A terhesség alatt megváltozott édesanyátokkal a kapcsolat?

Nekem mindig is nagyon szoros volt a kapcsolatom anyuval, és ez nem is fog változni.Az unoka ezer éves vágya volt, így amikor bejelentettem, sikongatott és sírt örömében.Minden vizsgálat után őt hívom először.Amióta tudja, hogy nagyi lesz, teljesen ki van virulva, mindig vidám.Tudom, hogy számíthatok rá mindenben.Anyósom pedig szinte minden nap felhívja a férjemet, mert ingyen beszélnek, de meg sem kérdezi, hogy hogy vagyok..

Alapvetőleg nem változott semmi, ugyanúgy nem fogadta, fogadja el, ha más a véleményem valamiről (pl. influenza oltás, hozzátáplálás) és mindennek sértődés a vége a részéről. Nem mondanám rossz anyának mégis érdekes, hogy eszembe sem jutott soha megkérdezni őt, amikor valami gondom volt, de ez lehet az én hibám is. Az is érdekes, hogy amikor a babámhoz keltem éjjel, hajnalban, nagyon sok régi dolog jutott eszembe, amikre már azt hittem, nem is emlékszem...én sokkal több érzelemmel és rugalmassággal és türelemmel szeretném nevelni a lányom, ami nem mindig sikerül...viszont ő jóval önfeláldozóbb típus, mint én, és mégse értékelem ezt gyerekként annyira nagyra, mint amennyit ő sz0en10vedett. Bár ő apám miatt, és nem a gyerekek miatt.

Évekig próbélkoztunk a babával, mire sikerült. Édesanyám nagyon örült neki, sőt még el sem akartuk mondani, mert doki még nem látott csak a teszt lett +, azzal fogadott, hogy azt álmodta kisunokája lesz. Mi sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Sok mindent megértettem abból, hogy anno Ő miért úgy csinálta a dolgokat ahogy... Sajnos nem élhette meg, hogy megszülessen a kisfiam, de mindig eszembe jut, ő hogy csinálta ezt vagy azt velünk. És sokszor utólag látom, hogy én is ugyanúgy csinálom:)))

Anyásabb lettem mint valaha! :)