Tényleg elveszem a gyermekkorát nagycsoportos lányomnak?
válasza:Nekem is az jutott eszembe, ami az előző válaszolónak. De én pszichológus vagyok, szóval találkoztam már sok mindennel. Amiatt kéne egy picikét ritkítani, hogy ne unatkozzon otthon. Sajnos kényszer is lehet a "menjünk". ha otthon ennyire unatkozik, az sem jó.
Ez tényleg a két véglet. Nem kell mindig program, néha jó csak lazítani, együtt lenni, pihenni.
válasza:Köszi a válaszokat! Bár nem heti 3, de 2 nap a miénk otthon. Pici korától kezdve rettentő nagy a mozgásigénye. Tudni kell, hogy nem egész 2 éves kora óta nem alszik délben. Óvodában sohasem aludt még délben. De csendben volt mindig, nem zavarta a többieket. Mire hazaértünk olyan szintű feszültség gyűlt benne össze a mozgás hiány miatt, hogy nem tudott magával mit kezdeni. Ilynekor mindig kivittem, úgy tekerte a bicajt, hogy majd elrepült, nézték is, hisz lánytól ez nem megszokott. Nem bírta kiadni magából.
Elmentünk pszichológushoz, mert az ovi kezdete után nagyon komolyan kifordult önmagából ő ajánlotta a korai sportot. Így jutottunk el úszásra. Ott olyannyira ki tudott fáradni, hogy napokon belül már éjfél előtt elaludt. Szerintem ez is közrejátszik, hogy szereti ennyire, hisz kitudja magából adni a sok feszültséget. Szerintem. Meg sikerélménye is van, nem kevés, ez is sokat jelent neki.
válasza:Köszönöm neked is. Igazából én is így éreztem, ezért sem merült fel bennem a kérdés ezidáig. Ott vannak kis barátai, szereti az edzőnénit, imád úszni. Én úgy láttam ezzel adok neki "gyerekkort", meg legalább van egy kis célja is. A jövőre kivetítve ezt nem bánnám ha megmaradna, és a bandázás helyett az úszást választaná. De ez a jövő zenéje, majd ő dönt.
Egyébként nekem ezerszer kényelmesebb lenne munka után itthon maradni, sokszor nincs már kedvem kimozdulni, de ő ezt nem tudja. Úgyhogy higgyétek el ez nem menekülés. Nekem bőven elég lenne heti 2 nap és slussz.
válasza:én 3 éves koromtól jártam heti 2x balettra. majd 6 évesen bejött a tenisz heti 2x, majd kajakoztam, ekkor leálltam a balettal mert már nem volt időm rá (és utáltam is addigra), onnan röplabdára mentem át és közben versenyszerűen futottam. gimi alatt már futóversenyt nyertem :)
és lemaradt, hogy 10 évig heti 1x néptáncra jártam :)
nem hiszem, hogy ezzel gond lenne, fiam most 2 éves, 3 éves korában mehetünk úszni, mondjuk én már most vinném mert tud úszni (van medencénk, kb fél éve nagyon ügyesen úszkál), de nem lehet.
szintén 3 évesen fogja elkezdeni a néptáncot.
ezt így heti háromszori elfoglaltságnak szeretnénk, reméljük szeretni fogja. férjem is és én is sporttal kapcsolatos szakmát tudunk elképzelni neki, az egész családunk sportol ű8még a nagyszülők is napi szinten).
aki ebben nő fel ez a természetes. nem hiszem, hogy azért lennél rossz anya mert lehetőséget adsz neki erre.
válasza:Én is pszichológus vagyok, láttam is már hasonló helyzetet, amelynek kóros alapja volt, de kategorikusan kijelenteni, hogy ez a családi élettől való menekülés, úgy, hogy nem ismerjük a családot, a dinamikáit... (Tudom, hogy nem a másik pszichológus írta.)
Nem tudom, én azt gondolom, a személyes tapasztalatom alapján, hogy ezzel nincsen baj, ha mindössze ennyiről van szó. A párom az egész gyermekkorát matek-fizika versenyeken töltötte, most orvos, csodás kutatásokkal, ösztöndíjakkal, elismerésekkel. Közeli ismerősöm búvárúszásban volt világbajnok, rengeteget edzett, gyönyörű szép teste van, sokat tanult a versenyeken. Mindkét család, a páromé és az ismerősömé is tökéletesen funkcionál, és sokan példát vehetnénk a családi életükről...
válasza:Én azt hiszem, az utolsó,pszichológus, leírta amit mondani akartam, lehet egyik részről elveszik valami, de nyer is ugyanakkor.
Mert nem hiszem, hogy az összes olyan ember aki 4 évesen kezdett el gyerekkor hátrányára valamivel komolyan foglalkozni, menekül a családból és családi problémák miatt ilyen.
Lehet ő egy új kis úszópalánta, aki majd az olimpiai dobogón azt mondja, már 4 évesen az uszoda volt az élete és imádta.
De ha nem is lesz bajnok vagy profi sportoló, nem hinném, hogy az úszás, a sport akkora nagy baj lenne.
Köszönöm a megerősítést, persze az enyhe ellenvéleményt is. Azért annak örülök és megnyugtatott, hogy a legtöbben úgy gondoljátok, nem veszem el a gyerekkorát.
A családunk szép, nagyon jó ember a férjem is, volt aki mondta, irigyel minket. Persze mindennek megvan az ára. Ő keveset van itthon, viszont azt "hasznos idővel" töltjük.
A lányom mindig is az az igazi kis sajtkukac volt. Neki mindig kellett valami plusz. Neki az ovi kevés. Az itthoni társasjáték stb szintén kevés hosszú távon. Így hogy kiadja mozgással az energiát sokkal jobbakat tudunk megülős játékokat is játszani a hétvégén. Valahol most érzem, hogy egyensúlyban van. És őt most érzem teljesnek, neki ez a gyerekkor, másnak az, hogy legózhat. Én így látom. Lehet egyszer megunja, akkor nem megyünk. Amíg meg menni akar én támogatom. Még akkor is támogatom amikor hulla fáradt vagyok és semmi kedvem újból nekiindulni a városnak. De megyek, mert ő ebben leli élményét.
Akkor venném el a gyerekkorát, ha erőltetném, ezt mondtam a családnak is, aki ellenezte. De nem értik meg...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!