Anyukák! Nektek mennyiben változott a párotokkal a kapcsolat a terhesség alatt ill. szülés után?

szerencsére én sem vagyok az a kategória, akinek a válaszait várod, bár néha érzem, hogy távolodunk egymástól fizikailag, noha imádjuk egymást. Igazából az elmúlt 3 évben nem volt rendes szexuális életünk: teherbeesés, vetélés, tisztulás, újabb próbálkozás, újabb terhesség, nemi élettől eltiltás, szülés, tisztulás, fáradtság, újabb terhességre való készülés miatt megszakításos védekezés, újabb terhesség, nemi élettől való eltiltás, szülés, tisztulás örök körforgása miatt volt is szex meg nem is. 4 hete szültem a második babámat, még tisztulok, de mostmár nagyon hiányzik a rendszeres szexuális élet nekem is és a férjemnek is. Flusztráltak vagyunk miatta, vágyunk egymásra. Megint elkezdek majd tabit szedni és végre visszarázódunk a rendes kerékvágásba. ja, a férjemnek szétcseszték az orrát egy arcüreggyulladás kezelése miatt, most horkol, esküszöm, nem jön, hogy hozzábújjak, inkább kihúzódok az ágy másik szélére. Most ezt is kezeljük. Már várjuk, hogy minden a régi legyen:))))

lassan 10 éve vagyunk együtt.

Érzelmileg nem távolodtunk el egymástól, csak ő rengeteget dolgozik mostanában, fáradt, én is segítek neki, plussz a picivel éjszakázok, fáradt vagyok, néha feleslegesen veszekszünk. De jó, hogy tudjuk, hogy csak átmeneti a helyzet, semmi sincs veszve, ha van pár szabad percünk, bújunk össze, egymás kedvében járunk (karácsonyra kenyérsütőgépet és mixert, valamint rég áhított konyhai mérleget és kerek tortaformát kaptam tőle, szóval nagyon figyelmes), csak most per pillanat türelmünk nincs egymáshoz.

sajnos nekünk rossz irányba változott. :(

5 éve vagyunk együtt és a legboldogabbak voltunk a "világon", olyan büszke voltam magunkra, barátnőim is irigykednek. megszületett a kisfiúnk (5hós), nagyon vártuk már, a terhesség alatt sem volt semmi gondunk. Aztán eltelt 1 hónap kb és belőlem egy házi sárkány lett. Nem bírom megállni hogy ne szóljak be a férjemnek bármiért is. ciccegem mindenért. egy szép szavam nincs már hozzá. :( de Ő olyan kitartó és kedves meg sem érdemli, nagyon haragszom magamra.

Most csak a kisbabámra koncentrálok, imádom és a párom is imádja. Nem tudom miért lettem ilyen, lehet a bezártságtól, nekem a barátaim 120km-re vannak, a szüleimmel együtt. 1 hónapban csak 2x látom őket, olyankor kitisztulok pár napra.

Itt nincs senkim akivel beszélhetnék. A párom szüleire nem lehet számítani, nem is szívesen megyek át hozzájuk.

Borzasztó rossz érzés, hogy így viselkedem, ilyen lettem.

Szinte minden nap megfogadom, hogy ma kedves leszek, csinosan felöltözöm stb.

Szó sem lehet olyanról, hogy külön menjünk, mert szeretem és hiányzik, amikor dolgozik alig várom hogy megjöjjön. De aztán mindig van valami ami a kedvemet veszi...

mióta megszületett a fiúnk, 4x voltunk együtt. Szeretnénk majd még egy kisbabát.

Remélem ahogy kijön a jó idő vele együtt a jó kedvem is. :)

Kedves kérdező miért tetted fel a kérdést? Nálatok is vannak problémák?