Mit jelent a lombik bébi?

Egy pár katt a googliban....ennyi az egész

IVF (lombikbébi eljárás)

1. Kivizsgálás, melynek során a meddőség lehetséges okait minél részletesebben feltárják a nőnél és férfinál egyaránt. A párok gyakran orvosi beutalóval érkeznek az intézetbe. A korábbi vizsgálati eredmények segítenek a meddőség okainak gyorsabb feltárásában.

2. A kezelés tervezése.

3. Hormonkezelés, melynek célja az, hogy több petesejtet sikerüljön nyerni a punkció során. Egyetlen petesejttel ugyanis sokkal kisebb az eredményes kezelés esélye.

4. A tüszök fejlődésének nyomonkövetése ultrahangos vizsgálatok és - esetenként - hormonmeghatározások segítségével. Megfelelő tüszőnagyság elérésekor az ovulációt (peteérést) a petesejtek leszívása (tüszőpunkció) előtt kb. 35 órával beadott hormoninjekcióval váltják ki.

5. Punkció során a tüszőfolyadékot leszívják és a benne lévő petesejteket speciális tápoldatba helyezik.

6. Megtermékenyítés.

7. Az embriók tenyésztése.

8. Az embriók visszültetése a méh üregébe.

Előkészítés otthon

Az in vitro fertilizáció első, igen fontos lépése a petefészek működésének hormonális serkentése, a stimulációs kezelés.

Amint az a női termékenységről korábban leírtakból kiderül természetes ciklus során általában egy petesejt érik meg. A petesejtműködés stimulációjával elérhető, hogy egyszerre több petesejt érjen meg. Az stimulációs kezeléshez használatos hormonkészítmények, melyek azonosak a női szervezetben képződő hormonokhoz, tabletta vagy injekció formájában kerülnek adagolásra. A kezelés első szakaszát a páciens otthonában is elvégezheti. Az erről szóló pontos tájékoztatást a párok megkapják kezelőorvosuktól.

Kezelés az IVF-intézetben: ultrahangvizsgálatok, a tüszők (follikulusok) növekedésének mérése

Legtöbbször a stimuláció nyolcadik napján a házaspár felkeresi az intézetet, ahol a kezelés eredményességének ellenőrzése céljából ultrahanggal vizsgálják a tüszők növekedését. A vizsgálat során a kezelőorvos képet alkot a petefészkekről, a bennük fejlődő tüszőkről és a méhnyálkahártyáról.

A tüszők száma, nagysága és növekedési üteme napról napra ellenőrizhető. Az ultrahang vizsgálatok mellett a tüszők érését szükség esetén a vérből és vizeletből végzett hormonmeghatározásokkal is nyomonkövethetjük.

Amint az ultrahang vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a tüszők érettsége (nagysága) megfelelő, a páciens este hCG (Human Chorialis Gonadotropin) injekciót kap. A petesejtnyerés (punkció) a hCG injekció beadását követően 34-36 órával történik.

Punkció (petesejtnyerés, megtermékenyítés)

A tüszőfolyadék leszívása, azaz a petesejtek nyerése (punkció) a hüvelyen keresztül, ultrahang segítségével erre a célra kialakított műtőben történik. A punkciós tűvel átszúrják a hüvely, majd a tüsző falát és a tüszőfolyadékot zárt rendszeren keresztül steril kémcsőbe szívják le, amit a biológus sztereomikroszkóp alatt megvizsgál. A petesejtet azonnal áthelyezi a páciens nevével jelzett, speciális tápoldatot tartalmazó tenyésztő edénybe. A petesejteket illetve a belőlük fejlődő embriókat a visszaültetésig inkubátorban tárolják. A punkció a páciens kívánsága szerint altatásban vagy anélkül történik. 6 órával az altatás előtt bármilyen étel és ital fogyasztása tilos.

A petesejtnyerést követően a férj ejakulátumot biztosít az erre a célra kialakított helyiségben. A legjobb spermaminőség elérése érdekében a spermanyerés előtt 3-5 napos önmegtartóztatás (karencia) szükséges. A kezek és a nemi szerv lemosása után, maszturbáció útján nyert ejakulátumot steril műanyagedénybe kell felfogni. A spermát laboratóriumi körülmények között előkészítik a megtermékenyítésre. A megtermékenyítést a biológusok (lásd. Különleges eljárások) 4-5 órával a punkciót követően végzik. A következő reggelen mikroszkóp alatt ellenőrzik a megtermékenyülést. A megtermékenyült petesejt két előmagot tartalmaz: az egyik az anya genetikai anyagát tartalmazza, a másik az apa hímivarsejtjéből származik.

Az embrió visszahelyezése (embriótranszfer)

Az embriótranszfer a petesejtnyerést (punkciót) követő 2-5. napon történik. Annak érdekében, hogy a teherbeesés valószínüsége nagyobb legyen több, de legfeljebb három, kizárólag szabályos fejlődési képet mutató embriót ültetnek vissza.

A legpontosabb mikroszkópikus értékelés sem zárja ki azonban a későbbi vetélés, szövődményes (patológiás) terhesség lehetőségét.

Az embriótranszfer csak néhány percet vesz igénybe, altatás nem szükséges hozzá. Az embriókat tartalmazó műanyagkatétert keresztülvezetik a méhszájon a méh üregébe, majd az embriókat óvatosan a méhbe fecskendezik. Ezután ellenőrzik, hogy az embriók nem maradtak-e a katéterben.

Rövid pihenő után a páciens hazamehet. A sikeresség érdekében tanácsos néhány napig túlzott megerőltetéstől tartózkodni. Sikeres kezelés esetén a terhességet az embriók visszaültetését követően hozzávetőleg két hét múlva lehet kimutatni.

Az embriók mélyfagyasztása (krioprezerváció)

A számfeletti (visszaültetésre nem kerülő) embriók mélyfagyasztására akkor nyílik lehetőség, ha azok szerkezetileg épek és továbbosztódnak.

A mélyfagyasztás során először speciális oldat segítségével eltávolítják a víz jelentős részét a sejtek belsejéből . Ez minimálisra csökkenti az esélyét annak, hogy a sejten belül jégkristály képződjön, ami az embriókat károsíthatja a fagyasztás és felengedés során. Ezután számítógépvezérlésű fagyasztóberendezés segítségével történik a tulajdonképpeni fagyasztás.

Fagyasztásra zigóta, 2-4 sejtes, 5-8 sejtes vagy ún. blasztociszta (hólyagcsíra) stádiumban van lehetőség. Jó szerkezetű embriók esetében a túlélés elérheti a 80%-ot is. Blasztociszta stádiumban lehetőség van vitrifikáció alkalmazására is. Ennél az eljárásnál az oldatban magas koncentrációban alkalmazzák az ún. krioprotektánsokat, így az embriók nagyon rövid idő alatt adják le víztartalmukat.

A fagyasztás ezt követően rendkívül gyorsan történik, így nem marad elegendő idő jégkristályok kialakulására. A mélyfagyasztott embriók visszaültetése a legtöbbször spontán menstruációs ciklusban történik. Ilyenkor nincs szükség hormonális stimulációra. A visszültetésre alkalmas időpontot ultrahangos vizsgálattal és hormonmeghatározással lehet megválasztani.

Különleges eljárások I. (a megtermékenyítés elősegítése)

ICSI (intracitoplazmatikus) spermiuminjekció: Ennél az eljárásnál egyetlen spermiumot injektálnak a petesejt citoplazmájába. Olyankor alkalmazzák, amikor a spermiumok száma, mozgékonysága vagy valamilyen egyéb ok miatt a spermiumok nem képesek önmaguktól bejutni a petesejtbe. A világon először 1992-ben számoltak be sikeres alkalmazásról. A Kaáli Intézetben 1994 elején vezettük be, Magyarországon először.

SMART (surgical microaspiration retrieval techniques): Azon eljárások tartoznak ide, amikor mikrosebészi módszerrel nyernek spermiumokat a heréből vagy a mellékheréből, amit ICSI alkalmazásával juttatnak a petesejtbe. Azoospermia esetében - amikor az ejakulátumban nem található spermium - így lehetőség nyílhat genetikailag saját utód vállalására.

HOS (hypoosmotic swelling test): Előfordul, hogy csak mozdulatlan spermiumokat sikerül nyerni a megtermékenyítéshez. A mozdulatlan spermiumok között is akadhat olyan életképes spermium, ami alkalmas a megtermékenyítésre. A HOS-teszt segítségével választható ki a megfelelő spermium, amelyet aztán ICSI segítségével juttatnak a petesejtbe.

ROSI (round spermatid injection): Férfieredetű meddőség esetén előfordulhat, hogy érési gátlás miatt nincs lehetőség érett spermiumok kinyerésére. Az ún. kerek spermatidák olyan éretlen spermiumok, amelyeknek még nincsen farka, de már haploid genetikai állománnyal rendelkeznek. A kerek spermatidák is alkalmasak megtermékenyítésre.

Különleges eljárások II. (a beágyazódás elősegítése)

AH (asszisztált hatching): Ennél az eljárásnál az osztódó embrió külső burkán az ún. zona pellucidán apró nyílást ejtenek. Erre többféle módszert is alkalmaznak: mechanikus, enzimes, savas és lézeres módszer. A Kaáli Intézetben az első három módszerrel már 1995 óta alkalmaztuk. 2001 februárjától mindhárom intézetben lehetőség lesz lézeres módszer (LAH) alkalmazására is.

FR (fragmentation removal): Az osztódó embriók gyakran spontán citoplazmás osztódásokon esnek át, amelyek következtében a citoplazma fragmentálódhat. A fragmentálódott citoplazmás részek, amennyiben arányuk eléri vagy meghaladja a 20%-ot, jelentősen befolyásolják az IVF-ciklus sikerességét. A fragmentált részek eltávolítása előnyösen befolyásolja az embrió képességét a beágyazódásra.