből nem csinál problémát, elfogadja hogy egyszer fenn egyszer lenn, és a barátságunk ennek nem látta kárát.

Nektek is jöhet még jobb időszak, a te barátnődnek is jöhet még rosszabb, ezen igazán kár problémázni!

Nem tudom, mennyire lesz ez válasz, de nekem az a tapasztalatom, hogy attól, hogy pl. a szülők jól kijönnek egymással, még nem biztos, hogy automatikusan a gyerekek is, és fordítva.

Én rengeteg anyukát ismerek, akikkel jóban is vagyok, de "barátnőm" kevés közöttük. Én pont abban tudom megfogni ennek a kritériumát, hogy akivel másról is tudok értelmesen beszélgetni, mint a gyerekekről, azok a barátok. Szóval az én olvasatomban nem vagytok annyira nagy barátnők, ha csak ez a téma, hogy ki mit vesz a gyereknek.

Én amúgy egy olyan környéken élek, ahol szerintem mi vagyunk a "legszegényebb" szülők. Kaptuk a lakát ajándékba a szülőktől, de a fizetésünk meg nagyon alacsony, legalábbis az itt élőkhöz képest. Sokáig autónk sem volt, itt meg mindenkinek kettő van, jachtos nyaralásba mennek, meg wellnessezni a hosszú hétvégén, és még sorolhatnám. VAn,a ki minden fajta "járművet" megvesz a gyerekének, én meg Vaterázom a használt de jó állapotú biciklit.

Ennek ellenére vannak, akikkel (épp a gazdagok közül) nagyon jóban vagyunk. Nem is tudom, így alakult. Én szülinapra mindig inkább saját készítésű sütit/tortét viszek, annak mindig sikere van. A lányom rajzolni szokott ajándékba egy képet.

Szerintem a Te hozzáállásodon, belső meggyőződésen kell változtatni, hiszen Te is mondod, hogy az illető sosem hoz kellemetlen helyzetbe, "csak" a gyerekek. Tőlük viszont tényleg nem várható el, ők "még őszinték". Ha csak a drága dolgoknak tudnak örülni, akkor viszont az ő neveltetésükkel is baj van, de az meg nem a Te dolgod.

El kell hinni, hogy nem a pénz a legtöbb, mi adható egy gyereknek, és ha ez meggyőződéseddé válik, akkor nem fogod magad rosszul érezni, sőt büszke leszel. (Hiszen nem arról van szó, hogy ti éheztek, csak másnak több van.) És akármennyitek is van, mindig lesz olyan család, akiknek meg még több van, szóval ez nagy csapda.

És még egy adalék: lehet, hogy a drága ajándékok között is van olyan, amire rá sem néznének azok a gyerekek, ez nagyon rapszodikus, hogy egy gyerek épp minek örül...

Szerintem a másik fél azért nyeregben érzi magát veled szemben, mégha meg is köszöni az ajándékot. Nem tudom hogy vezetném ezt le neki, de lehetne benne annyi ész, hogy nem "vág fel".

Én sem beszélek arról rosszabb anyagi helyzetben lévő anyukának, hogy karácsonyra legalább 3 fisher prices játékot vettem a gyerekenek, mert nem illik és kész.

Ha nagyon jó barátnő (leírásodból nem aztvettem ki) akkor azonal megmondanám, hogy nem kellene ezt csinálni.

Az irigységről annytit, hogy mindig azt szoktam mondani, hogy "ne irigyelj másokat nem tudod későbbi sorsát".

És leírok hozzá egy történetet ami most történt pár napja.

Kolléganőmék és mi is 3 gyereket tervezünk. Ők nálunk is jobban állnak anyagilag szóval lazábban megengedhetik maguknak. Az első kettőt egyszerre szültük 3 és 5 hét eltéréssel. A kolléganőm pedig már a 2. gyerek mikor 8 hónapos volt már terhes is lett és 2 fiú után végre egy kislány. Decemberbe szült, semmi baj, voltam bent nála nagyon jól nézet ki. Nem nagyon akartam zaklatni, mert 3 gyerek azért van teendő... stb, de a szülinapján mondom csak felhívom. De mindig kinyomott. Furcsálottam is, majd pár nap múlva visszahív, hogy sajnos a méhe nem húzódott vissza és életmentő műtétet kellett végezni rajta, mert majdnem meghalt.

Olyan bűntudatom volt, mert úgy irigyeltem, hogy mennyire könnyebb neki anyagilag, 2 fiú után 1 kislány, milyen boldog most, én meg "csóróskodom" itt a gyedből (korábbi életemhez képest), 2 lányunk van és még most a 3. sem jön össze... Szóval ne irigyelj másokat...

(Bocs, hogy hosszú lett)

Tőlünk is távolodott már el így másik anyuka. A helyzet annyiban volt más, hogy a köztünk lévő anyagi különbség abból adódott, hogy az én férjem rengeteget dolgozott, az övé meg elitta, amit keresett. A törést az okozta, hogy nagyon szégyenkezett a férje miatt, és egyszerűen elkezdte inkább bennünk keresni a hibát. De az ellenkezője is megesett, akkor gazdagéknak nem voltunk jók egy idő után, mert nem tudtuk tartani azt az ajándékozási színvonalat, amit elvártak.

De jól írta az előző, ezt tényleg fejben kell rendbe tenni. Mert valóban nem az a legjobb a gyereknek, ha mindent megkap. Hozzánk például jár egy nagyon jómódú csemete. Alig lehet hazarángatni, holott feleannyi cucc nincs nálunk, mint náluk. Csak éppen van 5 gyerek, akikkel remekül lehet játszani:)